𝘝𝘦𝘭𝘦𝘥 ٭ (𝘓𝘦𝘦 𝘧𝘦𝘭𝘪𝘹 𝘧𝘧. )

4. Bemutató és meglepetések

Megérkeztünk! Hűű.. Már érkezés előtt is nagyon jól nézett ki Seoul hát még most!
Azt mondták hogy elküldenek valakiket hogy utánunk jöjjenek. Nem tudom kik lesznek de azt is említették hogy egy táblával , azon a nevemmel fognak várni a reptéren.
Felhívtam Hannah-ékat hogy megjöttünk. Majd elvettük a csomagokat és keresgélni kezdtünk azt akinél a nevem van egy táblán.
Kevés idő alatt megláttam. Négyen voltak. Ketten álltak középen. Egyikük magasabb másikuk alacsonyabb. Ketten a szélünkön feketében voltak. Elég érdekesnek találtam ezt. Odamentem és félig felemelve kezemet integettem egyet amit a magasabb alak viszonzott. Köszöntem illedelmesen. A két öltönyös közül az egyik elvezettett mindenkit egy kint álló nagyobb kocsihoz majd mindannyian beszálltunk.
Nem sok idő múlva megérkeztünk a JYP hoz. Kiszálltunk majd leültettek egy sor padra hogy várjunk addig amíg Nem tudnak fogadni. Mielőtt a két alacsonyabb alak elmentek volna egyikük megállt előttem és lehúzta a maszkját.
-Sok szerencsét! -és rám mosolygott.
Elment mielőtt megköszonhettem volna a gesztusát vagy rájöhettem volna hogy ki is volt az. Rövid idő múlva egy nő jott oda és szólt hogy kövessük őt. Elmondta hogy ő fog minket körbevezetni hogy tudjuk mit hol találunk. Nagyon nagy ez a hely. Kerek egy óra alatt jártuk be az egészet. Ezek után egy férfi jött és azt mondta hogy most ő fog minket bevinni termekbe és elmagyarázni hogy az adott helyen milyen tevékenységet folytatok majd. Ezt fél óra alatt lerendeztük majd egy liftbe kellett bemennünk. A nagy liftbe beszállt mégy egy valaki. Ő volt aki a reptérre is eljött és sok szerencsét kívánt nekem. Lee Felix..

