Gyönyör

[ TIZENKETTEDIK RÉSZ ] (+18)

Teltek a napok és teljesen kicserélődtem. Nem vesztem össze senkivel, egyetlen egy panasza volt rám a tanároknak, márpedig, hogy olykor álmodoztam az órákon.

A barátaimnak is feltűnt ez a dolog, de elrendeztem annyival, hogy semmi komoly. Azonban Robint nem tudtam átverni.

Szünet volt, ketten ültünk a lépcsőn, amíg a többiek távol voltak.

-Valami történt. - szólalt meg.

-Mire gondolsz? - kérdeztem ártatlanul.

Már majdnem el is felejtettem, hogy amikor bulizni mentünk, akkor is gyanakodott, hogy a semmiből kedvet kaptam hozzá, utána pedig érdekes dolgokat mondtam neki részegen.

-Napokkal ezelőtt még becsípett állapotban beszéltél valakiről, aki megbántott, most meg kivagy virulva. Ne értsd félre, örülök neki, csupán furcsa az egész. Mi történt? - kérdezte.

Tudtam, hogy nem hazudhatok neki, viszont nem is árulhattam el az igazi okát.

-Mikor szomorú voltam, akkor az azért volt, mert kissé összetörtem, ezért akartam elmenni bulizni, hogy elfelejtsem az egészet, viszont végül jóra fordultak a dolgok.

-Mármint? Kibékültetek? - kérdezte izgatottan.

-Igen. Vele mentem haza, ugyanis felhívtam őt miután csókolóztam azzal a sráccal, hogy szándékosan provokáljam. Ő eljött értem és hazavitt, a többit meg kitalálhatod.

-Micsodaaa? Elvesztetted a szüzességed? - kérdezte meglepődve.

-Igen.

-És most együtt vagytok? De egyáltalán kicsoda ő? Hány éves? - tette fel sorra a kérdéseit.

-Nem vagyunk együtt, de legalább kibékültünk. Bonyolult ez az egész, aminek a részleteibe nem szeretnék belemenni. Idősebb nálam, ezért nem nagyon akarom elárulni ki is ő.

-Megértem, nem is akarlak faggatni, csak tudni akartam, hogy akkor minden rendben e.

-Persze, most minden jónak tűnik. De légyszi ezt ne említsd meg a többieknek.

-Megigérem, kettőnk közt marad. - ölelt meg.

Bár a többiekkel is egyre jobbá kezdett válni a viszonyom, nem akartam még csak megemlíteni sem nekik, hogy elvesztettem a szüzességem meg egyebek. Tudni akarnák kicsoda az a személy és addig nem hagynának békén, amíg meg nem tudnák.

Robinban megbíztam annyira, hogy elmondjam. Bár nem a teljes igazságot mondtam, hiszen nem mondtam el, hogy Mr. Blackről van szó. Nem azért mert nem bízok benne, csupán tudom, hogy semmiképp sem szabad ezt kifecsegnem.

Mr. Blackkel azóta csak néha-néha álltunk meg beszélni, akkor is csak valamit a fülembe súgott.

Azonban ma elkapott és bevitt az irodájába.

-Régen voltál már itt, hogyhogy nincs rád panasz? - kérdezte.

-Megigértem, hogy jó leszek. - mosolyodtam el.

-Azt tetted, amit kértem? Nem vagy te lázas? - tette a kezét a homlokomra.

-Ha azt kérné csókoljam meg újra azt is megtenném. - provokáltam.

-Aa, most az igazgatód vagyok. - mondta.

-Most? Akkor sulin kívül nem?

-Akkor nem lát senki. - mosolyodott el.

-De hisz most se.

-Viszont egy épületben vagyunk rengeteg emberrel, akik bármikor ránk nyithatnak.