Átkos múlt

1. Fejezet

Izabell

- Óh, hogy az a ...! – tenyeremet a homlokomra téve próbáltam enyhíteni a fejfájásomon. Mint ha egy egész gnú csorda szaladt volna végig rajtam. Most már sejtem milyen kínlódásai lehettek Mufasanak az oroszlán király című mesében. – Jesszusom! Soha többet nem iszok! – nyögőm a félhomályos szobámba.

Kár ilyet mondanom, hisz úgy se tartom be soha. Ezzel szerintem nem csak én vagyok így. Például ott van az én drága és egyetlen Jackye haverom. Szegény srác! Minden egyes buli után szívére teszi a kezét és „ünnepélyesen megfogadja", hogy soha többé nem fogyaszt alkoholt. Ezt egész jól be is tartja egészen a következő alkalomig, ami általában a következő hétvége, de van, hogy a következő nap. Mindig talál valami megünnepelni valót. Ha mégsem? Azzal a kifogással rángat el, hogy - Valakinek a világban ma szülinapja van és ezt meg kell ünnepelni!

Ám a tegnapi nap folyamán nem azért rúgtunk be mert ezt a röhejes indokot vetette fel, hanem mert reggel kaptam egy telefonhívást a Blood and Hell üzletvezetőjétől, miszerint engem választottak ki a sok jelentkező közül. Ez a hely a földi pokol, (a legjobb értelemben). A városunk legfényűzőbb és legmocskosabb szórakozóhelye. Ez a klub nem csak a törzshelyemmé avanzsált az elmúlt évek alatt, hanem Jack és most már az én munkahelyem is.

- Mhmmm. – hallok egy fáradt nyöszörgést magam mellől. A takaró kupacom megmoccan, majd felül egy pár kar, alul pedig egy pár láb bukkan elő. – Mennyi az idő? – hallat hangot a vendégem. Mély baritonja most kásás és erőtlen. Hunyorogva rápillantok az ágy melletti fehér éjjeliszekrényre, amin a telefonom pihen. Rákoppintok a kijelzőre, a készülék vakító világítással felvillan. Kezemet a szemem elé téve, fintorogva próbálom leolvasni az időt.

- Kilenc múlt. – válaszolom elhaló hangon. Istenem, alig aludtunk öt órát!

- Nem akarok még felkelni! – morgolódik a férfi. – Nem tudnánk elhalasztani az ünnepséget, mondjuk, egy hét múlva ilyenkorra? Addigra talán regenerálódok!

- Persze - rázom meg a fejem óvatosan. – Mintha nem ismernéd a húgomat! Ha azt mondanák neki, hogy még egy hetet be kell járnia az iskolába, kitérne a hitéből. Emlékszel mi történt tavaly nyáron mikor tanulmányi táborban volt?

- Ne is emlegesd! Alig hevertem ki a hisztijét. Miután hazajött, napokig csak a nyavalygását kellett hallgatnom! Előbb leszek heteró mint, hogy újra végig hallgassam azt a macskanyávogást, amit leművelt!

Jack erőtvéve magán kimászik a takaróm alól, majd az ágyamból. Fura hangokat kiadva nyújtózkodik még egy nagyot. Az izmai csak táncolnak a hátán és a karján. Egy igazi félisten. Egy 190 centi, fekete szemű, barna bőrű és meleg félisten. Tényleg igaz az a mondás, hogy a helyes pasik mind csak a saját térfelükön játszanak.

Jackkel már isten tudja milyen régóta legjobb barátok vagyunk. Ha emlékeim nem csalnak akkor egész kispisis korunk óta. Sajnos nem sok mire emlékszem három évvel ezelőttről. Egy autóbalesetben megrongálódott a hosszútávú memóriám, így csak foszlányokra emlékszem. De mikor a korházban felébredtem Jackye fiú ott volt és segített amennyit csak tudott. Elmesélte, hogy egy oviba jártunk és minden rosszban benne voltunk. Hogy iskolában is egy osztálytársak voltunk, és egy kis ideig még jártunk is, de elmondása szerint én ébresztettem fel benne a meleg istent.

- Miért pont nálam kellett rájönnöd, hogy a saját térfeleden játszol? – pillantok végig kocka hasán.

- Ez most, hogy jutott eszedbe? – nevet fel hitetlenül. – Már annyiszor megtárgyaltuk! – szemeiben mosoly táncol.