Sztárszerelem

Villámkérdések

10 óra körül léptem ki a szobámból, tele energiával. A hangulatomat a mai ruha választásom is tükrözte. Egy púder rózsaszín ejtett vállas ruhát viseltem, fehér balerina cipővel, a hajamat pedig begöndörítettem így most sűrű lokniba omlott a vállamra.

-         Szép jó reggelt – léptem be vidáman a konyhába, ahol Tündi éppen az ebédet készítette.

-         Neked is jó reggelt – mosolygott rám.

-         Mi lesz az ebéd?

-         Sültkacsa, hagymás tört krumpli, lila káposztával és májgaluska leves.

-         Nyami és nyami – mosolyogtam rá. – Holnap én vagyok a soros igaz? – léptem oda a táblához.

-         Igen, de annyit csinálok, hogy lesz holnapra is.

-         Ja, jó, akkor viszem a szerdát. Többiek? – kérdeztem kinyitva a hűtőt.

-         A medencében hűsölnek, nagyon meleg van. Krisztián pedig nem olyan régen lépett le pár kamerással.

-         Ó – biccentettem.

A hangulatom ettől a hírtől kicsit rosszabb lett, de a lendületem vissza jött miután alaposan megreggeliztem és megettem az összes paprikás szalonnát, amit a hűtőben találtam. Még úgy is megettem, hogy hatalmas betűkkel rá volt írva, hogy Krisztián.

-         Csajok gyertek át a szalonba egy kicsit – dugta be a fejét Zalán.

-         Éppen főzök.

-         Majd küldök valakit, hogy nézzen rá a kacsára – ígérte és elsietett szólni a többieknek is.

Tündivel átmentünk a szalonba és hamarosan törülközőbe bugyolálva csatlakozott hozzánk Anna és Melissza is. A kanapén ültünk várva, hogy Zalán is megérkezzen és elmondja miért hívott össze minket.

-         Nos, hölgyeim. Itt is vagyok – vágta le magát a fotelbe Zalán és mosolyogva ránk nézett. – Hogy érzitek magatokat? Milyen érzések vannak bennetek az elmúlt két héttel kapcsolatban? Sikerült megszokni a környezetet?

Egyikünk se mondott semmit, majd Melissza aki a legbátrabb volt közülünk elmesélte a saját érzéseit és tapasztalatait. Elmondta, hogy jelen állás szerint, szerinte én vagyok a legesélyesebb, ami tiszta vicc, mert én pont ezt gondoltam róla. Bár a héten a kapcsolatuk mintha egy kicsit meglazult volna, de azért elcivakodtam vele, hogy melyikünk a legesélyesebb.

-         Drága Adri, ha már ennyire beszédes kedvedbe vagy, neked mik a tapasztalataid? Sikerült megbékélni a helyzettel, hogy továbbra sem mehetsz haza? – mosolygott Zalán.

-         Sok időbe telt, de igen beletörődtem – bólogattam és a szívemre szorítottam a kezemet. – Viccet félre téve, az elején valóban túlságosan küzdöttem azért, hogy haza mehessek, és az ellen még inkább küzdöttem, hogy ne kedveljem meg Krisztiánt annál is jobban, mint mielőtt ide jöttem. De most már nem küzdök tovább. Megfogadom a legjobb barátom tanácsát és élem az életemet – pillantottam Alexander felé, aki a kamera mögött állt.

-         Nagyon helyes! Tündi, Anna?

Még meghallgattuk őket is, aztán Zalán rátért a lényegre, vagyis a következő feladatunkra.

-         Elkezdtük átnézni a felvételeket és azok alapján mindegyikőtöknek összeállítottunk egy 10 kérdésből álló feladat lapot. Csak olyan kérdések lesznek, amikre a válasz tudnotok kellene, hisz ti beszélgettetek róla Krisztiánnal.