Amíg anyuék aláírták a papírokat a székben ülve rengeteg kérdés járkált az eszemben.. Miért volt velem iyen kedves? Valjon magától vállalta el azt hogy jöjjön a reptérre? Miért köszönt nekem úgy? Miért ?- De legfőképpen azon hogy miért is tetszett nekem ez az egész? Talán érzek valamit iránta? -nem nem az nem lehet.. nem érezhetek iránta semmit! Több okból is! Ott van nekem Anthony. A fél világ kedveli őt. Esélyem sincs. És miért választana pont engem. Semmi oka nem lenne rá. Arra kaptam magam hogy apuékkal ülök a kocsiban úton a házamhoz. Nem hittem a fülemnek. Nem lett volna jó egy 2 szobás apartman? Nem tudom. Ők döntöttek így. Odaértünk, és ez a ház valami eszméletlen! Nem nagy ház. De nem is kicsi. Közepes, és tökéletes! Van egy kis tornác ahova ki lehet ülni és egy hinta is. Egy kis kert hátul ami tényleg nem nagy de csodálatosan néz ki. Bent egy kis folyosó felé előszoba majd onnan egyből ahogy be méssz nyílik egy nappali. Édes kis otthonos a krémszínű kanapé meg a barna kávé asztal. A tv sem kicsi elég nagy ahhoz képest. Könyvespolcok is vannak a falon ami igazán összekapja ezt a szobát. Ez mellett van egy konyha amineg van egy sziget pultja annál pedig két oldalán egy egy szék és elöl pedig három , ezek mind betolhatóak a sziget alá. Egy vendégszoba és egy fürdőszoba tusolóval lent. A fenti emeleten pedig egy fürdőszoba káddal és az én szobám. Nem volt nagy szoba, igazán nen bánom de kicsi sem volt. Nekem pont tökéletes.
Ezek után amíg anyuék lent éppen az ebédünket tervezték én a csomagjaimat pakoltam ki a szobámban. Előbb a díszítéseket és ilyesmiket palkolásztam és rendeztem el. Majd a ruháimat. Felakasztottam egy adagot válfára a többit pedig kategóriánként és színek szerint raktam be a polcokra. Azután megcsináltam az ágyam. Két személyes ágy mivel nem tudok egyszemélyesben aludni, folyton félig le voltam folyva róla. A matrac valami csodás. Leterítettem és miután a takarót is ráraktam a párnakat raktam fel meg egy szürke pokrócot. Amíg az étel elkészült (ez kb olyan két és fél , három óra volt) addigra be is fejeztem. Igazán stílusos lett ez az egész!
Ettünk , majd gondoltuk el mehetnénk egyet pl. fagyizni vagy valami mivel már holnap reggel kilenctől kezdek és estig leszek ott. Be kell vallani gyönyörű szép ez a város. A parkban voltunk és megettünk egy egy fagyit és a parkban sétáltunk amíg egyszer apu az órájára nézett és kijelentette hogy valami fontos program van eltervezve nemsokára. Nem tudtam elképzelni hogy mi lehetett ennyire fontos most.
Elmentünk az autóval valahova és bementünk egy házhoz egy igencsak nagy kerttel. Őszintén sem a szememnek sem a fülemnek nem hittem amikor megtudtam hogy ez egy kutya tenyészet. Chow chow kutyák! Annyira aranyosak voltak mimd! Amint bementem és leültem a kutyusok közé , egyikük egyből rámszökött. Naylogatni kezdte a kezem, én pedig a hátát simogattam. Egy halvány barna kölyök volt. Nagyon cuki. A többi is nagyon édes volt viszont ez az egy nagyon megkedvelt és én is a kutyust így a választásom ő rá esett. Viszont az után nem haza mentünk hanem át egy második helyre. Igazán nem számítottam egy menhelyre is. Bementünk amíg a kis kutyus a kocsiban volt mivel útközben elaludt. Itt voltak kutyák és macskák is. Megengedték hogy akármelyik kutyákat amelyek szimatikusak ki vigyük a menhely udvarára ismerkedni. Négy kutyát vezettünk ki az udvarra. Egy olyan hat perc ismerkedés és játszadozás után a választásom egy aranyos dalmatára esett. Elmesélték hogy őt tegnap találták az utcán egy dobozban és azt hogy olyan 1-2 éves. Kifele menet megláttam egy cicát. Megkérdeztem hogy oda mehetek e, azt mondták hogy igen meg hogy még kölyök őt is nemrég hozták be és bem igazán barátságos. Oda mentem hozzá és megsimítottam a hátát. Felemelte a pici fejét és az orrát a kezemhez dugta, hozzám dörgölte a fejét. Olyan kis puha szőre volt! Anyuék öszzenéztek és megkérdezték hogy őt is szeretném e. Természetesen igent mondtam.. Három háziállat? Ez nem is sok nekem.
Olyannyira boldog voltam hogy ezek után a kisállatboltba ugrándozva mentem be. Vettünk egy nyakörvet egy nagy lila kutyaágyat meg lánc pórázt a dalmatának, egy sözétzöld ágyat , egy kis jelmezt meg sima pórázt és nyakörvet a chow chow kölyöknek ,egy sárga virág alakú macskágyat egy világos kék nyakörvet a cicusnak. Majd kutyajátékokat , almot, macskahordozót és pár mackajátékot is.
A kocsiban mind vártak minket. Ahogy beültem a kis jelmezt feladatam a kölyök kutyának.

Annyira aranyos lett. Viszont nevük még egyikőjüknek sem volt. Kezdem a dalmatával, Lady lett a neve. A a chow chow kölyöknek pedig Dexter. A macseknak pedig Sakura. Otthon elheyeztem a kutya és macska ágyakat a szobámban és egy dobozba beleraktem a jatékaikat. Fent előkészítettem az almot Sakurának majd lent a konyhában a szigwt mellé elhelyeztem a tálkáikat amiket étellel és vízzel töltöttem meg nekik.
A nap végére egészen elfáradtam. Felültem az ágyamra majd egy képet küldtem a szobámról meg a kisállataimról Hannah-éknak. Befeküdtem az ágyba amikor anyu nyitott be.
-Szia kicsim.
-Szia anyu. -mosolyogtam rá.
-Hoztam neked valamit!-előhúzott egy dobozt a háta mögül és letette az ágyamra, majd szó nélkül kiment.

Amikor kimyitottam a dobozt abban volt egy kép rólunk ami ma készült az állatokkal együtt, szépen egy kis keretbe rakva. A második dolog amit találtam az egy kép volt rólam Belláról és Hannahról. És egy külön rólam és Anthonyról. Mosolyogva raktam fel az ágyammal szemben lévő téve mellett elhelyezkedő polcra amely még üres volt. A dobozban találtam egy kisebb dobozt is. Abban egy karkötő volt három medállal rajta. Egy szív, egy végtelen jel és egy csillag. Fel is raktam a jobb csuklómra. Majd arra lettem figyelmes hogy Lady felugrott az ágyamra. Letelepedett mellém majd állát rajtam pihentetve aludt el.
Én is elaludtam majd éjjel arra ébredtem fel hogy már Sakura is az ágyamra mászott és a kicsi Dexter próbálkozik feltápászkodni elég kevés eséllyel. Felsegítettem és ő a hasamon kapott helyet magának. Pár perc múlva vissza is aludtam és már csak reggel az ébresztőre keltem fel.