Minden így kezdődött (BL)

17. fejezet - A buli után

Halkan becsukta maga mögött a kertkaput és elindult hazafelé. "Idióta!" füstölgött magában. Igazából azt sem tudta, hogy kire mérgesebb: Kristófra vagy saját magára. Még nem járt eléggé messze, így hallotta maga mögött, ahogy a kertkapu nyitódik, majd becsukódik. "Nyilván másoknak is elegük lett a buliból." gondolta, miközben sietség nélkül folytatta az útját.

- Márk, várj! - hallotta a kiáltást. Mégiscsak Kristóf volt az. Márk megállt és megvárta, amíg Kristóf odaért hozzá. Kristóf arca zavarodottságot és szégyent, Márké pedig szomorúságot és haragot tükrözött. Tíz méterre álltak egymástól, onnan néztek a másikra.

- Engedd, hogy megmagyarázzam! - kérte Kristóf.

- Amit láttam, az nem szorul magyarázatra! - felelte hűvösen Márk.

- Nem az történt, amit láttál! - Kristóf idegesen tördelte a kezét.

- Rendben Kris. Akkor mondd el, hogy szerinted mit láttam! - fűzte össze a karjait Márk.

Kristóf nyelt egyet.

- Megcsókoltam azt a lányt - suttogta, s közben lesütötte a szemét. - Nem kellett volna és nem is akartam, esküszöm neked! - nézett Márk szemébe.

- Akkor miért tetted? - kérdezte csendesen Márk.

Kristóf a hajába fúrta a kezét.

- Nem tudom - felelte kétségbeesetten. - Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém!

- Elmondom, hogy én hogy láttam a dolgot - kezdte Márk. - Úgy tűnt, hogy meglehetősen jól érzed magad. Ittál, ami teljesen oké, hiszen mégis egy buliban voltunk. Táncoltál egy lánnyal, még erre is ezt mondom, hogy oké, bár nyilván rosszul esett nekem. De azután meg is csókoltad őt, Kris! És hiába tagadod, mert láttam, ami történt. Miért tetted?

- Nem tudom - rázta a fejét Kristóf.

- Azt hiszem, én erre is tudom a választ - tette hozzá halkan Márk. - Ott volt körülötted a sok másik srác, akik mind biztattak, hogy csókold meg a lányt, te pedig mindenáron meg szerettél volna felelni nekik. De tudod, az a legkülönösebb az egészben, hogy nem is a csók bántott engem igazán.

- Hanem? - kérdezte félve Kristóf.

- Az bántott igazán - nézett a szemébe Márk -, hogy mindvégig tudatában voltál annak, hogy én is ott vagyok a buliban. Sejthetted, hogy figyellek téged, mert szeretlek tiszta szívemből és valóságosabban, mint az a lány valaha is szeretni fog téged! De úgy látszik, hogy abban a pillanatban én téged a legkevésbé sem érdekeltelek. Valószínűleg ott helyben egyből el is felejtetted, hogy én is ott vagyok! Legalább annyi tisztesség és becsület van benned, hogy nem próbáltad meg letagadni a dolgot.

- Számít az, hogy ha azt mondom, hogy sajnálom? - kérdezte összetörve Kristóf, miközben szemében könnyek csillogtak. Közben leült a járdára, hátát a hideg kőfalnak támasztva.

- Ez nem olyan dolog, amit egyetlen bocsánatkéréssel el lehet intézni - Márk sajnálkozva nézett Kristófra. - Nekem egy kapcsolatban az őszinteség a legfontosabb. És már jó ideje együtt vagyunk, de igazából a ma estéig nem is tudtam rólad, hogy biszexuális vagy.

- Meleg vagyok! - tiltakozott Kristóf.

- Valóban? - biggyesztette le a szája szélét Márk. - Vagy csak azért mondod ezt, mert azt hiszed, hogy ezt szeretném hallani? Vagy talán még te magad sem tudod pontosan, hogy mi is vagy valójában. Nézd, felőlem lehetsz meleg, biszexuális, heteró, aszexuális vagy amit akarsz, mert engem ez nem izgat. Nem ez számít! Hanem az a fajta őszinteség, amit a versedben írtál nekem! Akkor, ott, azt hittem, hogy tényleg őszintén, a teljes szívedből szeretsz engem. De be kell látnom, hogy tévedtem veled kapcsolatban. Szerettelek és igazából még most is szeretlek, úgy ahogy előtted mást még soha sem szerettem, ennek ellenére úgy érzem, hogy most eljött az ideje annak, hogy elengedjelek.

- Kérlek, Márk, nem kell, hogy így véget érjen! - szólt Kristóf.

- Sajnálom, Kris! Úgy érzem, hogy most egy kis egyedüllétre van szükségem, hogy átgondoljam a dolgokat.

- Nézd, megteszek bármit, hogy helyrehozzam ezt a mai dolgot! - Kristóf már szinte könyörgött. - Kérlek, adj valami támpontot, hogy mit tegyek ahhoz, hogy megbocsáss nekem!

Márk fürkésző, ám mélységesen szomorú tekintettel nézett rá:

- Kettőnk közül te vagy az író, Kris. Találd ki magad!

Azzal sarkon fordult és miközben egy könnycsepp gördült le az arcán, maga mögött hagyta a házat és a benne lévő bulit, mely rávilágított arra, hogy az élet olykor nem szép, hanem kimondottan fájdalmas.