2 héttel később már az első kari esten ültem és próbáltam ismerkedni az új csoporttársaimmal, ami az akkori lelkiállapotomban igazán rosszul ment. Nem toleráltam jól a hangoskodó nagyszájúakat és a nyávogó libákat sem. Szerencsére mellettem volt Leah és próbált felvidítani.
- Hé, gyere, legalább nézzünk körül, ne csak támasszuk a pultot! – könyörgött.
- Leah, menj, nekem nincs kedvem. Mikor megyünk már haza?! – nyávogtam.
- Jaj, ne legyél már ilyen. Évek óta az egyetemre várunk! Nem teheti tönkre az első élményeinket egy zűrös pasi! Velem jössz és kész! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Jó, végül is, igazad van. Tényleg erre vártunk... - mondtam vonakodva.
- Na látod, induljunk, ha nem tetszik visszajövünk ide.
A termet elég gyorsan végigjártuk. Voltak asztalok, ahol élénk beszélgetés folyt, mások táncoltak vagy ittak. Leah hamar elunta a járkálást és a táncparkett felé vette az irányt, engem is magával rángatva.
- Leah, ne, ehhez most nincs kedvem – kiáltom neki túlordítva a zenét és otthagyom táncolni.
Visszamegyek a pulthoz és kérek egy újabb pohár bort. Nem szoktam inni, de most jól esik egy kis bor. Miután lehajtottam a bort, fizetek és kivonulok a teremből. Leah-nak dobok egy sms-t, hogy eljöttem, de ő érezze jól magát. Pokoli társaság lehettem ma is. Ma is, amióta nem láttam Colint, és nem beszéltem vele. Szinte a pokolt járom. Nem eszek és nem alszok, csak jár az agyam. Nem tudatosan, de rajta... És nem tudok kikapcsolni, ez a legrosszabb. Annyira szeretném csak egy percre látni, vagy hallani a hangját, csak tudni hogy jól van. Vajon ő gondol rám? Nem, biztosan nem. Csak gondot jelentenék neki a már meglévők mellé. Taxiba szálltam és az egész úton haza csak a saját nyomorommal voltam elfoglalva. A lépcsőházban realizáltam, hogy még mindig nem égnek a tömbben a lámpák. Nem tudom mikor cserélik már ki. Sötétben botorkálok a lakásomhoz, miközben fél kézzel a táskámban kotrok a kulcsom és telefonom után, hogy valamivel világíthassak.
- Szia Alexis! – szól hozzám egy reszelős hang a sötétből. Páni félelem lesz úrrá rajtam.
YOU ARE READING
Love at first sight I. (+18)
Romance" De mielőtt visszafordítottam volna a fejem éreztem, hogy valaki oldalról nekem ütközik és megtántorodik. Ugyan ki, ha nem Alexis? - nevettem magamban, de látszólag igyekeztem szigorú maradni. Gyorsan a karja után kaptam, hogy ne vágódjon el és ráf...
