Egymillió fontos bébik

6.2 Eső után esemény utáni

London, Pilkingtonok lakása, december eleje

- Meglep, hogy pár nappal előbb bejelentkeztetek, de pezsgőnk mindig van - szólt vidáman George, miközben szélesre tárta az ajtót előttük.

- Közbejött valami, amiről úgy gondoltam, jobb lenne négyszemközt beszélni - válaszolta Leyton. Magát is meglepte, milyen tárgyilagos hangnemet sikerült megütnie, holott egész úton hiába törte a fejét, nem tudott egy épkézláb mondatot sem összekalapálni, amivel kíméletesen közölhetnék a hírt a Pilkingtonokkal. Mirandára meg valószínűleg nem számíthatott. Meglepte volna, ha felesége maga hozakodik elő a kényes témával. Sokkal valószínűbb volt, hogy akárcsak az orvossal az időpont egyeztetést, és a Pilkingtonokkal megejtett telefonhívást, ezt is szépen átruházza rá.

Kezdte úgy érezni, hogy együtt csináltak felelőtlenséget, mégis ő lesz egyedül meghurcolva érte.

Miranda a jobbján egy erőltetett mosolyt és egy elrebegett köszönést bírt kicsikarni magából, úgyhogy kínos csendben vetették le a kabátjukat, cipőiket, fogadták el az egyenlőre alkoholmentes narancs dzsúzokat, és foglalták el a helyüket a fotelekben. Leyton nem tudta eldönteni, a múltkori, katasztrofális hangulatban telt ünneplés, vagy a mostani érzékeny téma miatt érezte magát kellemetlenebbül. Fészkelődött a helyén, és nem volt gusztusa a dzsúszhoz sem, csak babrált a poháron, miközben a Pilkingtonok mit sem sejtve, semleges kérdésekkel bombázták őket, mint hogy hogyan teltek a hetei a munkahelyén.

Most fogta fel, hogy utolsó találkozójuk kerek egy hónapja történt, és nemhogy látogatást, még egy árva telefonhívást sem ejtettek meg egymás felé. Régen legalább heti egyszer, zömében Leyton kanapéján találták magukat George-dzsal, sörrel a kezükben, pizzával az asztalon, hogy kitárgyalják, kinek ostobábbak a munkatársai, a főnökei, a megrendelői vagy George-ék esetén a beszállítója.

A maga részéről Leyton tudta, mi a magyarázat. A stresszes munkája mellé (nyugodtan bevallhatta magának, hogy az) nem hiányzott neki George piszkálódása, de barátja miért nem kereste a társaságát? Talán ő is érezte, hogy valami megváltozott a múltkor?

- Szóval Cynthia nem kímél, egyébként is olyan akaratos, totál karrierista csajnak jött le. A gyerekei biztos imádják - állapította meg George a rövid beszámolója után.

- Jól megvan a gyerekekkel, még úgy is, hogy az apjuk teljesen kilépett az életükből. Egyelőre a gyereklátogatásról sem tudtak megegyezni - válaszolta Leyton, és már most kezdte felhúzni magát, pedig még csak egy enyhe megjegyzést kapott, és kivételesen nem is ellene irányult.

- Igen, nagyon jól nevelt, kedves lányok - tette hozzá Miranda levegős hangon. Láthatóan ő se kívánta a dzsúszt, csak a combján pihentette a poharat. Talán a gyomra kavargott, mert inkább zöldes, mint fehér árnyalatban játszott az arca. A gyógyszer miatt? Leyton egészen megsajnálta.

Majd eszébe jutott a felesége első ösztönös reakciója: hogy ha már így alakult a helyzet, akár teherbe is eshetne. Majd nekiesett, amiért ő (jogosan) aggódni kezdett, hogy esetleg az a tabletta a lefolyóban és nem Miranda szájában köt ki.

Nem akart kételkedni Miranda szavahihetőségében, de amikor kijelentette, hogy a sors akarta így, olyan mély meggyőződéssel tette, hogy Leytont elfogta a félsz. Hiszen tizenöt éve is Hank tudta nélkül ejttette teherbe magát...

George megvonta a vállát, majd levetette magát velük szemben a fotelbe.

- Ne értsétek félre, örülünk a társaságnak, rendeltünk kaját, nemsokára meghozza a futár, és hozzá is láthatunk, de azért csak érdekel, miért volt olyan sürgős most találkozni.