𝐍𝐞𝐯𝐞𝐫𝐭𝐡𝐞𝐥𝐞𝐬𝐬 | 𝑱𝒖𝒏𝒈𝒌𝒐𝒐𝒌 |

Yeol

Letelt az őszi szünet.

Az elmúlt egy hétben átköltözött Jungkook a szomszédba.
Segítettünk neki átcuccolni.
Áthozta az előző lakásából a bútorait is. Elmentünk egyik nap bevásárolni neki meg egy két háztartási dolgot, meg nekem egy új ébresztőt.

Jungkooknak is két szintes háza lett. Nem olyan nagy, de annál otthonosabb. Nekem legalábbis nagyon tetszik.

A rémálmomról azóta sem beszéltem senkinek. Egyszerűen félek a véleményektől. Viszont egyre rosszabb a helyzet. Mostanra már minden zajra felkapom a fejemet, hangokat kezdek hallani, amit más nem hall meg, sőt.... ami a legrosszabb, egyszer már hallucináltam is.
Az egyik nap is ez volt, amikor éppen be akartam csukni az ablakomat, de azokat a fura hangokat újra hallani kezdtem és úgy megijedtem, hogy véletlen annyira belefejeltem az ablak sarkába, hogy megszédültem és vissza kellett feküdnöm az ágyba, majd 4 órán keresztül ki voltam ütve.
De azt hiszem komolyabb bajom nem lett tőle... eddig...

Viszont még mindig nem értem mi van, mi folyik velem. Anyuék nagyon elfoglaltak lettek. De persze nem hanyagoltak el engem, csak nem vették észre, hogy kezdek paranoiás lenni.
De ez a legkevésbé sem zavar, mert a saját hülyeségeimmel nem akarom terhelni őket.

Benivel sem tudtam megbeszélni a dolgokat, mert a szünetben a nagyszüleihez utaztak.
És ami a leghihetetlenebb... iskola sem lesz ezután egy darabig, mert egy öreg asszony holttestét találták meg a sulink udvarában. Teljesen fura ez az egész halottas dolog, de legalább iskola nem lesz, mert lezárták az egész helyszínt, ahol most folyamatosan zajlanak a nyomozások.

Anya kitalálta, hogy ebben a "rendkívüli" szünetben, menjünk el kirándulni. Foglalt is szállást a hegyekben, vagy is azok csak dombok, na mindegy.
4 napra, 3 éjszakára. A hotel nem valami bizalom gerjesztő a képek alapján. Nagyon régi és lerobbant.

Természetesen Sojun is jönni fog velünk mivel "valamilyen szinten ő is a családunk része", ahogy anya fogalmazta. Na meg mindig elkell a ház körül egy ferfi, aki mindent tud.

Holnap indulunk, így már az ágyamon van a bőröndöm. Most pakolom be a ruháimat, fejhallgatót, telefontöltőt, sminkeket, és így tovább..

Amint kész voltam ezzel, rádőltem a bezárt bőröndre és sóhajtottam egy hatalmasat.

Aztán hirtelen hallottam egy nagy puffanást.
A szobám előtti folyosóról jött. Ha anya az akkor gáz van. Gyorsan ki is nyitottam az ajtómat, de nem volt ott senki. Furcsálom. Pedig esküszöm, hogy hallottam.

Indultam is volna vissza a szobámba, de megláttam egy alakot a folyosó másik végén, nekem háttal, és kifelé bámult az ablakon. Rögtön felismertem, hogy Jungkook az, így gondoltam megkérdezem tőle, hogy mit csinál itt.

Odaértem hozzá, és ő rám emelte tekintetét.

Majdnem szív rohamot kaptam.

Jungkook volt az... de nem a rendes... az álmomban szereplő állt előttem...

Falfehér arc, vörös, duzzadt szemek, amiben a csalódottság és a düh keveredett, csapzott vizes haj, koszos kezek, fekete nyúzott ruha.

