Megtörhetetlen | Rafe Cameron ff

-3-

Kopp. Kopp. Kopp.

Hallottam meg kintről. Az eső eleredt, én pedig egy vékony munkaruhán kívül nem viseltem semmi mást. Bár, reggel zuhanyozni sem volt időm, így talán jól is jöhet még ez az zivatar. Minden esetre visszaraktam helyére fekete kötényemet, majd elővéve egy nagyobb kulcsot bezártam magam után az étterem ajtaját. Nem volt nálam semmi, amivel védhettem volna magamat az egyre jobban szakadó esőtől, de még egy autóm sem akadt, hogy legalább ne kelljen eláznom telljesen. Jobbnak láttam, ha hazamegyek, és ma kihagyom a John B birtokán való baromkodást. Beletörődve sorsomba megindultam egy irányba, de hirtelen valaki megszólított.

-Kate! -Hallottam meg a távolból, az ismeretlen hang felé nézve pedig rájöttem hogy azt nagyon is ismerem. JJ ült a motorján, felém integetve.

-JJ, mit keresel itt? -Futottam oda hozzá. Amint odaértem, egy hatalmas villámlás megvilágította a szőke fiú arcát, kedvesen mosolygott rám, még akkor is, ha már tetőtől-talpig elázott.

-Hallottam, hogy vihar közeledik. Gondoltam eljövök érted. -Felelte, ezzel pedig bemásztam mögé a járgányba, átkarolva derekát.

-Köszönöm. -Suttogtam, de ő csak némán beindította motorját, s már indultunk is.

Szerintem sejtette, hogy ma nem igazán van kedvem John B-nál lógni, vagy legalábbis nem nagyon érek rá. Pont ezért hazavitt, tudta hol lakom, hiszen számtalanszor aludt már nálunk. Hatalmas fasz az apja, így nem is csoda. Leparkolt az apró kertesház előtt, miben még annak idején nagyanyám lakott. Leszállt a motorról, énis így tettem.

-Tényleg köszönöm. -Szólaltam meg halkan, és bár az eső elnyomta hangomat, JJ mégis megértette. Szorosan átölelt, én pedig viszonoztam. Ugyan eléggé elázott ő is, ígyis éreztem finom illatát. Kicsit bele is szagoltam vállába, talán feltűnhetett neki. Odébbtolt magától, de nem engedett el, így fejünk csak pár centire volt egymástól. Valami megindult bennem, és bár soha nem éreztem JJ iránt barátságnál többet, gondolkodás nélkül cselekedtem. Ajkaimat félénken az övéihez nyomtam, viszont amint elváltam tőle szinte egyből megbántam.

-Kate.. Én nem.. -Hebegett nekem ijedten, mire számhoz kapva kezemet hirtelen nemtudtam mit mondjak, ezért inkább berohantam, faképnél hagyva barátomat.

Idegesen kicsaptam az ajtót, majd táskámat levágtam a lehető legközelebbi székre. Könnyeim közben megindultak, akárhogyan is próbáltam őket visszatartani. Leküzdöttem cipőimet is, végig magamat átkozva. Hogy lehetek ekkora barom? JJ-vel csak barátok vagyunk. Gondolatmenetemet viszont ismét megszakította valaki.

-Kate? Te vagy az? -Hallottam egy másik szobából anyám hangját. Nagy levegőt vettem, s átsétáltam hozzá. Az ágyban feküdt, valami tehetségkutatót bámult a tv-ben. -Te jó ég! Eláztál! -Mondta aggodalommal átitatott hangján. Már kelt is volna fel, viszont én odasietve hozzá vállánál fogva visszanyomtam az ágyba.

-Minden oké, anya. Nem nagy ügy. -Válaszoltam, könnyeimmel küszködve. Sokatmondóan rámpillantott, mire én csak leültem ágya szélére. -Vissza akarok menni Kaliforniába. -Sírtam, közben pedig édesanyám simogatva hátamat végül átölelt.

