Hangos az ég szürke olykor sötét,
Sok a mosoly még több a szemét,
Miért szürke az ég, miért nem kék?
Miért szürke minden, miért nem szép?
Jártam halk léptekkel a felhők között,
Majd hirtelen szürkeségbe öltözött,
Csend, a vihar elött hallgatag szívem,
Az esőt túl sokszor némán keresem.
Járhattam a felhők felet de le estem,
Nem tudom már mit is kerestem,
Talán hittem valamiben ami talán nincs,
Elhittem, hogy szerelem lehet kincs.
Földről az értelem csak múló pillanat,
Kusza már minden egyes mondat,
Felhők között ha újra elveszhetek,
Talán egykor majd újra szerethetek.
