𝙄 𝙝𝙖𝙫𝙚 𝙛𝙖𝙡𝙡𝙚𝙣 𝙞𝙣 𝙮𝙤𝙪 /Charles Leclerc ff./

25

Éjjel nem aludt mellettem Charles. Valószínű, sőt biztos akart, de a harmadik próbálkozása után kulcsra zártam a hálószoba ajtaját. Pont ebbe az akadályba ütköztem reggel, amikor épp ki akartam menni. Persze sikerült, hisz megvan a kulcs. Szép durcásan kimentem, mire rájöttem, hogy nincs itt akinek hisztizhetnék. Úgyhogy forraltam egy bögrénnyi vizet, majd a teámat kezdtem el csinálni. Közben azon gondolkodtam, hogy Leclerc hol lehet. Nem kellett sokat várjak, miután leültem rögtön nyílt a bejárati ajtó.
-Jó reggelt!
-Szia.
-Hogy aludtál?
-Hmm... egész jól.
-Az... jó. Viszont ma Riccardoéknál lesz medencés party.
-Jó szórakozást.
-Nélküled nem megyek.
-Kénytelen leszel.
-De Yv...
-Nem.
-De kérlek.
-Nem.
-Oké akkor Én sem megyek.
-De menjél.
-Nem megyek.
-De mész. Ha kell Én foglak kituszkolni az ajtón.
-Mondom, nélküled nem megyek.
-Jó akkor megyek. -adtam meg magamat, majd elmentem beágyazni. Míg Én pakolásztam, hallottam, hogy Charles elmegy. Hát ötletem sincs merre mehetett megint. Kicsit idegesen, de folytattam teendőimet. Amikor épp kész lettem és összeszedtem az összes dolgomat, amit magammal viszek Monacoba, megjelent Charles. Nem szenteltem rá különös figyelmet, célzás képpen arra, hogy még mindig haragszom rá... egy picit.
-Kész vagy? -indult el felém hátra tett kézzel
-Kész. Te?
-Pár perc az egész. -mosolygott, bár nem tudom miért.
-Akkor csináld a dolgaidat. -fordultam el és mentem volna a teraszajtót becsukni, de Ő visszarántott karomnál fogva, mire Én megfordultam és éppen vettem elő csúnya nézésemet, de ez valahogy elmaradt. Hogy miért is? Charles egy virágcsokorral és egy kis zacskóval állt előttem. Hogy máshogy, ha nem kérdően néztem rá.
-Ne haragudj kérlek!
-Jó.
-De, ahj, tudom hülye voltam, mint általában.
-Miért nem azt mondod, hogy Én reagáltam túl?
-Mert nem így volt.
-De így volt. Mondd ki. Te is tudod.
-Nem fogom kimondani, mert megversz.
-Te hülye vagy.
-Igen, ezt tudjuk. Én is gyakran mondom...
-Charles Én reagáltam túl?
-Igen...
-Köszönöm.
Fordultam újra meg, hogy menjek a dolgomra.
-De várj, ezt neked hoztam. -húzott megint vissza
-Köszönöm! -tettem le az asztalra
-Nézd meg kérlek.
Sóhajtottam egyet, majd belenéztem a kis zacskóba. Ezután kérdően Charlesra emeltem tekintetem. Kivettem a szatyorból egy dobozt, amire rá volt írva, hogy Imerelli Jewelry. Várjunk, ez nem Katerina cége?
Kinyitottam a dobozkát és az a bizonyos Holdas nyaklánc volt benne, amit említettem Charlesnak.
Hát persze, hogy elmosolyogtam magamat.
-Köszönöm. De nem kellett volna.
-De megérdemled. Nem mellesleg, hagy lepjem meg random a barátnőmet. -húzott magához
-Ne haragudj. Túldramatizáltam.
-Nem haragszom! Szeretlek!
-Én is. -csókolt meg
Hát igen, ez a csók már hiányzott.
-Na de szedd össze magadat, mert elkésünk! -szóltam rá
~
-Na haliii! -jött ki a házból Marta egy óriási mosoly kíséretében.
-Szia csajsziiii! -öleltem meg
-Mizuuujs?
-Semmi különös tegnap brutál fotózás volt. Charles is jött.
-Oh tényleg? -szállt be Cami a beszélgetésbe- És lesznek közös fotók?
-De még mennyi! -nevettem el magam
-Tuti lesz esküvői is. -vágta rá Marie
-Majd meglátjuk. -a beszélgetést a telefonom csörgése zavarta meg- Ne haragudjatok, ezt fel kell vegyem! -a lányok bólintottak, majd elmentem a kert másik végébe
-Igen, tessék? Yvette Moreau vagyok.
-Jó napot Hölgyem, elnézést a zavarásért. Nick Hauser vagyok, a For Life Agency-től telefonálok Önnek.....
