A lila boszorkány

6. A felismerés

Ülök egy asztal mellett és nézem, ahogy a megigézett kis ollók maguktól vágják le a virágok szárait, majd mintha egy láthatatlan kéz összerendezné a csokrot, a masni magától tekeredik rá és már készen is van, mehet a többi csokor közé. Órákig el tudom nézni, ahogy a tárgyak önjáró üzemmódban megkönnyítik az életet. Egy pillanatra elnéztem jobbra, egy hölgy éppen a fényfüzérekkel babrált, létra nélkül próbálta feltenni 3 méter magasra őket, ahogy a keze mozdult, úgy mozdult a füzér is.
- Nagyon elgondolkodtál - szólalt meg Polly, mire összerezzentem és felé fordultam
- Megijesztettél!
- Bocsi - kuncogott - Azon tanakodtunk anyával, hogy olyan mélabúsnak tűnsz. Minden rendben?
- Persze, minden rendben, csak nincs kedvem ehhez a felhajtáshoz - intettem körbe az ujjammal
- Ehhez nincs kedved? Akkor mi lesz veled jövőre, mikor ünnepeljük, hogy a király 50 éve ül a trónon? -forgatta a szemét Polly
- Megbetegszem vagy elutazom - nevettem fel, mire Polly is kuncogni kezdett
- Láttam, hogy Devin kísért idáig a háztól - nézett rám
- Igen. - bólintottam
- Most majd mindenhova elkísér? - babrált az asztalon lévő még bontatlan csomagolású masnikkal
- Mmm, nem tudom, nem hiszem. Miért?
- Ja, semmi. Csak úgy érdekelt. - mosolygott zavartan. Akkor esett le, hogy mi a helyzet. Majdnem a homlokomra csaptam, de még idejében megállítottam a kezem.
- Neked - kezdtem bele, aztán körbenéztem és kicsit lejjebb vettem a hangerőt- Szóval neked tetszik Devin?
- Ugyan már, Maddy, ne tégy úgy, mintha vak lennél! - nézett rám morcosan
- Hogy micsoda? - dőltem hátra a széken
- Nem hiszem el, hogy te nem vetted észre hogy néz ki Devin. Lélegzetelállító, a lányokkal a klubban már vagy százszor eljátszottunk a gondolattal, hogy valahogy becserkésszük. És harcos, Maddy. Az ereje teljesen más a miénkhez képest. Képzeld már el milyen érzés lehet, amikor ezzel a teljesen nyers erővel a falnak taszít és megcsókol. - vigyorgott a húgom idióta módjára. Döbbenten hallgattam a kis monológot.
- De te és a lányok a klubban hercegnői rangon vagytok, ő rangon aluli. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy melegházi boszorkaként neked tiltott egy hidegházi boszorkány- próbáltam egyenletesen venni a levegőt, és higgadtan beszélni, mert magamnak sem akarom bevallani, hogy feldühített, hogy a testvérem és a kis fruska barátnői hamarabb észrevették a teljesen nyilvánvalót, mint én. És nem tetszik, ahogy beszél erről, érzem, hogy a gyomrom borsónyi méretűre zsugorodott.
- És? Nem azt mondtam, hogy feltétlenül hozzá szeretnék menni feleségül vagy hogy ő a Párom, csak játszadoznánk kicsit. - nézett rám Polly teljesen nyílt tekintettel
- De ő nem egy játékszer! - csattantam fel a kelleténél is hangosabban, többen az irányunkba fordultak. Anyám sietett oda hozzánk és megpróbált eltakarni a Társaság hölgytagjai elől a saját testével.
- Maddyanne, fékezd magad! - sziszegte mosollyal az arcán, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
- Neked meg mi bajod van? - húzódott hátra Polly, nyeltem egyet. Akkor vettem észre, hogy a jobb tenyeremben egy tűzgolyót formázok éppen. Összezártam ökölbe a kezem, mire eltűnt a golyó, amikor újra kinyitottam, csak egy pici füst szállt fel róla. Felálltam a székről.
- Mégis mi ütött beléd? Mit akartál a testvérhúgoddal csinálni? - fordult oda anyám dühösen
- Semmit. - sütöttem le a szemem
- Az én hibám volt. - mondta Polly - Olyasmit mondtam neki, ami láthatóan felzaklatta.
- És mégis mi volt ez a dolog? - kérdezte anya
- Egy boszorkánnyal kapcsolatos dolog - mosolygott Polly
- És melyik boszorkánnyal kapcsolatos? - kérdezte anya kevésbé higgadtan
- Az nem fontos - kaptam fel a fejem
- Lányok - kezdte anya, miközben megdörzsölte a homlokát - Örülnék, ha ez a kis csetepaté a jövőben otthon folytatódna és nem a Társaság szeme előtt. Hamarosan mindkettőtöknek Párt kell találnia és sajnos nem vet rátok jó fényt, ha az anyák azt látják, hogy neveletlen és makrancos kis boszorkák vagytok. Értitek, amit mondok?
- Igen, anya. - mondtuk egyszerre Pollyval
- Remek, akkor én most visszamegyek Rowenához és segítek a lámpások összerakásában. Ti pedig menjetek haza és öltözzetek át. - nézett ránk jelentőségteljesen, majd sarkon fordult és visszasétált a másik asztalhoz.
- Hallottad anyát - indult el Polly, én is elindultam utána. Hazáig egy szót sem szóltunk egymáshoz, ő meg volt sértődve, én nem tudom, hogy mit érzek, de valami nagyon erőset. Polly egyből felsietett az emeletre a szobájába, én a konyhát vettem célba. Amikor beléptem, szerencsére nem volt bent senki, így nyugodtan tudtam magamnak főzni egy macskagyökér teát. A csészével elindultam a szobámba. Ahogy beléptem, leültem az ágyra és belekortyoltam a teába. Egyszerűen nem akarom elhinni, amit Polly mondott. Ő sosem volt olyan jóban Devinnel, mint én, lévén,  hogy 3 évvel fiatalabb nálam, Devin pedig 2 évvel idősebb tőlem. Ilyen fiatalon 5 év különbség szinte több évtizednek tűnik. Kiittam a teámat, hogy minél gyorsabban fejtse ki nyugtató hatását. Megráztam a fejem. Ugyan már, miért érdekel engem annyira ez az egész? Ha Polly és a kis fruska barátnői viadorokra pályáznak, hát legyen, aztán majd viseljék a következményeket is, ha kiderül a kis mókázás. Már, ha egyáltalán szóba állnak velük a viadorok, mivel az életüket kockáztatják. Aztán, mintha fejbe vágtak volna, eszembe jutott mit mondott Devin órákkal ezelőtt. A Párja még nem tudja, hogy őt választotta és a kapcsolat igencsak bonyolult lenne. Ó, a francba. Devin Pollyról beszélt, neki is tetszik a húgom. Nyeltem egyet, mert teljesen kiszáradt a szám, a szoba forogni kezdett velem, a csésze kiesett a kezemből és a padlón csattant egy hatalmasat, eluralkodik rajtam minden eddig elfojtott érzelmem ezzel kapcsolatban. Veszek egy mély levegőt, majd kettőt, hármat, nem segít. Zúg a fejem, mégis mi történik velem? Majd hirtelen abbamaradt minden és csak magam elé bámultam. Szerelmes vagyok Devin Cole-ba.