It just happened! Part 2: The fate

A csoda

-Mi is szeretünk Jeon Iseul!

-JUNGKOOK AHH!!-nyögött fájdalmában Jimin. Hát igen...ez megy kb 2 hete. nagyon nagy fájdamai vannak, és mivel nem tudjuk mitől ezért eléggé be vagyok szarva. Az orvos sem tudja.....

-Jimin, kicsim....-sírtam el magam férfi létemre. Nagyon rossz nézni ahogy szenved.-Bírd ki kérlek!
-JUNGKOOK MI AZ HOGY BÍRJAM KI?! NEM ÉLTÉL ÁT ILYET SOHA SZÓVAL KUSS. AUHH!-már a könnyei is folytak én meg még gyorsabban hajtottam a kórház felé.
-Itt vagyunk. Gyere!-gyorsan ölembe vettem és beszaladtam a kórházba.
-SEGÍTSENEK KÉREM. PÁROMNAK GONDJAI VANNAK A BABÁVAL! kérem..kérem..-csuklott el a hangom mikor nem hallottam Jimin hangját tovább.
Élletelenül feküdt karjaim között majd a hordágyon és bevitték a műtöbe.

Egyszer csak kijött egy orvos onnan ahova bevitték szerelmemet.
-Mivan velük? Élnek?-néztem kétségbeesetten az orvosra.
-Sajnálom! Részvétem..mind a..hármukért.-nézett a szemembe megbánóan mire nekem a könnyeim már nem bírták az eredeti helyükön.
-Mi..mi..hárman?
-Igen..az apuka és a két kislány is elhunyt..sajnálom....
-Nem..nem az nem lehet! Engedjen be!-indultam el a műtő felé.
-Kérem...nem mehet be.
-ENGEDJENEK BE! LÁTNI AKAROM A SZERELMEM!-löktem arráb az orvost és benyitottam Jiminhez.
Ott feküdt az ágyon és éppen egy fehér lepedőt terítettek rá. Még időben odafutottam és megállítottam a folyamatot.
-Nem engedem.
-Uram..kérem..
-Nem. Nem halt meg. Az lehetetlen.-néztem párom arcára.
-Kap 5 percet. Semmivel se többet!-ment ki a nő.
-Életem kérlek ne hagyj itt. Engem és a lányunk. Könyörgöm!-leheltem ajkaira egy harmat gyenge csókot mire éreztem hogy a szája megmozdult a gép meg csipogni kezd.
-ORVOST! HÍVJANAK ORVOST!-erre befutott két férfi akik rögtön kezelésbe is vették őt.
-Hihetelen! Mitől volt ez?
-A gyógyszer amit kapott annyira leállította a szívét hogy a gép sem érezte a pulzusát. De már minden rendben van. Bevisszük egy szobába!

Lassan nyitottam be a szobába ahol Jimin aludt. Olyan aranyos volt....
-Istenem!-ültem le és fogtam meg kezét.
-Jhun...jhunhkookh..nhe hagyhj itth..-nyöszörögte Jimin mire felkaptam a fejem.
-Nem hagylak itt tücsök. Itt vagyok!-pusziltam ajkaira mire kipattanktak a szemei.
-Jungkook!
-Jimin! ISTENEM!Annyira hiányoztál! Mégegyszer itt nem merj hagyni bazdmeg!-csókoltam meg olyan nagy szerelemmel mint ahogy még soha.
-Pedig csak 5 perc volt...
-Akkor is.
-Iseul?
-Anyádnál van. Nyugi. Te csak pihenj. Én vigyázok rád.
-Befekszel mellém?-nézett rám cukin amire nem tudok nemet mondani.
-Persze. Húzódj arréb!-befeküdtem mellé mire rögtön elaludt.
-Szeretlek....

Másnap reggel arra keltem hogy Jimin mellettem zokog. Gyorsan felültem és átöleltem hátulról.
-Mi a baj szerelmem?
-A babáink...meghalltak Kook!-és ekkor jutott el a tudatomig hogy annyira el voltam foglalva Jimin életben maradásával hogy a picimet nem is figyeltem. Erre nekem is könnyek gyűltek a szemembe és szorosabban öleltem Chimet.
-Nyugodj meg életem, semmi baj....-puszilt nyakába.
-Tudom hogy a múlté de akkor is. A gyógyszer miatt is lehetett vagy nem tudom. Ahjj.....elveszetettük őket...
-Jeon-Park Jimin!-fordítottam magam felé és bele ültettem az ölembe.
-Mi mondtam neked anno?-húztam fel egyik szemöldököm.
-Ne..nem tudom..sok mindent.
-Azt picim, hogy megígérem hogy lesz 2 szép lányunk. Nem?-és ekkor láttam az arcán a felvilágosodást.
-De igaz...tényleg...de..mi van ha...
-Ha?
-Ha nem lehet már gyerekem?-nézett rám kétségbeesetten.
-Aranyom...te cseszett fiatal vagy..
-Igaz! Elfelejtettem hogy kettőnk közül te vagy az öreg.
-Hélóka! Amikor te 16 voltál én 27. Nya!-biggyesztettem le alsó ajkam amire ráharapott és meghúzta.
-Ahh...-nyögtem fel mikor meg is szívta.
-Nem szabad...most támadtál föl.
-A nagy lófaszt támadtam föl. Igazából meg sem haltam.
-Milyen mocskos szája lett valakinek?-hajoltam hozzá közel.
-Tudod..tanultam a tanár úrtól.
-Hmm...-hirtelen kaptam ajkai után és eldöntöttem a kórházi ágyon.
Kezeit nyakam köre kulcsolta és úgy húzott közelebb magához. Nyelvemmel óvatosan nyaltam végig alsó ajkán mire leejtette az állát. Átvezettem nyelvem a szájába és kényeztettem őt.
-Hmm...ahh..-nyögött fel, mikor számmal megfogtam nyelvét és megszívtam.
-Finom vagy.....-szippantottam nyakába...-Az illatod, a hangod...megőrjít...megőrjítesz Park Jimin szimplán a jelenléteddel.
-Téged meg amint...ahh..meglátlak azon nyomban állok mint a cövek.
Az a test..mind az..ahh..az enyém.-mondta ki nehezen ugyanis csípőmmel elkezdtem lassú mozdulatokat végezni, farkamat övéhez dörzsölve.
-Azt a kurva!
-Imádom amikor káromkodsz bébi!-nyaltam fülébe és gyorsítottam a tempón. Most komoly pettingelek Jiminnel a kórházban?
-Ahh..elmegyekh..-nyöhött egyet és azon nyomban a kórháziruhájára élvezett.
Én is követtem őt 1 perccel később.

-Khm....!

Nincs átolvasva!
Sajnálom hogy nem volt rész de remélem ez kárpótol titeket!
A könyv: #13
Köszönöm nektek!❤️