𝐏𝐨𝐞𝐦𝐬 𝐛𝐲 𝐦𝐞

A váram

Kéz a kézhez,
s mi lelkünk egyre távolabb.
Olykor azt hittem,
te leszel a váram.
A bolondját járatod velem századjára
lelkem szorongatod kedvedre
Mint egy marionett,
úgy bológatok én minden tervedre.
Mit velem készülsz tenni
számodra csak egy játék vagyok,
ha kell, előtted térdre hullok.
Lábaim nagyra nyitom, melegséged beengedem
szüntelen lökéseidnek
hogyan mondhatnék ellen?
Erre születtem számodra én
Hadd legyek a te kabaréd
Min jól szórakozol, majd eldobod,
s előveszed ha a szükség megkívánja
azt elfelejted, mindennek megvan az ára.
A lázadó érzelmek bennem felszínre törnek,
lábaim összezárulnak, már nem hívnak be téged.

Szeretsz, de csak bennem vagy képes kifejezni
testem már nem képes mozdulataid követni.
Hangosan kiáltok: elég legyen,
megint, újra, századjára.
Többért sóvárogva, lelked megkaparintva
Könyörgöm könnyeim fakasztva.
Csak szeress, úgy ahogy én téged
Nem számít mi a vétséged,
Egy bolond vagyok,
ki vakon követ téged.
Átázott arcom nem ér célba,
rideg tekinteteddel törsz előre
bárcsak, tényleg itt lenne a vége.
Hangod megemeled, éreztetve gyengeségem
eléred, hogy mindent, amit szerettem benned
végül a lelkem mélyére temessem.
Kezed meglendül, kihátrálok
remegve pillantasz rám,
hirtelen megijedsz saját valódtól,
hogy nem láthattam ezt a hódolómtól?
Mint egy szellem, úgy szállsz ki lelkemből,
kiábrándultam, már nincs mit szóljak
Egyedül köszönetet kell mondjak,
hogy a magadfajta ficsúrokról
csak álmaim legyenek.
Mert a valóság túlságosan fenyeget.