Love at first sight I. (+18)

6.

Hallottam a köszönését, ahogy belépett és elolvadtam a hangjától. Puha, gyors járásával a pulthoz sétált és felült egy bárszékre.
- Jó napot kívánok! Mit parancsol, uram? – kérdezte Leah túlontúl udvariasan.
- Jó napot kisasszony! Igazából, mivel már találkoztunk korábban, esetleg tegeződhetnénk?
Ezen a ponton Leah nem tudott megszólalni, így egy nagyot csíptem a lábába.
- Áucs, azaz igen, persze! Mit kérsz?
- Egy kávét, és szeretnék Alexissel beszélni.
Kerestem kétszer telefonon, de nem vette fel, gondoltam idejövök. Tudom, hogy itt van, láttam a biciklijét.

Szerettem volna, ha szétnyílik a föld és elsüllyedhettem volna. Nincs menekvés, és a bújkálásommal még kínosabbá tettem az egészet. Újra Leah lábába csíptem, ki kell mentenie!
- Igazából az nem is az ő biciklije, hanem az enyém, csak ugyanolyan bringánk van, mert egyszerre vettük, amikor akciós volt.
- Komolyan elgondolkodtat a kérdés, hogy létezik olyan lány a Földön, akin egy Micheal Kors óra van és biciklivel jár autó helyett? Leah...
- A stílus nem pénz kérdése! – vágott vissza Leah. – Megrögzött környezetvédő vagyok!
- Rendben – nevetett egy nagyot Colin.
Stílusérzék, jó megfigyelőkészség, hihetetlen ez a férfi, komolyan. Most mi lesz? Leah közben a kávéját készíti.
- És te melyik szakon végzel majd? – kérdezte Colin.
- Történelemre vettek fel. Már nagyon várom.
- Alexis is várja már a kezdést?
- Igen, minden bizonnyal. Tudod, ő nagyon szorgalmas, kíváncsi. Imád tanulni. Aligha hiszem, hogy lesz ellenfele. Ő volt az osztályelső mindig is, amióta egy iskolába járunk. Nem hiszem, hogy valaha is megváltozik. Egy két lábon járó lexikon. Lexopediának hívom – nevetett.
- Lexopedia? Találó lehet – nevetett vissza rá Colin.

Kezdtem egyre kínosabban érezni magam, főleg, hogy Leah ilyen mennyiségű információt árasztott rólam. Vajon mikor mondja el a kínosabb középiskolai történeteket viccből? Tennem kell valamit. Hirtelen eszembe jutott a telefonom! Gyorsan pötyögni kezdtem egy üzenetet Leah-nak. „Csald el valamerre, én bekúszom a konyhába, és majd úgy teszek, mintha kijönnék, amikor hallom, hogy újra itt vagytok! Imádlak!"
Már hallom is Leah telefonját jelezni az sms miatt. Ez gyors volt, remélem sikerül a terv.
- Colin, láttad már a hátsó teraszt? Gyere megmutatom, nagyon szép! – mondta az én drága barátnőm.
- Igazából nem, de ... persze, menjünk – hallottam a habozó választ.

A lépteik távolodtak, addig én gyorsan beiszkoltam a konyhába és úgy tettem, mintha eddig is ott lettem volna. Amikor hallottam, hogy újra beléptek a kávéházba hangos mosogatásba kezdtem. Addig csörömpöltem az evőeszközökkel és a poharakkal, míg végül eltörtem egy poharat és egy méretes üvegszilánk a tenyerembe fúródott éles fájdalmat okozva.
- Leah, gyere légyszi! – sikoltottam. Mindig is rosszul voltam a vértől.
- Igen, és képzeld el, hogy ...
- Leah, gyere már! – szakítottam félre újból a beszélgetést még hangosabban.
- Megyek már! – szólt dühösen és berontott a konyhába. Minden dühe elszállt, amikor meglátta a kezem.
- Úristen, hozom az elsősegélydobozt, addig szorítsd el valamivel! – mondta gyorsan.
- Figyelj, nehogy elmondd neki! Nem láthatja, hogy mennyire nyomorult vagyok! – nyávogtam ijedten.
- Persze, biztos elutasítom a segítséget egy vértócsa közepén, csak hogy a büszkeséged ép maradjon! Felejtsd el! – ripakodott rám Leah, miközben a nyitott konyhaajtóval szemben a pultban keresni kezdte az elsősegély ládát.
- Minden oké? Segítsek valamit? – kérdezte Colin kedvesen.
- Mi? Persze, csak ennek az idétlennek kiáll egy üvegszilánk a kezéből és én meg nem találom a ládikát, amiben a kötszert tartjuk!
- Micsoda? – váltott ijedtre a hangszíne. Félretolta az útból Leah-t és bejött a konyhába.
- Szia! – mondtam szemlesütve. – Tudod, hogy ide nem jöhetnek be idegenek?
- Nem érdekel, orvoshoz kell mennünk, indulj! – parancsolt rám.
- Ugyan már, csak egy kis szilánk, kihúzzuk és bekötjük, kutya bajom – mutattam felé a tenyerem.
- Kis szilánk? – csattant fel Colin. – Az a kis szilánk legalább 3 centi és ki tudja milyen mélyre fúródott a kezedbe. Hozzá ne merj érni, és induljunk már! – azzal karon ragadott és kiráncigált a konyhából.
- Ne, ez fáj, én egy sebesült ember vagyok! – nevettem.
- Leah, orvoshoz viszem Alexist, örültem a találkozásnak! – biccentett dühösen Colin.
- Vigyázz rá! Szervusz! – sóhajtott Leah