Folytatta mondandóját, amit Én nagy érdeklődéssel figyeltem. Behívtak egy castingra, ami Milánóban lesz szerdán. Remélem nincs program akkorra. Hevesen bólogattam a telefonban lévőnek, igaz Ő ezt nem látta.
Bontottam a vonalat, majd odamentem Charleshoz.
-Szia szivem.
-Sziaaa! Figyu, szerdára van program?
-Nem nincs. Miért?
-Milánóba kell menjek kb fél napra.
-Menjek veled?
-Ha szeretnél.
-Jó, majd még megnézem, hogy mizu aztán megbeszéljük. -kacsitott egyet... olyan Charlesosan, amin elnevettem magamat- De egyébként miért kell menj?
-Casting.
-Ooo, okés. De Te most jössz fürdeni!
-Leclerc meg ne merd -kapott fel ölébe- tenni! -a végére már elsikoltottam magamat, majd hirtelen egy nagy levegőt vettem, majd a vízben éreztem magamat.
-Phuu, Te, ezt még megbánod! -nyomtam le a víz alá.
-Igen kisasszony? -bukott le, majd a nyakába vett- Biztos jó ötlet volt szemtelenkedni?
-Charles tegyél le! -nevettem el magamat, mire Ő csak úgy tett, mintha elkezdett volna ledobni magáról- Charles! -nevettem- Tegyél le léccci!
-Biztos?
-Igen!
-Hát jó, Te mondtad! -ugrott egyet, amivel engem ledobott magáról, majd mindketten nagyot csattanva a víz alá kerültünk.
-Nem azt mondtam, hogy dobj le! -nevettem- De nem baj, még visszakapod!
-Jól van Életem! -jött közelebb és egy csókot hintett ajkaimra- Szeretlek... Ariel. -nevetett
-Én is Téged Eric herceg! -phhh hányszor nézettem meg vele A kis hableányt...
~
Szerda van, rohanás szokás szerint. Kicsit ideges vagyok a casting miatt. Charles végül nem tud velem jönni, mert Anyukájának kell segítenie. Nem bánom, hogy nem jön, mert úgyse tudna mit csinálni.
-Gyere szivem, kidoblak a helikopter leszállóhoz.
-Joooo!
Na igen, életemben nem ültem egyedül helikopteren. Ezért kicsit izgulok is.
-Na minden rendben lesz nyugi! -adott homlokomra egy puszit
-Úgy legyen.
-Írj mindenképp, ha odaértél és amikor elindulsz. Igazából bármikor írhatsz, de ekkor mindenképp!
-Jól van Babe. Puszi! -adtam egy csókot
-Puszi! -integetett, majd elindult maga útjára, ahogy Én is.
Az egész, kis rövid út alatt gyönyörködtem a tájban. Olyan szép. Hihetetlen számomra, hogy a természet miket nem képes kialakítani. Ezért is szeretek kirándulni, új helyeket felfedezni. Martaval meg is beszéltük, hogy majd elmegyünk együtt sok-sok helyre, mert Ő is imádja ezeket a felfedezéseket, városnézéseket.
Most pedig a váró teremben ülök és várom, hogy behívjanak, hogy készülődhessek. Abbyvel chateltem, mikor az ajtó nyílására figyeltem fel, majd a nevem szólítására.
-Yvette Moreau, Ön lesz a következő, kérem jöjjön! -mondta mosolyogva a hölgy- Itt van az öltöző, itt pedig a sminkes szoba. Mindent megtalál a sminkasztalnál. Magassarkú van önnél?
-Természetesen!
-Örömmel hallom. Itt a papír, amely elmondja először miben kell megjelennie.
-Szuper, köszönöm szépen!
-Sok sikert! -majd elhagyta a helyiséget.
Vettem egy mély levegőt, majd a papírra néztem.
Először fehérneműben kell legyek. Feldobtam magamra a két darabot, a magassarkút is, majd az odakészített selyemnek látszó köntöst is felvettem. Elindultam a sminkszobába. Ott kiválasztottam egy matt rózsaszín szemhéjpúdert, egy ugyanolyan színű rúzst, szempillaspirál, pirosító és egy kis highlighter és készen is lettem. Mostmár csak a szobába való beszólításra vártam.
-Yvette Moreau!
Szintén mély levegő, elővettem legbájosabb mosolyomat, majd befáradtam a terembe.
-Jó napot kívánok!
-Jó napot kívánunk kedves Yvette.
Egy kisebb bemutatkozás után tettem a szokásosat. Még kétszer átöltöztem, majd a kíváncsian vártam, hogy mit mondanak.
