Párhuzamok

35. rész

Fanny úgy érezte, az egyetlen szerencséje aznap az volt, hogy amilyen erősen csak tudott, Lydiára gondolt, és mintha ennek köszönhető lenne, összetalálkozott vele a hugrabug klubhelyiségénél. Ő a bóklászásnak hála keveredett oda, Lydia pedig céltudatosan a közelben lévő konyhához ment.
Fanny nem próbálta halkra fogni a lépteit, így a mardekáros lánynak hamar feltűnhetett, ki követi, és elég volt rápillantania, hogy sejtse a miértet.
-Újabb szerelmi bánat?-kérdezte sóhajtva; nem a probléma, inkább a problémát okozó személy(ek) miatt.
-Senki nem akar...-szipogta a griffendéles lány.
-Badarság-ingatta a fejét Lydia. -A fél Roxfort meg Beauxbatons epekedik utánad. És én is, de nem mint szerelmed, hanem mint legjobb barátnőd akarlak. Na, gyere velem, mert ezt a nem mosolygós Fannyt el kell üldözni.
Lydia Fannyval a nyomában belépett a konyhába. A házimanók azonnal körégyűltek, ő pedig összecsapta a kezét, felkészítve ezzel őket a parancsra.
-Egy nagyon jó barátnőmet kell felvidítani, ezért a legédesebb és legfinomabb süteményeket válogassátok ki neki.
Fanny közben leült egy székre, és már azon mosolygott, ahogy a nagy szemek tágra nyíltak, a kis lábak futni kezdtek és az apró kezek ügyeskedtek, hogy minden rendben menjen.
-A kisasszony Harry Potter barátja?-érdeklődött az egyik manó Fannyhoz lépve.
A lány lenézett az apró, de annál nagyobb fülű házimanóra
-És kereszttestvére-válaszolta egy bólintás közepette.
-Aki Harry Potter barátja, azzal Dobby különösen jól bánik-húzta ki magát a kis lény.
Fanny elmosolyodott.
-Köszönöm, Dobby. Nagyon kedves vagy.
Süteményekkel a kezükben sétáltak fel a tiltott szobába - Perselus Piton lakosztályába -, ahol a kanapéra leülve enni kezdtek. Az édességek és beszélgetések megtették a hatásukat, Fanny fél óra múlva már jobban érezte magát; bár tartott attól, hogy a bájitalok mestere akármikor rájuk nyithat.
-Látnom kellett volna!-nevetett fel akaratlanul is Lydia, amikor Fanny elmesélte azt is, miket mondott Frednek. -Jól tetted, hogy megmondtad neki.
-Már bánom-vallotta be Fanny. -Most biztosan azt hiszi, utálom, pedig nem. Csak rosszul esik, amiket tett az utóbbi időben.
-Ha ott lettem volna, tőlem ennél többet kap, és nekem még csak nem is lenne lelkiismeret-furdalásom.
-Igen, azt gondolom-bólintott Fanny, akaratlanul is elmosolyodva. -De Davies is megérdemelne egy hasonlót.
Elmagyarázta, miért, és a következő percekben azon ügyködtek, miként lehetne a virág színén változtatni, mert az látszólag ellenállt egy egyszerű transzformációs bűbájnak. Meg sem hallották, hogy nyílik az ajtó, és Piton professzor lép be rajta, annyira belemerültek a munkába.
-White, mit keres itt?-tette fel fenyegetően halkan a kérdést, amikor túltette magát a cseppet sem kívánt meglepetésen.
Lydia felpattant, és ijedt barátnője védelme érdekében a férfihoz sietett, majd átölelte.
-Ne haragudj rá, apa-kérlelte, aminek hatására Piton arca láthatóan ellágyult.
-De Lydia, ez nem egy cukrászda-nézett a süteményes tányérok felé.
-Kellett egy nyugodt hely, ahol megvígasztalhatom-magyarázkodott a lány. -És a problémáknak még most sincs vége.
A mardekáros lány addig kérlelte Pitont, amíg ő is bekapcsolódott a kiegészítő átalakításába. Az kisebb-nagyobb szenvedések árán végül arany színt öltött.
-Megfelel?-nézett a bájitaltantanár Fannyra, tekintetével üzenve, hogy az "igen"-en kívül más választ nem fogad el.
A lány bólintott.
-Nagyon szépen köszönöm.
-Menjen le vacsorázni-kapta az utasítást.
-Mindjárt megyek én is-nyugtatta meg Lydia, amikor látta a kissé tanácstalan arcát.

