Megtörhetetlen | Rafe Cameron ff

-7-

Végre elérkezett a nyárközép, amiről mindenki annyit áradozott. Köztudottan flúgosok közt kedvelt tevékenység volt ez is, viszont én idén már telljesen más oldalról közelítettem meg az "ünnepet." Régen anyámmal mindig megjelentünk, Sarah-val sokat táncoltunk, szinte egész este. Néha-néha még Rafe is megtáncoltatott. Viszont most, hogy sneci lettem, és már jóval idősebb vagyok, így nekem sem akkora dolog. Pope és apja idén is kimennek tengeri ételt árulni, vagy valami ilyesmi. Gondoltam csatlakozom hozzájuk, nagy nehezen, de sikerült rábeszélni Mr. Heyward-ot hogy fizessen is érte egy keveset. Bár nem igazán kedvelte egyikünket sem, rendes fickó volt. Feltételeztem, hogy Kie, Sarah, és bátyja Rafe is megjelennek. Az a srác, akire az utóbbi időben jóval többet gondoltam, mint kéne. Az ingjét még aznap elvittem magammal, ki is mostam, s most otthon szárad. Kicsit még sajnáltam is, hogy azt az émelyítő illatot el kell tüntessem belőle. Azért reméltem, hogy ma nem találkozunk. Mivel Pope-val mentünk ketten alapjába véve, nem lett volna túl előnyös, ha csak úgy elkezdek Rafe-vel társalogni előtte. Nameg, mostanra már biztosan elújságolta a történteket vagy ötven haverjának.

Mr. Heyward levett egy ládát a kocsi platójáról, majd Pope segítve neki odébbtolta azt. Következőnek én emeltem le egyet, s ez így ment egy darabig.

-Két másodpercen múlt a jövőd! Majdnem az infarktust hoztad rám. Anyád is belehalt volna! -Szólalt meg Heyward zsörtölődve, Pope meg csak hallgatta.

-Tudom, nekem jobbnak kell lennem. Megértettem! -Felelt végül a fiú, miután apja elkezdte levezetni, hogy hogyan is működik ez a dolog a flúgosoknál.

Én kicsit odébbsétáltam, majd végignézten a tömegen. Annyi flúgos tartózkodott itt, amennyit már egy jó ideje nem láttam. Kicsit talán még el is kapott az undor, annak ellenére, hogy régen ugyan ilyen voltam. Eszembe jutott a "flúgosherceg" is, kit azóta sem tudtam elfelejteni, s elképzeltem, ahogyan öntelt képet vágva kisétál azon az ajtón. Kicsit talán még viccesnek is tartottam, de ekkor félbeszakítottak.

-Kate! Ezért fizessek neked? -Nézett rám morcosan Heyward, mire én egy "elnézést" következtében odasiettem hozzájuk. Pakolásztunk még egy kicsit, előkészítettünk mindent, majd Pope apja otthagyott bennünket meglátva egy másik csávót. Segédkeztem még kicsit náluk, és bár eléggé kényelmetlen volt a csíkos ruha, barna köténnyel, nem nagyon volt más választási lehetőségem ezen kívül.

-Elnézést, ezt magunknak kell meghámozni? -Lépett oda hozzánk valaki, borzalmas akcentussal. -Bepiszkolná a jelmezemet. -Mosolygott ránk Kie, mire mindkettőnk tekintete megenyhült. Egy elég egyszerű, ugyanakkor szép ruhában állt előttünk, koszorúval fején.

-Azt nem szeretnénk, igaz? -Ezzel pedig lepacsiztunk mindketten a lánnyal. -Rémes az akcetusod. -Mondta Pope, mindannyian egyetértettünk.

-Héj, van bármi hír JJ-ről? -Szólaltam meg végül énis, kicsit aggodalmasan.

-Nincs, de nem lesz baja. Elpusztíthatatlan, mint egy csótány. -Mondta felém fordulva Kie, én pedig szám szélét elhúzva mosolyogtam. Pope tekintete viszont eggyáltalán nem változott.

-Az én hibám az egész. -Mondta fejét leszegezve, éreztem rajta, hogy igazán sajnálja a dolgot. Még akkor is, ha nem tehetett róla. Elvégre Rafe és Topper kezdték az egészet. Ekkor pedig azis eszembe jutott, amit a szőke sráccal műveltem tegnap Tanneyhill-ben. Elfogott a bűntudat, s nagyot nyeltem, próbálva ezzel elnyomni a folytogató érzést.

Viszont sorsszerűen megpillantottam a Cameron családot, ahogyan bevonulnak a szabatéri helyiségbe. Ismét gombócot éreztem torkomban, amint tekintetem megakadt Rafe-en. Haja hátra volt nyalva, szokás szerint béna frizurája volt. Szürke öltönyt viselt, és akármennyire is próbáltam fókuszálni valaki másra, nem ment.