Bungou Nyugat

34. Halottak hercege

Yokohama, Dokk Maffia főhadiszállása, E/3 POV

- André, André, André! - Rázza meg a nyugodt épületet a magas női hang és a rohanó léptek hangja. A Nyugat és a japánok éppen az egyik nagy teremben beszélgettek és azt próbálták kitalálni, hogy vajon várható-e a közeljövőben egy újabb látogatás Agatha Christietől. Viszont mikor a hangok elértek a teremig, mind meglepetten fordultak az ajtó felé, ahol pár pillanattal később meg is jelent egy lihegő vörös hajú hölgyemény. - André! Hát itt vagy! - Tört be a terembe és egyenesen a Dekadencia hercege elé állva elkapta a férfi karjait. - Nem fogod kitalálni ki jön erre!

- Ha te mondod Zofia kedves, lennél olyan drága és felvilágosítanál? - Kérdezi komoly hangon, de kedvesen mosolyogva a férfi.

- A vámpír! - Engedi el Ady Endrét, akinek azonban erre lefagy a mosoly az arcáról.

- Oh, valóban? - Jön a rideg kérdés, aminek hála a szobában tartózkodók hátán végigfut a hideg.

- Oui. (Igen.) Ráadásul eléggé zabosnak látszik. - Billenti oldalra a fejét a lány.

- Imre elmentem, van egy kis dolgom. - Néz a Dekadencia Hercege a Nyugat vezérére, aki csak szélesen vigyorogva biccent egyet, aminek hála Ady egy szempillantás alatt hagyja el a termet.

- Hova megy? - Kérdezi a Maffia vezére.

- Milyen vámpír? - Bukik ki a kérdés ugyanabban a pillanatban Kenjiből, aki hatalmasakat pislog maga elé.

- Elintézni egy jó pár éve tartó vitát. Köszön az áldottnak. - Vonja meg a vállát Madách, ahogy elnéz az ablak felé. A felhők komótosan úsznak az ég kék vizén, semmi sem jelzi a vihart, ami minden kétséget kizárólag közeleg.

Eközben valahol Yokohama utcáin a Dokk Maffia főhadiszállásához egy igen csak furcsa alak közeledik, aki úgy néz ki, mintha be akart volna öltözni egy vámpírnak. Rideg tekintettel megy egyenesen előre. Nem rég tartott társaival, az Angyalok Hanyatlásának tagjaival találkozót, aminek az oka egy bizonyos Fyodor Dosztojevszkij kilépése volt. Ha őszinték akarunk lenni, a férfi nem sokra figyelt a beszélgetésből, már akkor eldöntötte, hogy erővel fogja visszahozni az oroszt a csapathoz, mikor meghallotta Gogoltól, hogy mi történt.

Arcán semmilyen érzelem sem látszódik, ahogy biztos léptekkel közeledik a kiszemelt épület felé, azonban arra nem számított, hogy még érkezés előtt megállítják. Jobban mondva földbe gyökerezik a lába a meglepetéstől. Bár nem nagyon érdeklik a világ dolgai vannak olyan emberek, akikről jobb, ha tudja, hogy kik, ha napra kész akar lenni és a szőke hajú, lila köpenyes férfi, aki most éppen közte és a célja között áll, egy az ilyen megkerülhetetlen emberek közül.

- Áh, csak nem a Dekadencia Hercege? - Kérdezi rideg hangon.

- Az egyetlen és igazi. Sajnálom, de nem engedhetlek tovább. - Vonja meg a vállát Ady Enrde, mintha csak az időjárásról beszélnének. - Van valami aminek a végére itt és most pontot kell raknunk.

- Nem veled van dolgom. - Mondja egykedvűen a férfi, majd tovább indul, hogy elmenjen a magyar férfi mellett.

- De nekem veled van. - Keményedik meg Ady tekintete, ahogy újra beáll a férfi elé.

- Higgy nekem gyermekem, nem akarsz a rossz oldalamra kerülni. - Néz fel szúrós szemekkel a Dekadencia Hercegére az idegen.

- Megkockáztatom. - Vigyorodik el Endre.

- Tudod te, hogy én ki vagyok? - Vágja hozzá a kérdést.

- Igen és pont azzal van a bajom. - Jegyzi meg félvállról a magyar.