Jóreménység-fok

Élve.

Nehéz volt a vőlegényemről beszélni. Landolás után azonnal ellátták a sebemet, bekötöztek, majd mehettem a dolgomra. Egyből ágyba estem, hiszen nagyon féradtnak éreztem magamat. Nem is érdekelt, hogy még rajtam volt a katonai felszerelés, csak aludni akartam. Soap és König még nem értek fel. Egyedül voltam a szobában, megterhelőnek éreztem a napot. 

-Katerina? 

-Hm?-fordultam meg az ágyon.-Mondd Ghost. 

-Van rövidebb változata a nevednek? 

-Nem, nincs. 

-Most már van, Kate.-a kezembe nyomott egy önragadós névtáblát.-A teljes neved nem fért ki, ezért ezt kapod. Plusz, a dögcéduládra kellenek még az információk. 

-Berlinben születtem, vércsoportom ab pozitív, rangom mesterlövész és felderítő. 

-Rendben, csak ennyit akartam. 

-Lenne egy kérésem. 

-Igen?-fordult vissza a férfi. 

-Tudnál hozni egy csomag jeget? Akár három rész alkohol egy rész víz is jó lefagyasztva. 

-Rendben, nemsokára hozok.-ment ki a szobából. 

Elnyomott az álom. Rémképeket láttam. Láttam a vőlegényem koporsóját, a megtört családjának pillantásait felém. Órákig ültem a szakadó esőben a sírnál. 

-Kate..Katerina...Jó reggelt, ébresztő. Hoztam jeget.

-Hol a picsába vagyok?-csúszott ki a számon a kérdés. 

-Jó reggelt, ébresztő van.-rakta a lábamra a jeget, ami szinte égetett.-Nyugi, csak rosszat álmodtál. 

-Felébresztettem a többieket?-néztem körbe, majd az órámra. 

-Nem, még csak este tíz van. Lent vannak, de neked sem ártana, ha lemennél enni. 

-Nem vagyok éhes, csak fáradt.-elkezdtem az ágy mellé tenni a felszerelésemet.-A szétvágott nadrág kukába? 

-Majd vidd le a raktárba, számba veszik és kapsz másikat. 

-Kösz a jeget. 

-Semmiség. Nem viccből mondtam, hogy menj le enni, Price kezd aggódni. 

-Ugyan már, akkora baj nincsen velem. 

-Csak nézz magadra. Alig egy hét alatt benyeltél egy bordarepedést és egy fél lábas égési sérülést. 

-Amig nem a kezemet vagy lábamat vágják le addig nincsen baj. 

-König majd hoz fel neked valamit, elvégre egy városból jöttetek. El ne merj addig aludni.

Csendben távozott. Nem tudtam mire vélni ezt a szintű aggódást, de jelenleg nem érdekelt. Csak dohányozni szerettem volna, de a lábam nem engedett. Ha levettem a jeget akkor elkezdett lüktetni, így másik nadrágot vettem fel, majd égés elleni szprével fújtam le. 

-Te meg merre?-nézett rám Soap. 

-Megyek dohányozni, utána pedig enni..

-Most visszafordulsz, leülsz oda ahhoz az asztalhoz és eszel. Utána mehetsz cigizni, addig nem. 

-De mindjárt visszajövök..

-Soap megmondta, nem mész sehova.-jelent meg König.

Az asztalra tette a tálcát, majd mindketten távoztak. Tipikus német ebéd, ha úgy vesszük. Talán akkor ettem utoljára ilyen finomat, mikor még a vőlegényem főzött..Igaz, azt az egy szelet süteményt már nem bírtam legyűrni. Percekig ültem az asztal felett, csak néztem a cseresznyés csodát.