És természetesen a sebhely a hasán..

-Miért? -suttogta rekedtes hangon.

Mire észbe kaptam, hogy megszólított... már eltűnt a szemeim elől.

-Nem... ez lehetetlen. Ilyen nem létezik.. -suttogtam magam elé.

Nem értem mi történik velem. Ez hihetetlen. Miért mondta azt, hogy "miért?".
A pulzusom vagy 300 lehet. Múltkor is ez volt amikor legelőször képzelődtem, csak akkor nem szólalt meg.

Ennek utána kell járnom. Ezt megkell magyaráznom. Ez így nem mehet tovább... Nem akarok elme bajos lenni...!

_____

Egész nap csak a szobámban voltam. Nem ettem semmit. Csak rettegtem, hogy mi fog ezután történni. Annyi biztos.... ez csak a kezdet...

Anyáék is pakoltak egész nap. Jungkook boltba is ment. De én csak a laptopom előtt görnyedtem, és megszállottan kerestem a neten, hogy mi okozhat hallucinációt vagy valami ilyesmit. De nem találtam semmilyen értelmes magyarázatot.

Most múlt el este fél kilenc. Anya hívott enni de én inkább fürödni mentem. Nem vagyok most éhes.

Így felkaptam a pizsamámat, és utam a fürdőbe vezetett.

Amilyen gyorsan csak tudtam, beálltam a zuhany alá, és folyattam is magamra a forró vizet.

Próbáltam kizárni a külvilágot csak pár percre, ami sikeresnek is bizonyult.

Kiléptem a kabinból, megtörölköztem, fogatmostam, leápoltam a ronda fejem. Najó, azért nem annyira ronda. És már indulásra készen álltam.
De megállított valami... Vagy is inkább valaki...

-Nem tudom miért félsz tőlem... -sóhajtott az "idegen".

Eszméletlenül megijedtem. De nem mertem hátra nézni.
Ez nem történhet meg. Ilyen nem létezik. Hülye vagyok? Hülye vagyok...
Egy elmebajos idióta...

-Pedig te öltél meg. -folytatta.

De mégis, hogy kerül ide?! Mi? Ezt hogyan...

-De én... nem is... -mondtam bizonytalanul, és megfordultam.

Csak a tükörképe nézett engem a tükörből. A fürdőben csak én álltam. Neki csak a tükörképe volt itt.

-Mi ez az egész? -suttogtam. -Ki vagy te? Egy szellem... vagy egy démon? -kérdeztem félve.

-Hm... mondhatjuk így is. -gondolkozott el.

-Te nem vagy igazi. -jelentettem ki gyűlölettel a szememben.

-Már hogyne lennék igazi. A fejedben élek. Mostmár... -tette hozzá.

-Hidd el, kiverlek a fejemből. -sziszegtem.

-Aztán ne csalódj, ha nem sikerül.

-Mit akarsz? -kérdeztem ingerülten.

-Egy alkut. -jelentette ki.

Na ne szivass!

-Én nem játszok a fejemben lévő "démonokkal". -mutattam kezemmem is idézőjeleket.

-Hát akkor kénytelen leszek tovább kísérteni. -sóhajtott sajnálatot tettetve.

-Na azt már nem. Mondd mit akarsz. -adtam meg magam.

-Egyenlőre csak annyit, hogy minden héten valamelyik nap éjfélkor menj egy nagyobb tükör elé, beleértve a mai napot is, és én ott leszek. -mondta nyugodtan.

-És ha nem?

-Akkor Jungkook megbánja. Mármint az "igazi". -forgatta meg a szemét.

-Baszódj meg! -azzal kimentem a fürdőből, és az ágyamba vetettem magamat, majd elaludtam. Sosem voltam ilyen fáradt.

És ennyire össze zavart sem..

Lehet, hogy mégis lesznek itt komolyabb gondok amiatt, hogy bevertem a fejemet...

Köszönöm, hogy elolvastad!