Gyönyör

[ TIZENHARMADIK RÉSZ ]

A találkozásaink nem voltak túl gyakoriak. Egyrészt nem szerettünk volna lebulni, másrészt sok munkája volt Mr. Blacknek.

Diego most már nálam is elkezdett próbálkozni, de nem akárhogyan.

A tanítási óráim után a lépcsőn ültem és vártam, hogy Robin végezzen az edzésen, mikor ismerős alak kezdett el felém sétálni.

-Leülhetek? - kérdezte.

-Nekem mindegy, nem az én tulajdonom ez a lépcsőfok. - vontam meg a vállam.

-Még mindig haragszol? - kérdezte.

-Végülis csak visszaéltél a bizalmammal és szánalmas embernek tüntettél fel, de amúgy semmi komoly. Miért is haragudnék emiatt? - kérdeztem ironikusan.

-Azért ez nem teljesen igaz. Nem tartottalak szánalmasnak, ahogyan most sem.

-Akkor csak utaltál rá. - vontam meg a vállam.

-Tudom, hogy megbántottalak akkor, és sajnálom. Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek és mindent megmagyarázzak. - tette a kezét a combomra.

-Nincs szükség magyarázatra. Megosztottam veled szinte mindent és kiderült, hogy végig untad és csak kihasználni akartál, semmi mást.

-De ez nem igaz. Engem érdekeltek az érzéseid, hogy hogyan érzed magadat. A pillanat hevében hülyeségeket mondtam. Kérlek hadd magyarázzam meg. - kérlelt.

-Akkor mond.

-Szóval, miközben mi jól elvoltunk egymással, én összeismerkedtem Bellaval, akibe beleszerettem. Viszont mellette téged is nagyon kedveltelek, ezért nem akartam megszakítani a viszonyunkat. Kettőtök közt örlődtem, hogy kit is kéne választanom. Nem tudtam, hogy Bella iránt ez csak egy fellángolás vagy tényleg szeretem. Aztán ugye lebuktunk, s ideges lettem. Olyanokat mondtam, amiket nem kellett volna. Együtt maradtunk a lánnyal, úgy tűnt minden rendben van köztünk. Bármit megtettem volna érte, de akkor kiderült, hogy megcsalt az egyik haverommal. - magyarázta meg.

-Ez a karma. Őt megcsaltad úgymond velem, s ő is megcsalt téged. - mondtam.

Megérdemelte, ami történt. Nem akart egyedül lenni, ezért inkább két lányt hülyített, s végül a két szék közé esett.

-Én is rájöttem erre. Sokat gondolkoztam, hogy mi is lenne a helyes döntés ezek után, de a bocsánatkérésre hajlottam.

-Értem. Hát értékelem az őszinteségedet, de nem hinném, hogy többet megtudnék-e bízni benned.

-Tényleg nem úgy gondoltam, ezt nem tudom elégszer elmondani. Megígérem, hogy többet ez nem fordul elő, fontos vagy nekem. - fogta meg a kezem.

Ekkor nyílt az ajtó és megérkezett Robin. Furcsán méregetett minket és egy szót sem szólt.

-Most megyek. - szólaltam meg és otthagytam Diegot a lépcsőn ülve.

Robinnal elindultunk a kijárat felé, s mikor már az udvaron sétáltunk, felém fordult.

-Ez mégis mi volt? - kérdezte.

-Bocsánatot kért tőlem, és elmondta, hogy a drágalatos barátnője megcsalta őt.

-Megérdemelte, faszfej. - mondta.

Hazaérve a szüleimet pillantottam meg. Örültem a látogatásuknak. Megöleltük egymást és beszélgetni kezdtünk.

A témák a szokásosak voltak. Hogy megy a suli, mi újság a barátaimmal, győzöm-e a házi munkát, elég-e az a pénz, amit küldtek, stb.

Bár örülök minden alkalomnak, amikor együtt lehetünk, valahogy egyre jobban érzem azt, hogy nagyon távol állunk egymástól. Mármint nem csak azért, mert nem élünk együtt, és sokat vannak távol, hanem, mert semennyire sem állunk közel egymáshoz. Sosem kérdik meg, hogy hogy érzem magamat, hogy van-e valamilyen problémám. Semmi sem érdekli őket. Csak az, hogy hogyan teljesítek az iskolában, ilyenek.