A bál estéje előtt mindenki kétszer olyan izgatott volt, mint eddig. A legkülönfélébb ruhakölteményeket lehetett látni már a házak klubhelyiségében, valamint a lenti bejárati csarnokban.
Fannyra is átragadt az izgatottság, holott neki nem volt kecsegtetőnek mondható a kilátás a párja miatt.
-Ez a múltkor még nem ilyen színű volt!-ámult el Katie a virágos díszt látva.
-Egy kis segítséget kaptam a megváltoztatáshoz-válaszolta sejtelmesen Fanny.
-És a ruhád...?-kérdezte a lány, aki már magára öltötte egyszerű, mégis szép világosbarna dísztalárját.
-Piros lesz-válaszolta széles mosollyal Fanny.
Ahogy az átalakított kiegészítő, a ruha is teljesen Fleur Delacour báli szerelésének ellentéte volt. Nem visszafogott, hanem harsány színű volt, nem ért le a földig, hanem a lány számára kényelmes hosszúság szerint a térdéig ért, emellett nem simult végig a testére, így az alsó részének lengesége tökéletes volt a felszabadult táncoláshoz.
-Azta!-tátotta el a száját Katie, amikor meglátta, milyen jól áll barátnőjének a kiválasztott ruha. -Fred bánhatja, hogy nem hívott el.
Fannynak nem volt ideje ellenkezni.
-Az biztos!-vigyorgott Angelina, aki ekkor lépett be Aliciával az ötödikesek szobájába. -De nem kell egy fiúval sem foglalkozni, pláne, hogy mit gondolnak.
-Szerintem Fred jól választott-mondta Fanny, ahogy végignézett a sötétlilába öltözött Angelinán. -Nagyon jó választás volt ez a ruha-dicsérte meg.
-Én is úgy gondolom-mosolyodott el Angelina. -Nagyon kényelmes.
-És szuperül áll!-tette hozzá Alicia, aki ugyancsak szemrevaló volt aranybarna dísztalárjában.
-Lemegyünk?-kérdezte Katie, láthatóan alig várva, hogy indulhassanak.
Fanny még egy hullámcsatott tett a hajába, majd bólintott. A két ötödikes ment elöl, a hatodikosak utánuk. Fanny és Katie sokáig nem maradtak a klubhelyiségben, épp csak addig, amíg az előbbi ellenőrizte húgát és öccsét - egy masniigazításnyi és egy nyakkendő-elrendezésnyi időt vettek ezek el tőlük.
Ez Fred Weasleynek éppen elég volt arra, hogy végignézzen az idősebb White lányon és elcsodálkozhasson a megjelenésén. Nem, nem csak azon, hogy Fannyn mennyire jól állt a ruhája, hanem az egész jelenségen: magabiztos és természetes mozdulatai miatt a fiú kezdett azon gyanakodni, hogy Chloé Rouge valamiféle előkelőségek leszármazottja, illetve ezáltal Fannyra is kiterjednek az ezzel a rokonsággal járó jegyek.
-Fanny, nem tudom a tánclépéseket!-kiáltotta nővére után Florence White.
Fanny bíztató mosollyal fordult vissza a húgához.
-Dehogynem tudod. Előre jobb-bal-jobb,  hátra bal-jobb-bal. Ügyes leszel.
Florence ellépett Lee mellől és átölelte az ötödikes lányt.
-Ez az első bálom. Izgulok-suttogta, miután felnézett rá.
-Minden rendben lesz, nem kell félned-viszonozta az ölelést Fanny, majd egy puszit nyomott a másodikos lány fejére. -Ott leszek a közelben.
Fred ezt a jelenetet is végignézte. Az eredeti terve az volt, hogy fél szemmel teszi ezt meg, ám Angelina sokatmondó mosolya arra utalt, ez nem sikerült.
Fanny és Katie közben egymásba karolva léptek ki az ajtón. Katie durmstrangos párja a közelben várta a griffendéles lányt, Fanny pedig továbbsétált oda, ahol a hollóhátasok gyülekeztek. Nem kellett sokáig keresnie Daviest, mivel az egyetlen olyan szempár volt az övé, ami nem csodálkozó, hanem megrökönyödött volt.
-Daniel, nektek Davies testvéreknek piszok nagy szerencsétek van!-rikkantotta az egyik hollóhátas fiú, miután végigjáratta a tekintetét Fannyn.
A lány elpirult, és annak ellenére, hogy kissé illetlennek találta a megjegyzést ebben a formában, jól esett neki, hogy ha már a partnere nem, valaki - félig - megdicsérte. A másik, ami tetszett neki, hogy emiatt Danielnek nem lehetett semmi ellenvetése a ruhája és a virágos dísze kapcsán. Csak bólintással reagált barátja felkiáltására, majd a karját nyújtotta Fannynak.
-Hogyan változtattad meg a színét? Egyáltalán miért?-szegezte neki a kérdéseket, amikor elindultak be a terembe.
Fanny minden bátorságát összeszedve válaszolt az utóbbira.
-Mert nem vagyok játékbaba, akit öltöztethetnek-mosolygott kihívóan a fiúra.
-Hah...!-hallatott Davies egy gúnyos horkantást.
-Szerintem a bátyád nem így reagálna-feddte meg Fanny, szándékosan összehasonlítva őt Rogerrel. -Valamint biztos vagyok benne, hogy ő megdicsérte Fleurt.
-Lehet azért, mert Fleur fel tud öltözni-vette elő a cinikusabb modorát a fiú.
-Roger is-vágott vissza Fanny, majd ártatlanul pillantott rá. -Hova üljünk le?
A hollóhátas fiú morogva keresett egy asztalt, majd leült oda. Fanny a bejárat felé fordult, hogy megfigyelje az érkezőket.
Harry és Ron a Patil ikrekkel léptek be, akik gyönyörűek voltak a választott ruháikban. A fiúk ezt látszólag észre sem vették: Harry izgult a nyitótánc miatt, Ron kedvtelennek tűnt.
Florence-nek jó dolga volt: Lee úgy hozta be felemelve, mintha a saját húga lenne. Benjamin elegánsan és büszkén - "siriusosan" - lépdelt Gabrielle mellett. A Weasley ikrek sok lány tekintetét vonzották, párjaik pedig emiatt rengeteg utálkozó és irigy pillantást kaptak.
A Malfoy-féle mardekáros csapat volt még érdekes látvány. Draco és Kitty, valamint Adrian és Pansy vezették a csapatot, bár az utóbbi láthatóan irigykedett párjának húgára. Crack és Monstro pár nélkül sétáltak mögöttük, őket pedig a többiek követték, kik párban, kik egyedül.
Lydia is egyedül érkezett. Ahogy Fanny megpillantotta mardekáros barátnőjét, megfogalmazhatatlan boldogság és büszkeség lett rajta úrrá: a lány egyszerű, mégis gyönyörű fekete ruhájában tündökölt a maga módján, és látszott rajta, hogy elégedett a külsejével.