Minden így kezdődött (BL)

13. fejezet - Ottalvós (16+)

Kristóf elgondolkodva nézett az ágyára. Vajon elég nagy, hogy Márkkal együtt elférjenek rajta? Kristóf egy picit izgult, mivel még sosem aludt együtt senkivel és bár Márkkal együtt vannak, az együtt alvás mégiscsak intimebb dolog, mint bármi, amit eddig együtt csináltak. Idegesen rendezgette a takarókat és a párnákat, majd a tükörben ellenőrizte saját külsejét és megjelenését. Este hat óra felé járt az idő, Márk bármelyik pillanatban megérkezhet. Kristóf szülei elutaztak az ország másik végébe, így most csak kettőjüké lesz az egész ház. Márk végül hat után tíz perccel érkezett meg. Mikor Kristóf kinyitotta az ajtót, Márk szó szerint a nyakába vetette magát és egyből csókolni kezdte.

- Hé, lassíts, Rómeó! - nevetett fel Kristóf, mire Márk hátrébb lépett, helyet hagyva kettőjük között, azonban fülig ért a szája.

- Bocsi! - szabadkozott. - Csak már nagyon hiányoztál.

- Gyere be! - állt félre az ajtóból Kristóf, utat engedve Márknak, akinek egy fekete hátizsák lógott a hátán.

- Miket hoztál magaddal? - nézett a hátizsákra Kristóf.

- Tudod, csak szokásos dolgokat, amiket az ember magával visz, ha nem otthon alszik: fogkefe, telefontöltő, pizsi...ilyesmik - fejezte be egy kissé zavartan.

- Kérsz valamit inni? - fordult felé Kristóf.

- Csak egy pohár vizet, köszi - válaszolta Márk, majd elindult Kristóf szobájába lepakolni a holmiját.

Kristóf egy pohár vízzel a kezében arra ért fel a szobájába, hogy Márk rázogatja a táskáját, melynek tartalma már a szőnyeg közepén volt, ám láthatóan nem találta azt, amit keresett, legalábbis kétségbeesett arca erről árulkodott.

- Nincs meg! - panaszkodott Márk.

- Micsoda? - kérdezte Kristóf, miközben átnyújtotta Márknak a vizet.

- A pizsamám - közölte Márk.

Kristóf két másodpercig döbbenten nézte Márkot, aztán elnevette magát.

- Hé, ez nem vicces! - tiltakozott Márk, de közben már neki is mosolyra rándult a szája, Kristóf pedig még az előbbinél is jobban nevetett.

- Az élet nagy problémái: az otthon felejtett pizsama! - kacagta Kristóf és most már Márk is együtt nevetett vele.

Majd Kristóf komolyabb hangra váltva folytatta:

- Figyi, ha szeretnéd, akkor tudok kölcsönadni pizsamát, nekem van néhány.

- Köszi, de aludhatok bokszerben is - vont vállat Márk. - Persze, csak ha téged ez nem zavar!

- A legkevésbé sem - mosolygott Kristóf.

- És mit terveztél az estére? - kérdezte Márk, miközben elkezdte visszarakosgatni a szoba közepére kiborított cuccait a táskába.

- Gondoltam, hogy játszhatnánk valami társasjátékot, bár tudom, hogy ez egy kissé gyerekesnek hangzik, később pedig nézhetnénk valamilyen filmet.

- Miért lenne gyerekes a társasjáték? - értetlenkedett Márk. - Jó néhányan még felnőttként is játszanak társasjátékokkal.

- Nem tudom, csak féltem, hogy ez lesz a véleményed róla - sóhajtott Kristóf.

- Látod, még mindig nem ismerjük egymást eléggé! - emelte fel a mutatóujját Márk.

- Igazad lehet - ismerte el Kristóf.

- Na, akkor elárulod végre, hogy milyen társast fogunk játszani? - vigyorgott Márk.

- Én a Monopolyra gondoltam - vallotta be Kristóf.

- Talán össze akarsz veszni velem? - vonta össze a szemöldökét Márk.

- Mi? Dehogy! - rémüldözött Kristóf, mire Márk elnevette magát.

- Nyugi, csak vicceltem! - kacsintott. - Játszhatunk nyugodtan Monopolyt!

- Mondjuk szerintem előbb lehet vacsiznunk kéne - töprengett Kristóf.

- Rendben - egyezett bele Márk.

- Öhm...Mit kérsz enni? - szólalt meg tétován Kristóf Márkra pillantva.

- Egy sima szendvics bőven elegendő. De szívesen segítek csinálni és ehetünk együtt - ajánlotta Márk.

A sima szendvicsből végül két sonkás-sajtos-kukoricás-uborkás szendvics lett, meglocsolva egy kis BBQ szósszal.

- Ez isteni! - nyammogta Márk. - Nem is tudtam, hogy ilyen jó szendvicset tudsz készíteni!

- Csak a megfelelő alapanyagok kellenek hozzá a megfelelő arányban - legyintett Kristóf. - Egy szendvicset bárki el tud készíteni.

- Nagyon finom volt! - közölte jóllakottan Márk, miután az utolsó falatot is eltüntette.

- Akkor Monopoly? - nézett kérdőn Kristóf.

- Naná! - vágta rá Márk.

Visszatértek Kristóf szobájába és belekezdtek a játékba. Úgy másfél órával később Kristóf megszólalt:

- Szerintem ideje lenne feladnod! Látszik, hogy én nyertem!

- Egy fenét! - méltatlankodott Márk. - Én sokkal több mindennel rendelkezem, úgyhogy kizárt dolog, hogy te nyerjél!

- Márpedig nekem van több pénzem és az nyer, akinek több pénze van, mivel ez a Monopoly lényege! - közölte Kristóf.

- Akkor...döntetlen? - hunyorgott Márk.

- Legyen - egyezett bele Kristóf. - De csak most az egyszer!

- Oké - mosolygott Márk.

- Akkor most már csak azt kell kitalálnunk, hogy milyen filmet nézzünk - kuncogott Kristóf is.

Kristóf már az ágyban volt és a laptopján keresgélt filmet, amikor Márk is megérkezett. Csak egy szürke alsónadrág volt rajta, haja még nyirkos a zuhanyzás után. Kristóf zavartan elfordult.

- Mi az? - kérdezte vigyorogva Márk, miközben belépett a szobába és becsukta maga mögött az ajtót.

- Hmm...csak annyira jól nézel ki, hogy attól félek, túlságosan el fogod terelni a figyelmemet a filmről.

- És az baj? - kérdezte ártatlanul Márk, miközben bemászott Kristóf mellé az ágyba.

- Nem - sóhajtott mélyet Kristóf, s közben beszívta Márk hajának sampon, és testének tusfürdő illatát.

- Kiválasztottad már, hogy milyen filmet nézzünk? - tudakolta Márk.

- Nem - rázta a fejét Kristóf. - Igazából nem tudom, hogy szeretnék-e valójában filmet nézni...

- Akkor mit szeretnél? - nézett rá Márk.

Kristóf állta a tekintetét, nem fordult el.

- Téged! - szemében kíváncsiság és vágy táncolt.

Márk is hasonló tekintettel nézett Kristófra. Az esti filmnézés pedig elmaradt...