Love at first sight I. (+18)

11. (18+)

📣 A fejezetben erőszakos cselekmény olvasható! Érzékenyebb lelkű olvasóknak csak saját felelősségre ajánlom! 📣

- Szia Alexis – hallom a ismerős, reszelős hangot a sötétből.

A gyomrom görcsberándult, hátrálni kezdtem és a táskában lévő kezemmel továbbra is a telefon után kotortam, hogy a gyorshívón tárcsázhassam Leah számát. Ha felveszi és hallja, hogy bajban vagyok, biztosan idejön. Közben a hátammal a falnak ütköztem. Oltári nagy bajban vagyok, megint.
- Na mi van, Alexis, szóhoz sem jutsz örömödben, hogy itt vagyok? – gúnyolódott a hang.
- Jeremiah, nagyon kedves vagy, hogy meglátogattál, de nem tudom mire vélni – sziszegtem erőltetett nyugalommal. Már nagyon közel ért, éreztem a lélegzetvételét.
- Nem tudod? Akkor beavatlak a titokba: azért jöttem, hogy elvegyem, ami jár nekem – köpte felém a gúnyos szavakat, már olyan közelről, hogy éreztem az elfogyasztott cigaretta és az alkohol bűzét.
Végre megtaláltam a telefonom, így kétségbeesetten nyomtam meg a tárcsázót. Ez maradt az utolsó lehetőségem. Remélem Leah meghallja még mielőtt késő lenne...
- És elmondanád, hogy mi jár neked? Én semmit sem ígértem, sőt... - mondtam nyugodtan.
- Igen, semmit sem ígértél. De engem nem lehet csak úgy lekoppintani. Megszerzem amit akarok – mondta feldühödve és elkapta a kezeim, amiket erősen a falnak szorított.
- Mit csinálsz, te őrült, ez fáj?! – sikítottam meglepettségemben.
- Majd hozzászoksz, kicsikém... - suttogta kéjesen miközben nekem nyomta a testét. Éreztem a száját a nyakamra tapadni, és a hányinger kerülgetett.
- Te megbolondultál, eressz el... - könyörögtem teljesen pánikba esve.
- Majd ha megkaptam, ami engem illet békén hagylak. Könnyítsd meg a dolgom és hamarabb szabadulsz.
- Soha! – mondtam felbátorodva és felrántottam a térdem az ágyékához.
- Te rohadt kurva, ezért még megfizetsz! – ordított utánam, az ágyékát szorongatva.

A lakásomhoz futottam és remegő kézzel kitapogattam a zárat. Próbáltam gyorsan mozogni, de az adrenalin bombától annyira remegtem, hogy kétszer is kiesett a kulcs a kezemből. Mire bejutottam a lakásba már hallottam a lépteit közeledni. Mielőtt belülről bezárhattam volna az ajtót már ott termett és a lábát a résbe szorította.
- Kösz, hogy beengedtél, a lakásban mégiscsak kényelmesebb lesz – kacagta gonoszan és lökött egy nagyot az ajtón, amitől én a padlóra estem a túl oldalán.
Becsapta maga mögött az ajtót és villanyt gyújtott. Lesajnálóan körbenézett a lakásomon.
- Gondolhattam volna, mindenhol könyvek...
- Talán megismerkedhetnél te is a könyvekkel közelebbről és akkor nem lennél ekkora tahó! – kiabáltam rá, még mindig a padlón ülve.

Olyan gyorsan mozgott, mint egy nagymacska és én csak arra lettem figyelmes, hogy a fejem a falon koppan, miután a nyakamnál fogva rántott fel a földről. Könyörgöm Istenem, add, hogy Leah hallja ezt az egészet és a segítségemre siet... Miért történik ez velem? Soha nem ártottam senkinek. Visszautasítottam amikor közeledett hozzám régebben, az tény, de azért még nem kéne így fellépnie ellenem.
- Azt rebesgetik, hogy te vagy a szűz könyvmoly... hát már nem sokáig! Hamarosan búcsút inthetsz a szüzességednek, drágaságom! De ne izgulj, emlékezetessé teszem neked! – fröcsögte, miközben továbbra is erősen szorította a nyakam. Már éreztem, hogy alig kapok levegőt és az ájulás kerülgetett, de amikor megéreztem a kezét a mellemen rögtön magamhoz tértem.
- Kérlek, ne csináld, könyörgöm – mondtam szipogva. – Soha senkinek nem mondom el, ígérem!
- Nem kell az ígéreted, te kis ribi. Ma az enyém leszel és megtanulod, hogy nem játszol végre a férfiak érzéseivel! – dörrent rám.
- De én nem játszottam az érzéseiddel – hebegtem két szipogás közepette. Ekkor elcsattant egy hatalmas pofon és perceken belül a vér sós ízét éreztem a számban.
- Ne hazudj, te kurva! – ordította. – Mindenért megfizetsz!
Próbáltam ellökni magamtól, de nagyon erős volt és mivel még mindig szorította a nyakam, alig kaptam levegőt. Éreztem, hogy az izmaim kezdenek ernyedni és már nem tudok sokáig ellenállni neki. Ekkor a nyakamról átvándorolt a keze a hajamra, amivel gyorsan és fájdalmasan rántotta hátra a fejem és cibálni kezdett az ágyam felé. Nem tudtam tartani a tempót, amivel átrángatott a szobán, megbotlottam és majdnem elestem. Megint a hajamnál fogva rántott fel, annyira fájt, hogy már szédelegtem a fájdalomtól is és csak azért imádkoztam, hogy essünk már túl azon amit akar végre, és tűnjön el.
- Te ügyetlen csitri! – kiáltotta és újra megütött, de olyan erővel, hogy elszédültem és az ágyra estem.
Ezután már úgy éreztem, hogy az egész nem is velem történik, kótyagos voltam, mint aki félálomban van. Hallottam a kéjes lélegzetvételeit, a ruhám szövetének szakadását, ahogy letépi rólam, de már csak befelé figyeltem, hogy legalább a lelkem ne törje meg, hogy csak a testem váljon áldozatává ennek a szörnyűségnek... Ajtócsapódás és hatalmas robajjal levágódott rólam az a szemét. És én csak sírtam és sírtam és sírtam... majd minden elsötétült.

******
Kérlek hagyj nyomot magad utàn, ha olvastad... köszi! ❤️