"Vigyázz,hogy kiben bízol. Az ördög is egyszer angyal volt."
A nevem Zoe. Egy 14 éves kedves,megértő lány.
Nem vagyok egy átlagos személy.
Mikor kicsi voltam és megfáztam anyám egyfolytában kiabált velem mert egyszerűen amit mondott nem értettem,nem hallottam.
Az orvosok azt mondták,hogy nekem hallókészülék kell,és mai napig hordom...
Iskolában mindig csúfoltak,kiközösítettek,bántottak a hallókészülékem miatt.
Miután a mamám meghalt, pár hónappal később a szüleim is elváltak ekkor lehettem olyan 10 éves. Apám még maradt nálunk 1 évet,és decemberben költözött el.
Azóta anyámmal élek.
Nos,hogy is mondjam...nem vagyok egy olyan jó lány. Mióta egy volt osztálytársam elköltözött Ausztriába majd nem áll velem szóba lassan egy éve,mert hogy most én elárultam egy titkot az osztályomnak,hogy ő vissza jön majd 8.ban és velünk fejezi be ezt "csodás" 8 évet. Kösz de nekem nem kell ilyen "bestie" aki ezen bassza fel az agyát.
De most már nem érdekel,nem érdekel,hogy mi van vele,nem érdekel,hogy merre/kivel van. Túl léptem rajta.
Anyámnak sokszor hazudtam,de volt rá okom.
Most,hogy nem hisz nekem,meg nem törődik, engem nem érdekel.
Még 6.ban olyan kis hülye voltam,hogy előrántottam egy tapétavágót és "fenyegettem" az osztálytársaimat,hogy most én megölöm magam...így anyám pszichológushoz küldött. A pszichológus nem nagyon segített,de azért jó volt vele beszélgetni...
Na de térjünk a történetre.....
