𝙄 𝙝𝙖𝙫𝙚 𝙛𝙖𝙡𝙡𝙚𝙣 𝙞𝙣 𝙮𝙤𝙪 /Charles Leclerc ff./

33

Ezen a hétvégén került megrendezésre az austini nagydíj. Charles az elmúlt napokban nagyon nem volt toppon. Se fejben, se fizikailag, se mentálisan. Állandóan fáj a dereka, nem tud semmire se száz százalékosan odakoncentrálni, lelkileg meg nem is tudom, eltűnt az önbizalma Szingapúr óta és nem bízik meg abban, hogy még esélye lehet a bajnoki cím megnyerésére. Igen nehéz versenyeket tudhatunk a hátunk mögött, ami még kiélezettebbé tette a világbajnoki harcot. Sőt... nehezebbé a mi felünkről. Max csak jött fel, mint a talajvíz, megelőzte Charlest és  az elkövetkezendő kettő versenyen már akár el is dőlhet a bajnoki cím. De sajnos nem a mi javunkra. Charles épp ezért ilyen, amilyen. Nagyon aggódom érte. Megértem a feszültséget és az idegességet, de ettől nem lesz jobb. Főleg most a 10 rajthelyes büntetés tudatában és az időmérőn való második hely is eléggé megviseli. Másfél óra van a versenyig és Charles nem éppen a leghiggadtabb ember a Földön.
-Kicsim, kérlek nyugodj meg. Nem lesz ettől jobb és nagyon nem szeretném, ha így ülnél kocsiba.
-Téged is ugyanúgy bosszantana ez a helyzet. A 12. helyről indulok, Verstappen a másodikról és bármi megtörténhet. Nagyon elől kéne végezzek ahhoz, hogy be tudjam hozni valamennyire a suzukai 2 pontom.
-Tudom jól. De én meg féltelek.
-Ennyi erővel minden versenyen félhetnél.
-Minden versenyen is félek. Leclerc Te tudod, hogy milyen gyomorgörcs ez, amikor az ül egy autóban, akit a világon mindennél jobban szeretsz és akár az életébe is kerülhet? Fogalmad sincs erről. Most pedig ez az érzés körülbelül háromszor erősebb, mert látnád magadat, hogy milyen állapotban vagy. -Charles enyhén elgondolkodott azon, amit mondtam. Nem szólt semmit, megrázta a fejét és felém indult.
-Ne haragudj! Igazad van!
-Köszönöm.
-Vigyázni fogok magamra és most rögtön lehiggadok!
-Nem szeretnék veszekedni, csak jót szeretnék Neked.
-Tudom jól.
-Ügyes leszel! Nagyon! Pódium meglesz.
-Hát reméljük.
-Érzem.
-Azok pedig nem csalnak.
-Nem bizony. -öleltem meg nagyon szorosan.
A verseny hamarosan elkezdődik. Charles már erőteljesen lehiggadt és minden rendben van. Ma szerintem egy nagyon jót fog versenyezni. Sokat tud előzni és nem lesz unalmas ez a kettő óra. Szereti az ilyeneket. A rajttól félek egyedül, mert mint tudjuk, a középmezőny és a rajtrács vége nem éppen a legbiztonságosabb hely egy rajthoz.
3, 2, 1... a lámpák elaludtak és kezdetét vette az amerikai nagydíj. Természetesen szemem Charles piros autóját követte, ameddig Carlosra és a megforgására nem kapcsolt át a kamera. Isa mellettem nem volt a legfeldobottabb, főleg miután Carlos betolták a garázsba.
Mindvégig rettentően izgultam Charles miatt és szorítottam neki. Az utolsó körben járunk, Perez pedig másodpercen belül van. Szívem kiugrik a helyéről. Ha ez a sorrend így marad, Charles a harmadik lesz, amit igazán megérdemel.
