A nevem Akiko, 16 éves lány vagyok. Holnap kezdődik meg az új tanév, ami csak azért frusztráló, mivel egy új gimibe kell mennem, ugyanis az előzőböl kirúgtak. Az, hogy miért csaptak ki az már egy másik sztori.
Bepakoltam vagy három bőröndnyi holmit, amit aztán beraktam anyukám kocsijának a csomagtartójába és el is indultunk a két órás kocsi útra, egyenesen a suli felé. Igen ez egy bentlakásos gimi, ami elég messze van úgy mindentől is. Az intézmény neve Mori Mori vagy mi... Nem tudok róla sokat, az utolsó pillanatban vettek ide fel. Máshol nem is fogadták el a jeletkezésem, szóval nem volt más választás.
Bevallom egész úton izgultam, elvégre én leszek az új lány, senkit sem ismerek ott stb. Aggodalmamat csak az zavarta meg, hogy elbóbiskoltam.
Már éppen kezdtem volna álmodni, amikor anyukám felebresztett és szólt, hogy megérkeztünk.
Kiszálltam a fekete Mercedes-ből és még mindenek előtt elővettem a kis kézi tükrömet, amiben ellerőriztem a sminkem és beállítottam hosszú, egyenesre vasalt fekete hajamat. Addigra anya ki is vette a csomagjaim, aztán elköszöntünk egymástól, ölelkeztünk és váltottunk pár kedves szót, aztán vissza ült a kocsiba és elindult haza felé. Én pedig ott maradtam a hatalmas épület bejárata előtt, pár nagy fával körülvéve, három baszott nehéz bőrönd társaságában. Azon töprengtem, hogy mégis, hogyan fogom ezeket cipelni magammal.
Ekkor arra lettem figyelmes, hogy a gimnázium hatalmas ajtaja kinyílik, és egy magas, kék hajú, kék ruházatú srác szalad ki rajta, olyan értetlen és meglepődött arckifejezéssel, mint aki életében nem látott volna még egy nőt se. Ahogy szalad felém, annyira nem akar hinni a szemének, hogy majdnem el is esik szegény, de épségben megérkezett és határozottan megtorpant előttem .
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
-fiú:Aztaa k.rva ^0^ Te... Itt ...egy ..lány ..hogy?..?..? Habogott összeszedetlenül.
-Akiko: Ohm Szia neked is! A nevem Akiko és most érkeztem a suliba Mondtam neki kedvesen, S kissé megszeppenten.
-fiú: Ohh az én nevem Tamura, Tamura Yui! (kacsintott) Ah bocsi, hogyha megijesztettelek a furaságommal, egyébként tök laza vagyok, csak tudod nem megszokott látvány itt errefelé egy lány, főleg nem egy olyan, aki ennyire csinos. Mondta, egy újabb kacsintás kíséretében, amit egy csábos oldalmosoly kísért.
-Akiko: Jah biztos.. (próbáltam leplezni azt, hogy zavarba jöttem) De, hogy érted , hogy "szokatlan látvány errefelé egy lány" ? Kérdeztem.
-Tamura: Mivel ez a Mori Mori. Bentlakásos fiú gimnázium, dahh Tudoood, csak pasik. Fiú diákok, tanár urak és takarító bácsik.
-Akiko: Mi a pi.cs@? Feleltem elképedve. Ahj, de jó .... ezt is elrontotta a vezetőség. Jó mindegy, amúgy is az első állomásom az igazgató lett volna, becsekkolni, és elkérni a koli szobám kulcsát. Szóval majd tőle megtudom, hogy mi folyik itt. Mondtam a fejemet fogva.
Az utolsó szó, ahogy kiesett a számon Tamura könnyedéd felkapta az összes csomagom és elindult be a suliba, arra utasítva engem, hogy kövessem. Én csak lépkedtem utána, azon csodálkozva, hogy hogy lehet ennyire erős. A földszinten maradtunk, és elballagtunk a folyosó végéig, ahol Tamura megállt, lerakta a bőröndjeim és mondta, hogy ő itt a terem előtt megvár és szurkol, hogy ittmaradhassak, amíg én az igazgatóval eggyeztetek.
