A szerelmen is túl...|Az ablakomon át|

16.Fejezet

-Kinézetre biztosan!-Nevetett ő is.-Finlandia vagy Royal?-Kérdezte

-Finlandia! De egyértelmű!-Jelentettem ki

-És ez az Ares. Ő a Hidalgo gyerek ugye?-Adta a poharat a kezembe

-Igen, sajnos ő az!-Vettem el a poharat

-Ismerem a családját. Durva ami ott folyik de én nem hiszem, hogy elleneznék az együttléteteket.-Kezdett bele

-Nem tudom de már nem is érdekel! Csináljon azt amit akar!-Mondtam

-Így is kell! Ne foglalkozz velük! Fel a fejjel Drágica!

Drágica? Ez nagyon új nekem. Még váltottunk pár szót. Közbe iszogattunk, nevettünk, nagyon jól éreztük magunkat. Az alkohol hatására feloldódtunk és őszintén beszéltünk. Felmentem instára és láttam, hogy a suli kurvája kitett egy storyt. Megnyitottam. Amit láttam az elképesztő volt. Areséknál volt a buliba. Ares ott ült mellette rajta pedig alig volt ruha. A lábukat lógatták a medencébe. Egyszerűen nem tudtam mit reagáljak! Kiborultam ismételten. A könnyek csak ügy folytak le az arcomon.

-Hé, Hé! Nina! Mi a baj?-Mászott fel az ágyra Anton

-Nézd meg!-Dobtam le a telefont

Tekintetéből láttam, megismerte Arest és pont ugyanannyi düh lett benne mint bennem.

-Haló! Nina! Nyugalom! Kérlek ne sírj!-Kérlelt.-Gyere ide kislány!-Ölelt át

-Miért pont velem? És miért azzal a kurvával?-Sírtam közbe öleltem a fiút

-Mert veled nem bírt. Ilyen szép lánnyal nem minden nap találkozik az ember. Megvakult tőled!-Viccelődött

-Az is lehet. Sajnálom hogy nem pofoztam fel!-Nevettem

-Kiesett volna az erkélyről!-Fokozta a helyzetet

Még párszor folytattuk, hogy hogyan történt volna ha felpofozom. A végén már csak nevettünk. Nagyon jól esett.

-Figyelj! Féltékennyé fogjuk tenni! Követ tégen instán?-Kérdezte

-Igen! Követ! De mit akarsz?-Néztem rá kérdően

-Csinálunk egy képet! Kiteszed közelibe abba beteszed Arest és akit még akarsz. Féltékennyé tesszük! Lássa mit veszített!

-Hűűű, Anton, nem is vagy te olyan hülye!-Nevettem

-Ugye-Ugye?-Vágott elégedett fejet

-Hogy csináljuk?-Kérdeztem

-Vedd fel az egyik pulcsimat! Megyunk a fürdőbe és átkarollak, tükrös kép kell!-Mondta

-Nem is rossz ötlet!-Léptem oda a szekrényéhez

Sok pulóver volt. Alig bírtam valogatni. De végül a piros tf-re esett a választás fel is vettem és félig lehúztam a civzárt, hogy olyan legyen mintha nem lenne rajtam felső.

-Megvagy?-Nyitotta az ajtót

-Igen! Meg!-Válaszóltam

-Akkor gyere!-Mondta én kiment

Hála istennek nyitva hagyta a fürdőajtót így megtaláltam a helyiséget. Nem volt rajta póló. Annyira meglepődtem, hogy megtorpantam az ajtóban. Majd a nadrágját is levette így egy alsóban állt előttem.

-Jézusom, te mit csinálsz?-Takartam el a szemem

-Féltékennyé akarjuk tenni! Akkor csináljuk jól!-Jelentette ki

-Igazad van!-Álltam be a tükör elé.-Csinálhatom a képet?-Kérdeztem

-Várj kivülebb állok, hogy látszódjon nincs rajtam nadrág!

-De hülye vagy!-Nevettem

-Naa, szépen!-Nevetett

A nálam vagy 30 centivel nagyobb fiú lehajtotta a fejét, hogy csak a haja látszódjon az arca ne. Az egyik kezével a derekamat fogta meg. A másikkal pedig a nyakamat. Látszódott, hogy nincs rajta póló és nadrág, pont ahogy szerette volna.

-Na mutasdddd!-Ugrált

-Várjál!! Rosszabb vagy mint egy kisgyerek!-Már szinte sírtam a nevetéstől.-Na nem is lett olyan rossz!

-Muti márrr!!-Hisztizett

-Ne hisztizz!-Mutattam meg neki a képet

-Najóó!! Ez tényleg rohadt jó lett! Küld át kell háttérnek! És persze tedd ki instára!-Utasított

-Oké oké, nyugalom van! Mi a neved instán?

-Grc.Antonyo jelölj meg!

-Okés! Megvan! És már megy is ki a kép!-Mondtam

-Ellenőrzöm! Nagyon jól nézünk ki az már biztos!-Csodálkozott

-Tőlünk ez alap volt szerintem!-Jelentettem ki

-Antonn.-Állt be az ajtóba az egyik kisfiú

-Joel! Mi a baj?-Ment oda hozzá Anton

-Nem tudunk aludni!-Dörzsölte meg a szemét

-Gyere Kicsim! Elfekszünk szépen aludni!-Mondta és felvette a kezébe

-Mehetek én is?-Néztem utánuk

-Gyere csak! Kell egy női segítség!-Mosolygott pimaszul