Felvétel.

322 20 18
                                    

Egy helyi kávézóban vártam az interjúvoltatót. Szinte senki sem volt a személyzeten és rajtam kívül a helyen, kellemetlenül éreztem magamat. A falak kellemes bézs színűek, festményekkel és fotókkal teliaggatott falak némi komfortot adnak az áthaladó embereknek. Nem volt valami meleg, a hosszú nadrágot elő kellett venni. 

-Katarina Berger?

Egy idősebb férfi állt előttem. Érződött rajta a szivar érdes illata, ami tüsszögésre késztette orromat. 

-Igen, személyesen.-álltam fel, majd kezet fogtunk. 

Mint megtudtam, a férfi neve John Price, gondolom ő a 'főnök'.

-Láttam a papírjait, Németország igaz? 

-Igen. 

-Az anyanyelve is német? 

-Igen, német szülők gyermeke vagyok. 

-Milyen képzettségei vannak? 

-Hivatásom alapjait a Német szakgimnáziumban sajátítottam el, innen pedig főiskolára jelentkeztem. Ezután, mesterlövésznek tanultam, aminek eredményeit megkapta.

-Csak mesterlövész? 

-Nem, orvosi részképesítésem is van. Ebből, csak az alapok viszont a harctéren ennél többet tudok nyújtani. 

-Mennyi ideig szolgált a németeknél? 

-Kereken tíz évig. Öt évet a légierőnél, hármat szanitécként, kettőt pedig mesterlövésznél. 

-Ahogy látom, nemrég érkezett ide. Eddig ön a legmegfelelőbb alany, akit felvehetnénk. Van kérdése? 

-Kérem, ne azt mondja, hogy megfelelő vagyok e erre a munkára, hanem azt, hogy hajlandó e alkalmazni? Nincs munkám, de máshova is beadtam a jelentkezésemet. Nincs pénzem arra, hogy még további napokat húzzak le egy hotelban. 

A férfi csak pislogott rám. 

-Mikor tud kezdeni? 

-Akár a tegnapi nappal is.-kortyoltam bele teámba. 

-Akkor, fel van véve. Mától tagja a száznegyvenegyeseknek, mint felderítő és mesterlövész. 

Örömöm túltengett bennem, nem tudtam elhinni, hogy az első helyre felvettek. Price rendelt magának egy teát, majd miután rendelésünket elfogyasztottuk, elindultunk az úgynevezett bázisra. 

-Van akármilyen holmija? 

-Nem, nincs. Ennyivel jöttem, amint látja.-húztam magam után a bőröndöt. 

Épp, hogy nem állok pénz szűkében. Ki fogom húzni a hónapot, ha nem ölnek meg hamarabb. 

-Rendben, mivel mostanában nincs annyi bevetés, lesz ideje megismerkedni a többiekkel. Ha pedig úgy alakul, akkor felfedezheti a várost, hogy esetleg vegyen magának valamilyen téli ruházatot. A katonaság sok dolgot áll, ha nem olyan a helyzete. 

-A ruházattal nem lesz gond, csak adjanak terepruhát, fegyvert. Nekem ennyi elég, nem kell több. 

A bázis..Eléggé nagy volt, tipikus katonai szálló érzetét keltette. A külső falak festetlenül őrizték a várost. 

-Mivel csak átutazó női tagjaink vannak, így jelenleg nem tudunk nagyobb vagy épp külön szobával rendelkezni ön felé. 

-Rengeteg meztelen férfit láttam már.-nevettem el magamat.-Egy cseppet sem zavar. 

Mint ahogy megtudtam, körülbelül egy hónap, míg tudnak külön szobát adni nekem. 

Gyorsan körbemutatták nekem az épületet, de számomra egy dolog volt a lényeges, az pedig a fürdő. Sosem éreztem magam még ennyire koszosnak. 

Jóreménység-fokWhere stories live. Discover now