Jóreménység-fok

Engel.

-Sosem könyörögtem annyit König. És tudod mi volt a legrosszabb? Aki ezt tette velem, az ölte meg a vőlegényemet is. Nem tudtam mit kezdeni a tudattal. Majdnem beleőrültem. Eddig a percig is félek a szűk helyektől, sokkot kapok ha egyedül kell lennem huzamosabb ideig. Öt éve a sürgősségin próbáltak megmenteni, mert fejbelőttem magamat. Belefáradtam, és nem akartam együtt élni a terhekkel. Nem ment. 

-Katarina..Mondhattad volna korábban is.-néztem a nőre, aki félig kihajolt, hogy a cigaretta füstje ne szálljon be. 

-Vettetek energiát arra, hogy megismerjetek? 

-Hát..Őszintén..

-Nem, pontosan. Jól mondod. Nem vagyok valami érdekes, mert nincsenek vicces sztorik a hátam mögött, gyerekes is vagyok, mert senki sem kérdezett tőlem annyit se, hogy élek e még? Persze, az égési sebeket hamar elláttuk, meg probléma sem lesz belőle...De honvágyam van. Haza akarok menni a hegyekbe és élni.

Nem tudtam mit mondani neki, csak tétován álltam mögötte.

-Hiába az a szép kis pofikám, ha egyébként rengeteg gyötrelem van bennem. Törött emberekkel nem éri meg foglalkozni, mert téged is összetörnek. 

Nem hittem volna, hogy az erős megjelenéssel társul egy törött nő. 

-Menj aludni König, megyek papírmunkát csinálni. 

-De..Reggel gyakorlat van. 

-Nincs gyakorlat, bevetés után kötelezően jár egy pihenőnap. 

-Mit kezdesz annyi papírmunkával? Pihenned is kellene, alig aludtál két órát...

-Évekig ennyit aludtam, hozzászoktam.-átváltott egy túlélő üzemmódba. 

Napok teltek el így. Senki sem értette rajtam kívül, de nem kérdeztek semmit. Katerina nem beszélt senkivel, ha nem volt szükséges, még Soappal sem. Vészesen közeledett tizenötödike, amikor kénytelenek voltunk hazamenni. 

-König, Soap és Kate..Ti mentek első körben haza. Valamelyikőtöknek szüksége van szállásra? 

Soap idegesen nézte a nőt, de végül mindegyikőnk nemmel válaszolt. 

-Akkor..Van kedved velem jönni?-nézett rá reménykedve, de nem válaszolt. 

Összecsomagolt cuccait rendezte át, majd felvette szövetkabátját és távozott. 

-Szerintem ez egy nem..

-Szerintem is..-néztünk a nő után. 

A reptéren Soappal elvált az utunk, én a németországi járatra szálltam fel. Arcomon csak egy hagyományos arcmaszk volt, így felszállhattam úgy, hogy senki sem ismerjen fel. J18...Lassan, de odafértem a helyemre. 

-Elnézést..-szólaltam meg, de túl ismerős volt a haj és a kabát..-Kate? 

-König? Te meg mit keresel itt? 

-Hazautazok..Ha nem vetted volna észre. Nem úgy volt, hogy Soappal mész? 

-Igen, úgy volt de haza kell mennem. 

-Haza? Nem úgy volt, hogy..

-König, ne kérdezősködj. Nem a te dolgod, nem akarok válaszolni a kérdéseidre, ne haragudj. 

Szemeire húzta a maszkot, majd az út felét átaludta. Néha néha felpillantott, hogy mi történik, de hamar vissza is merült az álomvilágba. 

Telefonja folyamatosan jelzett, hogy üzenete érkezett. Egyszercsak megunta, kiszedte a telefon akksiját.