Minden így kezdődött (BL)

19. fejezet - Újra együtt

Szombat reggel volt. Márk az ágyán feküdt nyitott szemmel, miközben gondolatok cikáztak elméjében. Látta, hogy Kristóf folyamatosan küldözget neki üzeneteket a nyaralásáról, ám nem foglalkozott velük, nem érdekelte, hogy Kristófnak mi mondanivalója van számára. Viszont most először érezte azt, hogy igazán magányos. Az elmúlt hónapok csodálatosak voltak, ahogy egyre inkább egymásra találtak Kristóffal. Márk végiggondolta eddigi kapcsolatát Kristóffal, a legjobb pillanatokat és elkezdett kételkedni abban, hogy valóban jó ötlet volt-e elutasítónak lennie vele a buli után. Persze nagyon bántotta és igazából még most is bántja, hogy Kristóf nem kontrollálta magát azon a bulin. Ő az elejétől kezdve őszinte volt Kristóffal és soha, még csak fel sem merült benne, hogy valami olyasmit csináljon, amivel tudja, hogy meg fogja bántani. Ugyanakkor - fejtegette tovább magában Márk - be kell látni, hogy Kristóf nem igazán volt önmaga azon a bulin. Az ember hibázik, nem egyszer, nem kétszer, hanem sokszor az élete során. Ezekből a hibákból azonban tanul és így később jobb ember válik belőle, tudja majd mire kell figyelnie, hogy ne kövesse el újra ugyanazokat a hibákat. Másrészt mindenki megérdemelhet egy második esélyt.

És ahogy így gondolkodott Márk, rádöbbent arra, hogy hiányzik neki Kristóf. Nagyon. Még továbbra is haragszik rá, persze, hiszen mégsem lehet meg nem történtté tenni, ami a buliban történt, de annyira azért nem haragszik Kristófra, hogy ne akarjon vele lenni. Talán éppen itt az ideje elkezdenie gyakorolni a megbocsátást. De mivel kezdje? Talán kezdhetné azzal, hogy megnézi, milyen üzeneteket kapott Kristóftól.

Márk sóhajtott és kezébe vette a telefonját. Megnyitotta a messenger alkalmazást és látta, hogy Kristóf három üzenetet küldött neki. Persze korábban lenémította a messengert, mert egyáltalán nem akart foglalkozni vele, ám most úgy döntött, hogy végigolvassa az üzeneteket. Az első üzenetet Kristóf a buli utáni reggelen küldte:

Márk! Tudom, hogy ostobaságot csináltam és emiatt őszintén bocsánatot kérek. Beszélnünk kéne valamikor. Tudom azt is, hogy valószínűleg iszonyatosan dühös vagy rám, amit abszolút megértek. Sajnos most személyesen nem fogok tudni beszélni veled, mert a családdal Horvátországba utazunk a tengerpartra, de amint visszatérünk, tuti, hogy megkereslek. Szeretlek. Puszi: Kris.

A második üzenetet szintén aznap, de már késő délután küldte:

Holnap hajnalban indulunk nyaralni Horvátországba, ezért ez a mai az utolsó nap a nyaralás előtt, amikor még tudunk találkozni. Kérlek, nagyon fontos lenne nekem, hogy találkozzunk! Biztos még mindig nagyon dühös vagy rám, de olyan jó lenne személyesen megbeszélni a dolgokat. "Láncokkal megbéklyózott szerelmes szívem felszabadításához Te vagy a kulcs!"

A harmadik üzenetet már Horvátországból küldte:

Ismételten bocsánatot kérek a buliban történtek miatt. Most érkeztünk meg a szállásunkra és ígérem, amint tudok, küldök neked képeket. Nagyon hiányzol és nagyon szeretlek!

Az üzenet végén pedig egy piros szívecske volt. Több üzenet azonban nem jött. Kristóf nem küldött képeket. Márk frissítette az alkalmazást, hátha amiatt nem kapta meg a képeket, de nem. Lehet, hogy Kristóffal valami baj történt? aggodalmaskodott Márk. Utolsó, Kristófhoz intézett mondata az volt, hogy "Találd ki magad!", ami most már meglehetősen nyersnek, gorombának és elutasítónak tűnt. Vajon mennyi időre mentek Kristófék Horvátországba? Mikor érnek vissza?

Ekkor egyszer csak megszólalt a csengő. Márk hallotta, ahogy nyílik az ajtó, majd anyukája hangját hallotta:

- Ó, szia Kristóf! Nem számítottunk rád!

- Öhm... Márkot keresem - felelte zavartan. - Itthon van?

Márk hallotta a könyörgést Kristóf hangjában és utána anyukája válaszát: