Gyönyör

[ KILENCEDIK RÉSZ ]

Hétfői napot írtunk. Irodalmunk volt Mrs. Clifforddal. A tanárnő páros feladatot talált ki a mai órára, amivel önmagában nem lett volna gond, de ő döntötte el a párokat. Engem Diegoval rakott össze. Amint kimondta kettőnk nevét, kínos csend állt be az osztályban. Tapintani lehetett a feszültséget.

- Nem lehetne más a párom? – kérdeztem kínosan.

- Azért raktam önöket össze, mert láttam milyen jóba vannak, vagy netán szakítottak? – kérdezte.

- Nem voltunk együtt soha sem, és most már jóba sem vagyunk, ezért nem lenne túl kellemes együtt dolgozni. – válaszoltam.

Kínosan éreztem magam.

- Oh, hát ez nem az én problémám, az élet nem kívánságműsor. – mosolyodott el gúnyosan.

- Én sem szeretnék vele lenni. – szólalt meg Diego is.

- Annyira gyerekesek vagytok. – sóhajtott.

- Lehet, azok vagyunk, de nem kéne ránk erőltetni egy olyan dolgot, amit a hátunk közepére nem kívánunk. – semmi áron nem akartam Diegoval egypárba lenni.

- Én vagyok a tanár, én döntök, kénytelenek lesztek együttműködni.

- És ha nem? –kérdeztem.

- Akkor ellehet menni meglátogatni az igazgató urat. – szólt vissza Mrs. Clifford.

- Okés, megyek is. – álltam fel, s mielőtt bármit szólhatott volna a tanárnő, elhagytam a termet.

Bekopogtam Mr. Black ajtaján, s mikor meghallottam, hogy „szabad”, beléptem.

- Jó napot. – köszöntem.

- Szia – mosolyodott el, mikor rám emeli a tekintetét – hogyhogy megint itt vagy?

- A lényeg annyi, hogy Mrs. Clifford kiküldött óráról. Úgy kezdődött az egész, hogy ő kitalálta, hogy páros feladatot ad, de engem Diegoval rakott össze.

- És azzal mi a baj? Azt hittem együtt vagytok. – vágott közbe Mr. Black.

- Sosem voltunk együtt, csak több volt köztünk, mint barátság, de nem is ez a lényeg. Azóta már barátok se vagyunk, nem beszélünk, se semmi. A hátunk közepére nem kívánjuk egymást, úgyhogy nem tetszett nekünk az, hogy összerakott minket egy párba. Hiába lett megmondva a drágalátos tanárnőnek, hogy nem szeretnénk együtt lenni, ő elkezdte, hogy az élet nem kívánságműsor, meg ő dönt, erre megkérdeztem, hogy akkor mi lesz, ha nem működünk együtt, erre azt mondta, hogy akkor meglátogathatom magát, úgyhogy ezért vagyok most itt. – meséltem el az órán történteket.

- Értem, már csak az érdekelne, hogy mi történt közted és Diego között. Vagyis nem muszáj elmondanod, ha nem akarod, csak ez most meglepett… - lépett közelebb hozzám.

- 2 hete Jeremiahhal és Freyaval elmentünk hozzá, de a barátnője nyitott ajtót, akiről elfelejtett szólni, hogy vele már 1 hónapja együtt van, miközben velem 1 hete csókolózgatott meg egyebek. És lehordott engem mindennek előtte, és engem állított be a szarembernek… szóval az óta nem vagyunk jóba, de nem csak velem, többiekkel sem áll szóba. – ahogy visszaemlékeztem erre, a szemeim könnybe lábadtak.

- Ez nagyon gyerekes tőle. Szerintem jobb, hogy már egyikőtök sincs jóba vele. Eddig is láttam, hogy mérgező rátok, csak nem akartam szólni, mert tudtam, hogy ő az a ember, aki a legközelebb áll hozzád.

Felálltam és távozni akartam, mert az arcomon elkezdtek végigfolyni a könnycseppek, és nem akartam, hogy sírni lásson. De ő megfogta derekam és maga felé fordított.