Kopogtattam az igazgatói iroda ajtaján, és a "szabad" után be is léptem a terembe.
-Akiko: Jó napot kívánok! A nevem Akik-
-igazgató: Akiko, igen igen már vártam! Szakított félbe a férfi, s folytatta; -Biztosan össze van zavarodva, hogy mit keres itt. Tanulmányi átlaga és viselkedési formák megszegése miatt, csak a mi iskolánkban tudjunk önt elhelyezni. Nem éppen követi ez a lépés az etikettet, de "az anyja anyagi támogatása miatt, eltekint az iskola attól, hogy nőnemű, és boldogan fogadjunk önt". Felelte, szinte suttogva az utolsó mondatokat.
A kezembe nyújtotta a kollégium szobám kulcsát, és az órarendemet, és pluszba még a délutáni tevékenységek listáját, amiből kötelező kiválasztani legalább egyet. Ezt követően kisétáltam az irodából, ahol Tamura kéken csillogó szemei sürgősen választ követeltek.
-Akiko: Semmiféle hiba nem történt. Ide fogok járni.
Ahogy ezt kimondtam Tamura éjjenzett és valamiféle örömtáncot járt. Kuncogtam halkan, mivel tetszett, hogy ennyire feldobta a hír.
Tamura tánca után elindultunk megkeresni a szobámat. A kollégium a gimnázium mellett volt közvetlenül, így nem kellett sokat menni. A 16.-os szobát kaptam, ami nyilván egyedül az enyém, ugyanis lány vagyok. Nem kellett lépcsőcsni, a szoba ugyan úgy a földszinten volt. Megjöttünk, kinyitottam az ajtót, S besétáltam. Tamura is bejött lerakni a csomagjaim. Megköszöntem a fiúnak azt, hogy segített.
-Tamura: Ugyan semisség. Én köszönöm az égieknek, hogy leküldtek egy angyalt ide a Mori Mori-ba. Mosolyodott el, majd közelebb lépett hozzám és szorosan átölelt.
Wow, teljesen eltüntem karjai közt, olyan magas volt és izmos. Mhhh, és az illata , akárcsak egy friss gyümölcs kosáré.
-Finom az illatod Mondtuk ki egyszerre. Meglepetségünk szakította meg az ölelkezést, és egyszerre kuncogtunk fel.
-Kkhhmmm... Köszörülte meg a torkát Tamura, s folytatta; -Ha jól tudom kaptál egy lapot, amin a szakkörök listája van.
-Akiko: Igen. Azt gondoltam talán, ha annyira kötelező ez, akkor a festő szakkört pályázom meg.
-Tamura: Oo, az nem a legjobb ötlet. Azt hallottam ott nagyon sznob a társaság. Hárította el az ötletem a fiú, egy kissé hazugságnak tűnő indokkal.
-Akiko: Akkor melyik, szakkört ajánlja uram? Tán csak nem aminek ön is tagja? Kérdeztem játékosan.
-Tamura: FOTÓKLUBB!! Kiáltotta el magát, S folytatta; -Mármint, khmm.. Én tagja vagyok a fotóklubbnak. Nagyon szívesen látnánk ott téged azt garantálom.
-Akiko: Jólvan, ne izgulj nem fogom kéretni magam Nevettem, és ezzel a lendülettel bepiáltan a jelentkezési lapon a fotóklubbot.
-Tamura: Imádlak! Akkor holnap tanítás után 15:15-kor a 2. emeleten a 114-es teremben várunk.
Ezzel elvette tőlem a lapot és egy ravasz és sejtelmes mosoly és tekintet kíséretében kisétált a szobámból, aminek a peremén még intett egyet.
Mit sem gondolva szépen kipakoltam a bőröndjeim és berendezkedtem a szobámba, ami egész tanévben az enyém lesz. Mire mindennel végeztem már elég késő lett, ezért vacsora gyanánt megettem egy almát, majd pizsibe öltöztem és bedőltem az ágyba, ahol elég hamar álomba merültem.
