Hiába keresem a szépet a jelenben,
Hisz más, nélküled más minden,
Más a szép és más az érzelem,
Más a szél és más a szerelem.
Más a madár másképp száll,
Más a hegy másképp áll,
Más az utunk a végén más vár,
Múltból minden mássá váll.
Keresném azt mi régen volt,
Egy régi dalt mely szépen szolt,
Egy vérző szívet mely tűzben holt,
Két kart mely csendben átkarolt.
Más lett a szó már mást jelent,
Mások már az angyalok odafent,
Hinnék de miattad lettem hitetlen,
Szeretnék de szívem már nincstelen.
