Kémiával kezdődött (Befejezett)

/Köszönöm Ava!/

/Aaron szemszöge/

Egy hete nem beszéltem Lunával. Semmit. Lehetőség szerint mindig kerültem. Túl sok volt nekem ez az egész. Vele olyan könnyű volt minden, hogy ez megrémisztett, ami miatt most bűntudatom van. Miattam üvöltözött vele az a gyökér tanár is, mert nem tanult velem.

Nem tudom mit kéne tennem. Valószínüleg nagyon megbántottam kb mindennel amit tettem. És nem tudom hogy hozhatnám helyre. Abban biztos vagyok, hogy a kilátóhoz nem jönne el velem mégegyszer, megint azt hinné, hogy csalódni fog.

Jelenleg Avaért tartok a suliba-de most a kocsimmal- és ezen kattog az agyam. Amint leállítottam a motort, kiszálltam, majd bementem érte. Segítettem átcserélni a cipőjét, és felvenni a dzsekijét, még hamar elköszönt az osztály társaitól és a tanárjától, majd a vállamra dobtam rózsaszín baglyos hátizsákját, és az autó felé vettük az irányt. Bele ültettem az ülésmagasítóba, amit ki nem állhat, ugyan úgy, mint amikor én viszem a táskáját, mert elmondása szerint ő már nagy lány ehez, de én még a nagytesója vagyok, úgyhogy én viszem. Akár tetszik neki, akár nem.

Anya kb 3 óra múlva ér haza a munkából, ezért összedobtam egy kis spagettit. Avanak ez a kedvence, ezt pedig könnyű megcsinálni. Miközben főtt a hús meg a tészta, megkért, hogy segítsek neki a háziban. Pikk-pakk kész is volt minden. Lepakoltam az asztalról, majd megterítettem, és megvártuk anyát.

-Na, és már sikerült beilleszkednetek?- kérdezte, miután befejeztük az evést

-Képzeld el anya, hogy van egy legjobb barátnőm! Rylee a neve. -vigyorgott Ava anyára

-Nahát, ez szuper kicsim- mosolygott majd nyomott egy puszit az arcára- Aaron, neked barátok/ barátnő?- kérdezte kíváncsian

-Anyaa, igen és nem- mosolyogtam én is

-Majd azért mutasd be a csajszit. Nem harapok

-Nem, haverok vannak!- mondtam hallkabban . Jobban örülnék, ha fordítva lenne. De elcsesztem, mert egy óriási nagy balfasz vagyok. Emiatt pedig flegmán válaszoltam.

-Jajj, fiam. Biztos van valami kiscsaj, vagy netán rosszul gondolom?

-Igen, anya!

-Pedig már kezdtem örülni, hogy végre megismerhetem a barátnődet- nézett rám szomorúan

-Na, én most megyek fel- mutattam a lépcső felé, majd felfutottam rajta.Kis idő múlva kopogtak az ajtómon. Ava nyitott be.

-Bejöhetek?- kérdezte

-Persze, gyere ide húgi- mind a ketten felültünk az ágyamra, majd bekapcsoltam a tv -t

-Én most nem tvzni jöttem- vette ki a távirányítót a kezemből

-Akkor mit szeretnél csinálni? Gitározzak? Vagy mit szólsz, ha ...

-Beszélgetni jöttem-vágott a szavamba

-Oké, akkor beszéljünk!

-Hová mentél a múltkor, amikor itthon voltak apáék?

-Hidd el picúr, hogy nagyon jó helyen voltam

-Aggódtam miattad- vágott egyet a mellkasomra

-De nem kell-fogtam le apró kezeit

-Legalább elmondod, hogy hol voltál?- nézett rám boci szemekkel

-Az egyik osztálytársamnál

-Lány, ugye?- nevetett fel

-Mi? Ezt meg honnan veszed?- néztem rá felvont szemöldökkel