Üldöző múlt (Befejezett) (Bosszúállók f.f)

Part 7

-Élve nem mész innen sehova! -mondta nekem Carter. Készen arra, hogy fejembe egy golyót repítsen.

Megfagyott a vér ahogy meghallottam a pisztoly kibisztosítását. Bele néztem apa szemébe és egy ötlet villant fel. "Ha észleljük a jelet..." a jel lehetett a hallásom fejletsége? Valószínűleg.

Gyerünk Lili. Koncentrálj. Csak gondolkozz. Voltál már ilyen helyzetbe. Vagyis nagyon hasonlóban. Mit csináltál akkor? Jó ez hülye kérdés hiszen akkor meglepetés szerűen berobbantak a HIDRA-sok és akkor ki tudtam szabadulni....Meglepetés. Valami ütős.

Ahogy az ötlet belevésődött az agyamba bele néztem az összes Bosszúálló szemébe és elmosolyodtam. Az eddig beszélő Carter szavába vágtam.

-Nem akarod tudni, hogy milyen erőm lett? -hangom halk volt és erőtlen de pont annyira volt hatásos is a kérdésem. Carter megdermedt, olyan volt mintha gondolkozna.

-Ha rajtad sikerült akkor máson is fog! -nyomta a tarkómhoz a pisztoly végét. A hideg fém érzésésre felállt a szőr a hátamon is.

-Ez nem biztos! -erre enyhült az érzés. Várt. -Belőlem csak egy van! -éreztem ahogy hátrahököl ami pont annyi időt hagyott, hogy kitérjek előle és az egyik eldobott pisztolyomat felhúzzam, majd rászegezzem.

Ott álltunk egymással szemben, a másikra szegezett pisztollyal és csak vártunk.
Nem kellett sokat a Bosszúállók már támadtak is. Steve odafutott hozzám és a pajzsával védett a golyók elől. Most éreztem meg mennyire fáradt is vagyok.

-Lil mostmár biztonságban vagy! Csak egy kicsit tarts ki. -rámosolyogtam de őszintén már arra sem lett volna erőm, hogy fussak. -Stark! -szólt a fülesébe Steve -Ki kéne innen vinni Lilit! Nem sokáig marad taplon! -nem tudom mit válaszolt neki csak azt, hogy fedezékbe mentünk és lassan körbe tudtam nézni. Ebből a szögből pont láttam ahogy Carter tekergeti a fejét engem kutatva. Stark leszállt és egy szó nélkül felkapott. Alig fogtam fel bármit is már a repülőnél voltunk.

-Maradj itt kis Barnes! PÉNTEK amint kiléptem zárd le a Qinjetet és ha romlik Lilibet állapota szólj! -azzal kiment az ajtón ami mögötte lezárult.

Mivel alapból nem lett volna erőn kimenni így csak kerestem egy kényelmes helyet majd végre valahára nyugodtan hajtottam álomra a fejem.

***

Zúgott a fejem. Csengett a fülem és eszméletlenül fájt mindenem. Próbáltam kinyitni a szemem de csak nyöszörögni bírtam. Égetett, feszített, ki akart törni belőlem. Tudta, hogy nem oda való. Lassan apró lépésekkel kezdtem el mozgatni először a kisujjam majd a többit.
Gyenge szorítás a bal kezemen mire megint elkezdtem mozgatni az ujjaim.
Szemeimet próbaltam kinyitni de először csak homályosan láttam és hunyorítani bírtam. Kezeimet túl fájdalmas lett volna felemelni és megdörzsölni vele szemeim ezért csak pislogni próbáltam.

-Lili! -fogott valaki a vállamra. -Látsz? -megmondani nem tudnám ki az, nem tudom a hangot egy archoz társítani. Óvatosan megrázom a fejem de rögtön meg is bántam. Gerincem el kezdett zsibbadni a fájdalomtól. -Nat vagyok! Tényleg nem látsz? -Nat...ki? Hol vagyok? Miért nem látok? Mi történt? Miért nem emlékszem semmire?

Fekete pontok jelentek meg az amúgy is homályos látásomba. Fejem csak egyre jobban lüktetett míg nem teljesen elnyelt a kettő.

***

-Fekete Angyal! -nézett rám Rumlow -Hogy ment a küldetés? -ártatlan kérdés de tudom mit kapok utána

-A célpont elszökött! -hangom engem is meglepett. 13 évesen még kisegér cincogáshoz hasonlított. Azóta megedződtem de akkor még ez is hátrány volt.