Jóreménység-fok

Csak egy gyerek.

Sikítani tudtam volna, amikor oldalamhoz értem. Elzártam a vizet, nem tudtam kinek kellene szólnom. Észre sem vettem, hogy mi is történt igazából, de nem ez volt a lényeg. Pizsamámat felvettem, próbáltam nem a fájdalomra koncetrálni. Nem lehetek ekkora szerencsétlen. A fájdalomtól már nem is láttam normálisan. A falat fogtam, összegörnyedten. 

-Katerina? 

Az illető felé néztem, de csak annyi jött ki a számon, hogy fáj. 

-Mi fáj? Hol?

-Kilences borda, jobb oldal..-kénytelen voltam leülni.

Üvölteni tudtam volna, de igyekeztem magamban tartani. 

-Mi történt? 

-Soap, dokit. Szerintem Ghost túl durva volt, kilences borda repedése szerintem. 

-Orvos nem kell, arra itt vagyok én..

-Biztos nem, Soap, hívd már az orvost! 

-Gyere, segítek felállni.-nyújtotta kezét König. 

-Fel tudok állni magamtól is.-morogtam. 

-Ne makacskodj már, a fenébe is! Nem fogsz belehalni, ha segítenek neked. 

Beigazolódott a megérzésem, a kilences bordám elrepedt. Price hamar elővette Ghostot az eset miatt. 

-Nem tudtam, hogy mennyit bír az újonc oldala. Nem tehetek róla. 

-Az újoncnak van ám neve is, mégpedig Katerina! Nehéz megjegyezni, hadnagy?-csattantam fel.

-Higgadj le, Katerina.-szólt rám Price.-Ghost, neked az a feladatod, hogy a csapatot szinten tartsd, ne pedig leépítsd. Remélem, érthető voltam. 

-Természetesen.-nézett rám a maszkos alak. 

Egyedül próbáltam visszamenni a szobába, hogy végre ágyba boruljak. Rettenetesen fájt, amin a fájdalomcsillapító sem segített. Este sokszor felkeltem a fájdalomra. 

Nem tudtam elaludni, forgolódni sem tudtam oldalam miatt. Levonszoltam magam a konyhába, kávéval indítottam a hajnalt. A dohányzóban észre sem vettem, hogy volt valaki. 

Csak néztem a fekete foltot a feketeségben. Nem mozdult, csak hirtelen megszólalt. 

-Nem feltétlenül így terveztem, ne haragudj.

-Jézusom...Megkérhetlek arra, hogy ne ijesztgess legközelebb? 

-Természetesen. Olvastam az aktádat, nincs benne sok minden. 

-Igen, hiszen még csak alig vagyok harminc..Milyen furcsa belegondolni.-zsebemből elővettem a cigarettát.

-Sem gyerek sem pasi? Érdekes..Miért mentél el a németektől? 

-Nem láttam ott jövőt...Plusz, hogy kiraktak mert volt egy afférom az egyik ezredessel és a felesége majdnem megtudta. Ezért inkább fizetett, hogy elmenjek, én meg éltem a lehetőséggel. 

Nem válaszolt. 

-Lehet, nem tűnök ez alapján hűségesnek, de nem érzem a szükségét annak, hogy akárkit magam mellé engedjek. 

-Nálunk ez nem számít, hogy kivel hogyan fekszel le. Egy dolgot kérek, az pedig annyi, hogy legyél ésszerű és kövesd a parancsot. 

-Világéletemben szabályok szerint éltem. Szerintem nem lesz nehéz.-oldalamat fogtam mindvégig. 

-Tessék.-a kezembe adott egy gyógyszeres dobozt.-Erősebb, mint a morfium, napi egyszer maximum...De ahogy elnézem, téged kiütne egy napra. 

-Nem ötven kiló vagyok. Szedtem már erős gyógyszereket, megvagyok nélkülük.