Szerelmünktől lett vörös a Hold

Találkozás

Egy átlagos nap volt, egy átlagos lánnyal. Izumi Komori vagyok és ez az én (mondhatni) szerelmi történetem. Nem is tudom hol kezdjek de belekezdek. De mielőtt belekezdenék tudni kell rólam, hogy Japánban tanulok az egyik egyetemen ahol első éves vagyok. Emlékszem egy ragyogó hétfői napon váratlanul be kellett mennem az egyetemre. De csak annyit mondtak, hogy sürgős lenne és, hogy ne kérdezzek semmit. Amikor beléptem az egyetemre a vezetőség fogadott. A terem közepén volt egy asztal, ami tele volt papírokkal és egy szék ami üresen állt. Hirtelen megijedtem és feszülten ültem le az asztal előtt lévő székre.

Izumi Komori! A vezetőséggel arra jutottunk, hogy megbízunk téged egy igen fontos feladattal. Még mielőtt megszólalnál azt elmondom, hogy én úgy döntöttem innen már nincs visszaút, ezt a feladatot te fogod kapni ha tetszik, ha nem! - mondta Hayato az úgynevezett "főnök" (akit mellesleg nem csípek, mert a riválisom)

Rendben! - dühömet elfojtva mosolyogtam

Hayato: Bemutatom neked Ryu Sougo-t. Mostantól a tiéd, ami azt jelenti, hogy nálad fog lakni egy ideig és segítened kell neki a tanulásban. Amit tudni kell róla: kicsit félénk, csendes, szégyenlős de aranyos gyerek. Nos, én ennyit szerettem volna mondani. Szóval megyek is, mert még sok dolgom van.

Izumi: Hayato gyere vissza! Miért pont én kapom?

Hayato: Nálad jó kezekben lesz, én már csak tudom.

Izumi: Fhu csak kerülj a szemem elé de tuti, hogy nem úszod meg szárazon.

Hayato: Már meg is úsztam Izumi!

Izumi: Ezt az erkölcstelen alakot. Chhh. Mit nézel? Inkább szedd a cuccodat és gyere!

Ryu: Igenis asszonyom!

Izumi: Ez már tetszik, na gyere szépen.

A 30 perces út helyett 1 órás út lett. Hihetetlen, hogy mennyire ügyetlen és lassú. De mindegyis. Annyira sajnálom magamat, hogy mindjárt kirakom az utcára. De azt nem tehetem, mert ha a vezetőség megtudja akkor szerintem fel is út, le is út. Azt meg nem akarom. Megpróbálok vele együtt élni de nem ígérek semmit.

Izumi: Menj, fürödj meg én addig készítek valami vacsit és megágyazok neked a vendég szobában.

Ryu: Igenis asszonyom!

Amíg fürdött addig gyorsan csináltam onigirit. 10 perc után meguntam a várakozást és kapcsoltam be egy kis zenét majd elkezdtem énekelni, táncolni. Ez ment 20 percen keresztül.

Izumi: Jézusom! Nagyon megijesztettél. Egyébként mindig ilyen sokáig szoktál fürödni? Nem sértés meg semmi csak már kezdtem aggódni a kaja miatt, hogy el fog hűlni.

Ryu: Gondoltam, hogy nem miattam aggódtál.

Izumi: Tessék? Ne haragudj de olyan halkan beszélsz hogy nem értek semmit.

Ryu: Jó étvágyat!

Izumi: Köszönöm, neked is! Ha megetted akkor menj aludni. Majd én elmosogatok.

Ryu: Jó éjt és köszönöm!

Csak mosolyogtam. Mit tehettem volna? Kis aranyos, törékeny gyerek. De ami jobban érdekelt a srácban az az, hogy 1 évvel fiatalabb nálam mégis olyan mintha több év lenne közöttünk. Fura az egész szituáció. De majd idővel hozzá fogok szokni. Gyorsan elmosogattam majd bementem a szobájába, hogy lekapcsoljam az éjjeli szekrényen lévő kis lámpát. Egy pillanatra fura érzés öntött el. Mintha már találkoztam volna vele

Ryu: Valami baj van? Tudom, hogy épp engem nézel. Csak nem tudom miért.

Izumi: Csak megnéztelek alaposan. Remélem nem baj. Na de én megyek is szóval jó éjt.

Annyira zavarban voltam, hogy kiszaladtam a szobából és becsaptam az ajtót. Vajon honnan tudta hogy őt nézem? Kavarogtak bennem a gondolatok de szerencsére egy kis idő múlva sikerült elaludnom.