Egy helyi kávézóban vártam az interjúvoltatót. Szinte senki sem volt a személyzeten és rajtam kívül a helyen, kellemetlenül éreztem magamat. A falak kellemes bézs színűek, festményekkel és fotókkal teliaggatott falak némi komfortot adnak az áthaladó embereknek. Nem volt valami meleg, a hosszú nadrágot elő kellett venni.
-Katarina Berger?
Egy idősebb férfi állt előttem. Érződött rajta a szivar érdes illata, ami tüsszögésre késztette orromat.
-Igen, személyesen.-álltam fel, majd kezet fogtunk.
Mint megtudtam, a férfi neve John Price, gondolom ő a 'főnök'.
-Láttam a papírjait, Németország igaz?
-Igen.
-Az anyanyelve is német?
-Igen, német szülők gyermeke vagyok.
-Milyen képzettségei vannak?
-Hivatásom alapjait a Német szakgimnáziumban sajátítottam el, innen pedig főiskolára jelentkeztem. Ezután, mesterlövésznek tanultam, aminek eredményeit megkapta.
-Csak mesterlövész?
-Nem, orvosi részképesítésem is van. Ebből, csak az alapok viszont a harctéren ennél többet tudok nyújtani.
-Mennyi ideig szolgált a németeknél?
-Kereken tíz évig. Öt évet a légierőnél, hármat szanitécként, kettőt pedig mesterlövésznél.
-Ahogy látom, nemrég érkezett ide. Eddig ön a legmegfelelőbb alany, akit felvehetnénk. Van kérdése?
-Kérem, ne azt mondja, hogy megfelelő vagyok e erre a munkára, hanem azt, hogy hajlandó e alkalmazni? Nincs munkám, de máshova is beadtam a jelentkezésemet. Nincs pénzem arra, hogy még további napokat húzzak le egy hotelban.
A férfi csak pislogott rám.
-Mikor tud kezdeni?
-Akár a tegnapi nappal is.-kortyoltam bele teámba.
-Akkor, fel van véve. Mától tagja a száznegyvenegyeseknek, mint felderítő és mesterlövész.
Örömöm túltengett bennem, nem tudtam elhinni, hogy az első helyre felvettek. Price rendelt magának egy teát, majd miután rendelésünket elfogyasztottuk, elindultunk az úgynevezett bázisra.
-Van akármilyen holmija?
-Nem, nincs. Ennyivel jöttem, amint látja.-húztam magam után a bőröndöt.
Épp, hogy nem állok pénz szűkében. Ki fogom húzni a hónapot, ha nem ölnek meg hamarabb.
-Rendben, mivel mostanában nincs annyi bevetés, lesz ideje megismerkedni a többiekkel. Ha pedig úgy alakul, akkor felfedezheti a várost, hogy esetleg vegyen magának valamilyen téli ruházatot. A katonaság sok dolgot áll, ha nem olyan a helyzete.
-A ruházattal nem lesz gond, csak adjanak terepruhát, fegyvert. Nekem ennyi elég, nem kell több.
A bázis..Eléggé nagy volt, tipikus katonai szálló érzetét keltette. A külső falak festetlenül őrizték a várost.
-Mivel csak átutazó női tagjaink vannak, így jelenleg nem tudunk nagyobb vagy épp külön szobával rendelkezni ön felé.
-Rengeteg meztelen férfit láttam már.-nevettem el magamat.-Egy cseppet sem zavar.
Mint ahogy megtudtam, körülbelül egy hónap, míg tudnak külön szobát adni nekem.
Gyorsan körbemutatták nekem az épületet, de számomra egy dolog volt a lényeges, az pedig a fürdő. Sosem éreztem magam még ennyire koszosnak.

YOU ARE READING
Jóreménység-fok
RomanceKét, alig a harmincas éveit taposó fiatal elveszti szerelmét. A halál ereje képes életeket tönkretenni és szerelmet kovácsolni. Katerina, a Task Force csapatába jelentkezik, majd hamar megtalálja azt az egy embert, aki a létező, földi poklot hozza e...