Egy arc. Egy szempár, egy karcolás az orr alatt —
Egy repedés, mit követ egy néma mozzanat.
Valami pusztulat áll a tükörben.
Valami néz, valami mázol.
Valami tébolyultan grimaszol.
Ütötten, kikopva a szájból,
A zománcos fokagon keresztül
Tinta ömlik a porcelánra.
Kéktől, lilától véres szájjal
Elmerül a köpött óceánba,
S rájön, milyen mély a víz,
Ráébred, milyen sötét a tinta.
Hogy hol virrad a pusztulat —
Éj, ha nincs, az egekben, a kínban.