-Gyerünk Kicsim! -suttogtam, hátha valamilyen csoda folytán, de eljut hozzá a sugallat- Meglesz Szivi, még két kanyar. -becsuktam szememet, hisz már majdnem elájultam. Arra nyitottam ki, hogy az egész garázst ujjongás tölti be. Nagyon-nagyon boldog voltam. Nem csak azért, mert igazam volt, hanem mert végre bizonyítani tudott magának. Hihetetlenül büszke vagyok rá. Mindent otthagyva rohantam ki oda, ahol interjút fognak adni miután kiszálltak az autóból. Vártam, hogy Charles végre itt legyen és szorosan magamhoz húzhassam. Ő ahogy kiszállt és levette a sisakját, elkezdte fejét ide-oda forgatni, valakit keresett a tekintetével. Ám amikor meglátott, széles mosolyra húzta száját, lerakta sisakját és felém kezdett el futni. Széttártam karjaimat, majd mikor ideért úgy megöleltem, mint még soha senkit.
-Nagyon ügyes voltál kicsi szivem. Iszonyatosan büszke vagyok rád.
-Nagyon szeretlek! Éreztem, hogy adod az erőt.
-Ha tudnád, hogy igyekeztem.
-Sikerült! -tolt el magától és egy csókot nyomott ajkaimra.
-Szeretlek Édesem!
-Én is Baby!
Lezajlott az egész ceremónia, interjúk, csapat megbeszélés. Elég fáradtan, de elindultunk a hotelbe.
-Nagyon elfáradtam ma.
-Megértem édesem. Nagyon ügyes voltál. Igazam volt?
-Igazad. Mint mindig.
-Na ugye!
-Szivem, minden rendben?
-Persze, mi baj lenne?
-Látom, hogy valami nyomaszt.
-Nincs semmi.
-Nekem nem tudsz hazudni.
-Inkább ne beszéljünk róla, most.
-De. Szeretném hallani kicsim.
-De...
-Nincs de.
-Hát jól van... meló.
-Még mindig semmi?
-Ahogy mondod.
-Mondtam, hogy ne izgulj. Itt vagyok melletted és leszek is mindig. Tudod nagyon jól.
-Igen Charles tudom, de nem akarok rajtad élősködni.
-Nem. Ilyenre ne gondolj. Én szívesen tartalak el téged. Életem szerelmét.
-Awwwww! -bújtam mellé az ágyba- De édes vagy!
-Hát még Te. Segítek neked, ne aggódj.
-Szeretlek!
-Én is.
Ebben a pillanatban érkezett egy email a telefonomra. Megnéztem kitől jött. A volt főnököm zaklat még mindig, hogy így nem lehet felmondani, ahogy azt én tettem. De olyan rég történt már....
-Ki az?
-A volt főnököm.
-Ebből bírósági ügy lesz.
-Dehogy lesz.
-De igen, ha feljelentem.
-Nem kell Szivem. Direkt csinálja. Na de Én mindjárt jövök. Elenának át kell dobjak egy krémet.
-Jól van. Vigyázz magadra!
-Csak nem tűnök el hotelen belül. Na puszi!
Kerestem a 220-as szobát, de helyette egy nagyon lehangolt fiatalemberbe botlottam.
-Pierre! Jól vagy?
-Dehogy vagyok. Szörnyen sikerült a verseny.
-Naaa, annyira nem volt rossz. Gondolj arra, hogy lehetett volna rosszabb.
-De jobb is.
-Pierre, ez így nem állapot. Nyugodj le. Van jövőre szerződésed, azzal már nem kell törődj. Fókuszálj egyedül az idei évre oké? Három verseny van még hátra. Ehiszem, hogy fáradt vagy és frusztrál az idei év, de gondolj mindig a jövőre és arra, hogyha negatívan kezeled az egészet, akkor pozitív nem fog történni, oké?
-Rendben. Igazad van.
-Köszönöm. Tudom.
-Szerény vagy.
-Az fix. Na de mennem kell tovább, ne haragudj. Majd még beszélünk, és fel a fejjel.
