Hírnév után (SzJG ff)

15.

A rosszkedv hamar rám köszöntött, mert tudtam valószínűleg az én hülye ötletem miatt fog kapni Cortez a nagyszüleitől.Ezért sétáltunk már vagy negyed órája csendben az utcákon. Lassan az említett is észrevette rajtam, nincsen minden rendben.

- Mi a baj? - kérdezte kíváncsi tekintettel. 

- Hát. - gondolkodtam, hogy kibökjem e. - Na jó az, hogy miattam fogsz kapni nagy eséllyel.. - árultam el. 

Cortez egy ideig nem szólt semmit. 

- Ne bántson ez téged. Voltak már nagyobb hülyeségeim, nem hiszem, ezért jobban leszidna a nagyi. Max 1 hétig én mosogatok. - próbált nyugtatni. 

Vettem egy levegőt, és elhessegettem negatív gondolataimat. Ez a nap csak a miénk! Várjunk csak! Barátnője van. 

- És.. - kezdtem bele. - Viki? 

Ez is bajos tényezőnek számított. 

- Nem érdekel. - hangja őszinteséget sugallt. - Van ott egy kávézó. - téma terelés képpen egy halvány kék épületre mutatott , ami majdnem előttünk állt. - Meghívlak. - ajánlotta fel.

- Valami édességre. - csillantak fel szemeim már a gondolattól is . - Azt hittem táskádba maradt a pénzed.

Cortez csak mosolygott. 

- Hát cola és büfé. - mondta és ezzel két szóval megértettem.- Egyébként akkor kapsz sütit. - adta be derekát. 

- Meghívhatsz. - fogadtam el. - De mihelyst pénztárcámhoz jutok visszafizetem! - szögeztem le. 

- Nem kellene, de fogadjunk, ha ellenkezek nem fogadod el.

- Eltaláltad drága.- helyeseltem. 

Közben a helyiség elé értünk, ahol Cortez kinyitotta bejárati ajtót. 

- Hölgyeké az elsőbbség. - invitált maga elé. 

- Micsoda úriember. - jegyeztem meg szórakozottan, és beléptem.

Ő is követett, és együtt leültünk a legközelebbi üres asztalhoz. Közben körülnéztem szememmel, hiszen még nem jártam itt. Mit ne mondjak egyszerű kis kávézó, de annál jobban szimpatikus volt. 

Azért voltunk egy páran, örülhettem , hogy hamar asztalunkhoz lépett egy női pincér. 

- Álmodok? - emelte fel a hangját meglepetésében. 

Mindenki ránk nézett vagy legalábbis a többség. 

- Pardon? - értetlenkedtem. 

Kissé kínos szitu.. 

- Rentai Renáta. - mondta el a nevem. 

Oh, jaj .. Nem akartam én most egy rajongóval találkozni. Miért pont most? 

- Szia. - erőltettem magamra egy mosolyt. 

- Csinálhatunk egy képet? - kérdezte izgatottan.- Imádlak amúgy! 

- Persze. - adtam be a derekam. 

A kép hamar meglett, de végül plusz hatan jöttek még oda hozzám akik ismertek. 

Nem vagyok én bunkó, ezért mindegyikükhöz szóltam valami kedveset és lefotózkodtam azzal aki kérte. 

Azért érzékeltem közben, hogy egy-két lesi fotó is készült rólam. 

- Köszönjük Reni! - hálálkodott a pincérnő, közben aki idejött hozzám visszaült helyére. - Mit kérsz? - tette fel a kérdést. 

- Semmit köszönöm. - válaszoltam, hiszen minél előbb menni akartam.- Cortez?