-Tehát, nagyon szép, csinos lány vagy, de mi ehhez a projekthez  vékonyabb lányokat keresünk. Talán, ha  karcsúbb lennél, lenne miről beszélnünk. Ha esetleg Rád esne a választásunk, ez még kivitelezhető is lenne szeptemberre. De igazán tehetséges vagy. Minden jót kívánunk, majd még értesítünk a végleges döntésről. Köszönjük jelenléted.
Viszont látásra!
-Viszlát.
Ezt elég nyersen és bunkó módon közölte velem Mr. Hauser, hogy el vagyok hízva. Eddig elégedett voltam a testemmel, de mostmár elmúlt ez a viszony. Eléggé megviselt és nehezen érintett ez a kijelentés, de nem sírhatok itt. Haza kell érjek ahhoz.
Ezért gyorsan összedobtam a cuccaimat, majd a helikopterhez mentem. Hála Istennek elég gyorsan el is tudtunk indulni, majd Monacoba érni.
Igaz, Charlesnak nem írtam, hogy elindultam, és arról sem értesítettem, hogy ideértem volna. Inkább taxit hívtam... bár sétálhattam volna, de most épp nem vagyok abban a lelki állapotban. Az utolsó pár percben már egy hangyánnyira voltam attól, hogy zokogjak. Reméltem, hogy Charles még nincs otthon.
Felrohantam a lakásba, becsaptam magam mögött az ajtót, ledobtam cuccaimat, majd a fürdőszoba felé indultam meg.
-Szia Kicsim! -szólt Charles, amikor még a bejárati ajtót csaptam be- Minden rendben? -nézett ki a nappaliból, de akkor már csak annyit látott, hogy a fürdő felé suhanok- Szivem, várj!
Túl gyorsan utolért, úgyhogy a fürdőszoba ajtóval már nem tudtam úgy bánni, mint a bejáratival. Féltem, hogy Charles felkenődik rá.
-Kicsim mi a baj? -szorított magához, amitől mégjobban elkezdtem sírni
-Hagyjuk. -omlottam teljesen össze
-De nekem elmondhatod, tudod.
-Tudom, de nem szeretnék erről beszélni. -mondtam el elég nehézkesen. Charles bólintott egyet.
-Kérsz valamit enni? -kezdtem volna el bólogatni, hisz éhen halok, de végül megráztam a fejemet.
-Tuti?
-Ühüm.
-Elmenjünk valahova?
-Nem. Csak itthon akarok maradni. -töröltem meg szemeimet
-Szivem, tényleg nem akarod elmondani mi a baj? Nagyon aggódom. Mikor ettél utoljára?
-Amikor elmentem itthonról.
-Az öt órája volt. Biztos nem kérsz semmit?
-Biztos.
-Jó, hagylak. Kint leszek. -bólintottam egyet, majd kiment.
Most tényleg csak az egyedül létre van szükségem.
Fürödtem egyet, tartottam egy kis Én időt, self-care time is megvolt, ami most ráfért a szemeimre, majd kifáradtam a fürdőből. Charles ezalatt a másfél óra alatt párszor rám nézett, hogy megvagyok-e még.
-Mostmár elmondod mi bántja a lelkedet Édesem?
-Nem szeretnék beszélni róla ne haragudj.
-Dehogy haragszom! Nem akarom erőltetni. -öleltem meg
-Köszönöm.
-Még mindig nem kérsz valamit enni?
-Nem, köszönöm. Te éhes vagy már?
-Igen. Már eléggé.
-Egyél Szivi.
-De megvárlak.
-Ne rám, ne várj, egyél tényleg.
~
-Yv, este kilenc óra van és Te még mindig nem ettél semmit egy kockasajton kívűl. Elmenjek Eclaire fánkért, vagy pizzaért? Vagy bármiért, amit kívánsz?
-Nem kell Szivem tényleg, nem vagyok éhes, nem kívánok semmit.
-Na várj, ugye nem vagy terhes?
-Dehogy vagyok! -nevettem- Csak szimplán nem vágyom ételre.
-Jól van, de lemegyek majd, még veszek neked pár sajtot holnap reggel. Azt legalább megeszed.
-Okés, köszönöm. De gyere, menjünk aludni. Hosszú volt ez a nap.
-Menj előre, mindjárt jövök.
-Oksi.
Mire elhúztam a sötétítő függönyöket, a redőnyt is lehúztam, lepakoltam az ötszáz díszpárnát az ágyról és bebújtam oda, addigra Charles is beért a szobába. Ő már csak behuppant mellém az ágyba. Jó szorosan hozzám bújt és elkezdett simogatni. Nagyon kicsire voltam attól, hogy elaludjak, de kordult egyet a gyomrom.
-Baby, Te éhes vagy.
-Nyem. -nyögtem oda még mindig félálomba.
-Hát oké. Jó éjszakát! -nyomott egy puszit arcomra, majd mindketten mély álomba merültünk.

~