-Szia Yv.
Szerencsére hamar megtaláltam a szobát, Elenával picit beszélgettünk még különböző termékekről, majd visszamentem Charleshoz. Mikor beléptem, hallottam, hogy épp befejez egy telefonhívást, amit olaszul folytatott le. Nem vertem nagy dobra, úgy gondoltam biztos a csapatból hívta valaki. Bár picit sajnáltam, hogy abbahagyta a csevegést, mert imádom hallgatni, ahogy olaszul beszél.
-Baby!
-Hm?
-Van egy rossz és egy jó hírem.
-Kezd a rosszal.
-El kell menj innen.
-Tessék?
-Holnap haza kell menj. Vagyis...
-Te komolyan kiraksz? -háborodtam fel
-Yv, végighallgatnál?
-Nem! Pont azon gondolkodtam, amikor kimentem, hogy milyen aranyos vagy most és milyen cukik vagyunk, erre hazaküldesz?
-Nem. Mondhatom a jót?
-Mondjad. Hátha segít a helyzeten. -tettem keresztbe karjaimat.
-Nagyon jó hír.
-Mondjad már Charles, kérlek.
-Hívott egy márka... egy nagyon nagy márka, hogy rettentően boldogak lennének, ha Te lennél az arca.
-Tessék? Melyik?
-Giorgio Armani.
-HOGY TESSÉK? Most viccelsz?
-Komolyan mondom!
-Charleeeees! Ezt el sem hiszem! Mikor kell induljak?
-Látod, már magadtól lépnél le.
-Charles Én mérhetetlenül boldog vagyok most. Úristen nem hiszem el. Az Armani lát bennem valamit, érted?!
-Tudom Életem! 5 óra múlva indul a géped.
-Nem akarlak itthagyni!
-Nem hagysz itt, mire visszajössz hozzám már Mexikó vár minket.
-Bizony. Nagyon sietni fogok hozzád!
-Én meg nagyon szurkolni fogok neked. Aztán majd pózolhatunk egymás mellett.
-Tényleg, hát Te az Armanival vagy leszerződve.
-Bizony.
-De durvaaaa. -Charles ezen enyhén mosolygott, de nem volt felhőtlen az öröme. Nem értettem miért, de a fáradtságra hagyatkozva beletörődtem.
Az indulásig még van két órám. Charles furán viselkedik, látom rajta, hogy van valami baj, de nem akarja elmondani.
-Minden rendben Baba?
-Csak fáradt vagyok, ne aggódj. -mosolyodott el kicsit
-De, ha bármi lenne elmondanád, ugye?
-Igen, természetesen. Úgyse tudok neked hazudni.
-Nagyon helyes! Ahj, már most nagyon hiányzol!
-Te is nekem Édesem. -húzott jó szorosan magához.- De amint vége van a kozultációnak jössz is vissza hozzám, oksi?
-Jóóó!
-Majd kimegyek eléd a reptérre.
-Awwww!
-Ki is viszlek ma.
-Awwww!
-De kérlek, nagyon vigyázz magadra!
-Úgy lesz!
-Ne béreljek fel testőröket melléd?
-Charles, Te jól vagy?
-Jó na, igazad van. Csak nagyon féltelek!
-Nagyon aranyos vagy, de tudok magamra vigyázni és mindig írni fogok neked, hogy merre megyek!
-Ennek örülök. Ha van időd fel is hívhatsz, bármikor.
-Szeretlek!
-Én is Téged.
-Ez hihetetlen, hogy legrosszabb esetben négy napra válunk külön, mégis így viselkedünk. -nevettem
-Ez igaz. Tökéletesek vagyunk.
-Ideje volt.
-Egyébként az Én lakásomra fognak menni, úgyhogy oda menj. És lécci elhozod majd a világoskék melegítőmet?
-Persze. Más nem kell?
-Igazából Te, de elengedlek, hisz ez nagyon fontos neked.
-Imádlak!

~