Minden így kezdődött (BL)

14. fejezet - Szülinap

- Kris!

- Hmmm...

A napfény megvilágította az ágyat, ahol a két fiú osztozott egy takarón. Márk már teljesen éberen ült az ágyban, Kristóf viszont még szemmel láthatóan aludt.

- Lassan indulnom kéne.

Kristóf kinyitotta a szemét.

- Máris?

Márk bólintott és megcsókolta Kristófot. Ezután kikászálódott az ágyból és keresni kezdte a nadrágját. Kristóf végignézte, ahogy Márk felöltözik, szemeivel szinte felfalta barátja minden testrészét és mozdulatát, vádliját és combját, csupasz hátának minden izmát, amíg a felhúzott ruha el nem rejtette a szemei elől. Márk felhúzta a zokniját és csak azután nézett Kristófra, aki kissé zavarban volt attól a tudattól, hogy Márk tudja, hogy ő, Kristóf az előbb még őt bámulta. Márk azonban derűs mosollyal nézett Kristófra, látszott, hogy egy cseppet sem zavarja, hogy Kristóf nézi őt.

- Gondolkodtam és szeretnélek meghívni a szülinapi bulimra - közölte egyszerűen.

- Nem is tudtam, hogy most van a szülinapod! - kiáltott fel Kristóf.

- Majd jövő hét szombaton - pontosított nevetve Márk.

- Miért nem szóltál korábban? - kérdezte Kristóf.

- Nem tudom - ásított egyet Márk. - Annyira nem tűnt fontosnak.

Közben nyújtózkodott egyet.

- Már hogyne lenne fontos! - Kristóf lerúgta magáról a takarót és törökülésbe ülve - amennyire csak Csillagok háborúját ábrázoló pizsamája engedte - szigorúan nézett Márkra. - Hiszen még ajándékot is kell vennem neked!

- Nem kell venned nekem semmit! - tiltakozott kezét felemelve Márk.

- Bízd csak rám - kacsintott Kristóf. - Már van is egy ötletem.

- Akarom tudni? - tette fel a kérdést Márk.

Kristóf azonban a fejét rázta.

- Nem, nem, szó sem lehet róla, meglepetés lesz!

- De nehogy valami drága dolgot vegyél nekem! - forgatta a szemeit Márk.

- Nyugi - csitította Kristóf. - Tetszeni fog! Biztos vagyok benne!

Márk még mindig kérdőn nézett rá, csak akkor fordult el, amikor Kristóf nekiállt öltözködni.

Együtt mentek le reggelizni, Kristóf tejeskávét, Márk pedig kakaót ivott.

Ezután Kristóf kikísérte Márkot a kapuig.

- Azért nagyon élveztem a tegnap estét - ismerte el és ujjaival végigsimított Márk karján.

- Én is - felelte szemlesütve Márk.

Már indult volna, amikor Kristóf megfogta a karját és finoman visszahúzta magához.

- Tekintsd ezt elő szülinapi ajándéknak - suttogta halkan a fülébe, majd kezét Márk tarkójára helyezve megcsókolta. Kakaó és tejeskávé íze keveredett össze és vált eggyé. Kristóf végigsimított a hátán, Márk azonban finoman eltolta magától.

- Attól félek, hogy ha nem megyek, maradnom kell - suttogta Kristóf szemébe nézve.

- Akkor maradj! - vágta rá Kristóf.

- Szeretlek, de mennem kell! - felelte Márk. - Viszlát legközelebb!

- Legközelebb - búcsúzott Kristóf is.