Párhuzamok

53. rész

A veszekedés után Fanny kisétált a konyhából és szomorúan ült le a legfelső emelet lépcsőjére. Térdeit a mellkasához húzta, átölelte a lábát, a homlokát a karjának támasztotta. Csendben hüppögött a gondolataiba merülve, ameddig motyogást nem hallott maga mellől.
-Még ez a fattyú boszorkány is az útban van... Sipor nem tud rendesen közlekedni...
Fanny felemelte a fejét.
-Bocsánat...-motyogta, és arrébb húzódott.
-Milyen szánalmas látvány úrnőm házában...-folytatódott az elégedetlen morgás.
Ám Sipor a "szánalmas látványnak" köszönhette, hogy bámulásában nem ment neki a korlátnak és nem verte be a fejét. Fanny időben csusszant vissza a helyére és fordította a manót a derekánál fogva a lépcső felé. A mormogást döbbent csend váltotta fel.
-Óvatosan, Sipor-mondta neki Fanny kedvesen. -Mrs Black bizonyára nem örülne annak, ha a hűséges házimanója megsérülne.
A manó végigmérte a lányt.
-A White lány gúnyolódik Siporon. De Siport ez nem érdekli.
-Dehogy is...!-rázta meg gyorsan a fejét Fanny. -Miért gondolod ezt?
-A White lány tudhatná, hogy a nemes Walburga Black szigorú gazda volt.
-Tudom-bólogatott Fanny a lehető legmeggyőzőbben. -Ennek ellenére díjazta a szolgálataidat, nem?
Sipor ugrott egyet, és a lenti portré felé nézve meghajolt.
-Siporral könyörületes volt drága úrnője! Sipor nem végezte úgy, mint a többi manó odalent!
Fanny elmosolyodott, azon gondolkodva, nem is rossz manó ő, csak rossz családnál szolgált.
-És szeretted az úrnődet, Sipor?
-Sipor tisztelte Walburga Black úrnőt-hajlongott továbbra is, majd a szokásos morgással hozzátette. -Sipor Regulus gazdát szerette.
-Regulus? Regulus Black?
-A White lány ismerte Regulus Black gazdát?-fordult felé Sipor.
Fanny vállat vont.
-Anya mesélt róla, hiszen Regulus is a Black család tagja, ahogy valamelyest én is. Bár tudom, te azt mondtad, fattyú vagyok, és ebben igazad van, mégis úgy gondolom, ha Siriust nevezem meg, mint apám, akkor én is Black vagyok.
-Sem a semmirekellő fiú, sem a lánya nem igaz Blackek-reagált a házimanó egy morgással Fanny eszméjére. -És szegény Regulus gazdával csúnyán bánt a francia nő.
-Ha te így gondolod, legyen. De kérlek, anyáról ne mondj rosszat. Nem akart ő sosem rosszat Regulusnak. Csak éppen nem őt választotta. Megvolt az oka arra, hogy ne kedvelje, ahogy neked is arra, hogy minket ne kedvelj.
A manó értetlenül nézett Fannyra, aki felbátorodva folytatta.
-De amíg egy fedél alatt lakunk, félre kell tenni az ellentéteinket. Bár én nem utállak téged, Sipor, akármilyen goromba is vagy. Kedvellek és tisztelem a szeretetedet Regulus Black gazdád iránt. Remélem, mindig úgy cselekszel majd, hogy ő büszke legyen rád.
-Sipor reméli, Regulus Black gazdám büszke rám-ismételte el a házimanó, időközben leülve Fanny mellé.
A lány reménykedést és elérzékenyülést hallott ki a hangjából, amit jó jelnek vett, főleg a maga számára, mert megtudhatta, Sipornak is van lelke és valahol mélyen lelkiismerete.
-Bonyolult varázstudomány a túlvilág lelkeivel kapcsolatot teremteni, így ezt én nem tudhatom. Csak te és a lelkiismereted.
Fanny jól sejtette, hogy a házimanó nem fogja érteni ezt a szót.
-Mi az? Hol van Sipor lelkiismerete? Elhagyta?-tapogatott végig magán.
A lány elmosolyodott.
-Itt van-tette a szívére a kezét, amit Sipor is leutánozott. -A szíved, ha hallgatsz rá, elárulja, hogy jót cselekedtél-e. Csakhogy tudod mi a bonyolult ebben? Mindenkinek más a jó.
-Regulus gazdámnak mi a jó?-nyílt nagyra a kis lény szeme.
-Neki...-gondolkodott el Fanny. -Neki bizonyára az, ha mindenki a Black ház fedele alatt összetart.
Sipor pár másodperc után felpattant.
-Sipor Mrs Black szolgálatában áll!-sietett le botladozva a lépcsőn.
Fanny megrázta a fejét. Nem félt attól, hogy Sipor rosszul értelmezte, amit mondott: még ha így is történt volna, ő ugyanúgy a Blackeket szolgálná. Egy kicsit fürdött annak a reményében, hogy a manó idővel meg fog változni, majd visszasétált a konyhába. Halkan ment el Sipor mögött, aki valamit suttogott Mrs Black képének.
-Mi van vele?-morgott Sirius, amikor Fanny leült vele szembe.
-Keresi a lelkiismeretét-válaszolta a lány, és lehajtotta a fejét az asztalra, ami miatt rögtön rátört az álmosság.
-Olyan vagy, mint édesanyád-suttogta Black. -Mindenkiben keresed a jót, ameddig csak lehet.
Fanny elmosolyodott.
-Szeretem úgy hinni, hogy mindenkiben van.
-Főleg bennetek. Az egész Black családnak elég lenne, és nektek még mindig maradna.
A lány nem mondott semmit, csak lehunyta a szemét. Néhány perc múlva simogatást érzett a hátán, majd azt, hogy valaki az ölébe veszi.
-Haragszom rád...-motyogta a szemét ki sem nyitva, majd ásított egyet.
-Nagyon?-suttogta Fred.
-Nem...-megfogta Fred egyik kezét. -Ne hagyd, hogy elaludjak... Nem illik...
-Legalább te tudsz aludni-puszilta meg a lány fejét a fiú.
-Nem akarok... Én is aggódok Mr Weasleyért...
-Tudom, hercegnőm-adott Fred még egy puszit neki. -De te okosabb vagy annál, mint hogy emiatt virrassz. A gyógyítók kezében jó helyen van, te is ezt mondtad.
-Jó helyen... Én is jó helyen vagyok...
Fred elmosolyodott.
-Örülök, ha így érzel.
-Ébressz fel, ha történik valami...-kérte a lány már félálomban.
-Megígérem, szerelmem-kapta meg a Fredtől a harmadik puszit is, majd elnyomta az álom.