Aznap este már nem volt erőm egy gyors zuhanyon kívül máshoz. Rosszkedvűen, és éhesen feküdtem le. Csak hallgattam az eső csattogását ablakpárkányomon, nagyobb levegőket véve. Mióta visszaköltöztünk, minden olyan más lett. Kezdve anyám betegségével, egészen Rafe-en és JJ-n át. Mi ütött belém? Még magam sem érzek semmivel többet barátságnál a szőke iránt. Akkor miért tettem? Rafe pedig annyira más lett. Bár az emberek változnak, ő telljesen rossz irányba ment el. Elvesztettem mégegy barátot. Bár eggyáltalán nem volt kedvem aludni, a fáradtságtól mégis elnyomott az álom.

___________

Reggel kedvetlenül állapítottam meg, hogy még iszonyúan korán van. Mégis várt rám a munka, s ennek következtében kikeltem az ágyból. Ugyan azt az unalmas munkaruhát kaptam magamra, gyors reggeli, és fogmosás után pedig el is indultam. Még kifele menet átpillantottam anyám szobájába, ő békésen aludt. Megindultam, de egyből elkapott az émelygés, amint ránéztem arra a pontra, ahol tegnap akkora baromságot csináltam. Ahol megcsókoltam JJ-t ok nélkül. Ismét bő fél órát sétáltam munkahelyemig, s aztán megállapítva hogy már valaki megérkezett benyitottam. Kie barátnőm, és szülei látványa fogadott. Valamiről beszélgettek, bár eléggé fennhangon.

-Jó reggelt! -Köszöntem félénken mindenkinek. Kiara odakapta tekintetét, csakúgy mint Mr. és Miss Carrera.

A két felnőtt egymásra nézett, aztán vissza rám. Értetlenül álltam, Kie aggódó arcát bámulva.

-Katelyn, tegnap este te zártál be? -Szólalt meg Miss Carrera, mire én egy nagyobbat nyelve bólintottam.

-Hát, akkor valamit nagyon rosszul csináltál. A kasszából hiányzik egy csomó pénz. -Mondta végül Mr. Carrera, ekkor pedig megértettem, mi is folyik itt. Valószínüleg betörtek, és bár úgy emlékszem tényleg bezártam, kitudja mi is történt valójában.

-Én.. Nagyon sajnálom. -Szegtem le bűnbánóan fejemet, mindenki néma csöndben állt.

-Kate, a sajnálatod nem elég. Ki fogja megfizetni az eltűnt pénzt? -Kérdezte, bár hangján eggyáltalán nem érzékeltem idegességnek nyomát sem. Pusztán csalódott volt. -Nem engedhetek meg magamnak ilyen felelőtlen alkalmazottakat. Mégegy baklövés, és el kell hogy.. -Folytatta, s mikor már majdnem befejezte volna utolsó mondatát, Kie félbeszakította.

-Apa! Kate nem tehet semmiről! Hagyjátok már kicsit békén. -Állt ki melletem, majd ennek következtében odasétálva hozzám belémkarolt, azzal pedig kivezetett az étteremből.

Ismét könnyeimmel küszködve sétáltam a lány mellett, kicsit odébb viszont megállt. Vállamra tette kezét, végigmért engem, gondolom látta hogy nem vagyok a legjobb passzban.

-Kate, ne haragudj a szüleim miatt. Tudom, hogy nem könnyű neked, és.. -Szólalt meg halkan, viszont én végig sem hallgattam. Karjaiba hullotam, mire ő szorosan átölelt. Életemben nem sírtam ennyit, mint ebben a pár napban. Kie nem engedett el, jó barátnő módjára hagyta, had sírjam ki magam vállán.

Ezek után megbeszéltünk mindent, elmeséltem neki a JJ-vel történteket, és azt is, hogy Rafe mégiscsak annak idején a legjobb barátom volt. Bár ki nem állhatta Sarah-t és az ő flúgos csapatát, megértően végighallgatott, megvígasztalt. Felajánlotta, hogy ma munka helyett az incidens révén elvisz vásárolni. Én természetesen örömmel beleeggyeztem. Még Sarah sem volt soha ilyen jó barátom. Bár, akkor még bőven gyerekek voltunk, azért a dolgok mégis nagyon megváltoztak itt Outer Banks-ben.