Love at first sight I. (+18)

12. (+18)

📣 A fejezetben erőszakos cselekmény olvasható, érzékenyebb lelkű olvasóknak csak saját felelősségre ajánlom! 📣

Colin szemszöge

9 óra sem volt még, amikor megcsörrent a telefon. Lustán vánszorogtam oda hozzá, de amint megláttam a kijelzőn a nevet a szívem a torkomban dobogott. Alexis, ó, Alexis... Bár felvehetném, de nem akarlak bántani azzal, hogy még inkább belebonyolódunk abba, amibe nem lenne szabad. Otthagytam a telefont, ahol volt és kivonultam a konyhába, hogy még kísértésbe se eshessek. Töltöttem magamnak egy pohár jeges vizet, hogy lehűtsem magam. Próbáltam visszagondolni a könyvre, amit már két órája olvastam, de most megint csak Alexis járt a fejemben. Az arca, a haja, a szemei, ahogy kicsordul belőle egy csepp könny...

Visszamentem a szobába és különös hangra lettem figyelmes. Bekapcsolt az üzenetrögzítő, persze, de nem szólt bele senki, csak távoli hangokat hallottam. Közelebb ültem a készülékhez és figyelni kezdtem.
- Te megbolondultál, eressz el, fáj – nyöszörögte egy nő, akinek félelmetesen ismerős volt a hangja. Alexis lenne?
- Majd megszokod, kicsikém. Könnyítsd meg a dolgom és nem fog fájni – mondta egy ismeretlen férfi.
Pár percig csak neszezést hallottam és sírást, mintha a hangok egy táskából vagy nadrágzsebből jöttek volna. Talán véletlenül hívott fel? A vonalas készülékért nyúltam és tárcsáztam a bátyjám számát.
- Michael, van egy kis időd eljönni velem valahova? Úgy gondolom, hogy Alexis bajba került és segítenünk kéne! Mindjárt ott vagyok érted! – hadartam meg sem várva a válaszát.

A vonalat nem szakítottam meg és a beszélgetést hallva kezdett kikristályosodni bennem, hogy mi történhet éppen. Félelem, düh és undor lett úrrá rajtam. Cipőbe bújtam és rohantam az autómhoz, hogy Michaelért siessek. Csak érjünk oda időben. Szerencsére már készen várt a tömbjük előtt, így csak gyorsan bepattant.
- Kicsit zűrös ez a lány, nem? – kérdezte nevetve.
- Ne viccelődj, hallgasd a telefont! Ez most nagyon komoly! – dörrentem rá és hangosabbra vettem a készüléket. A hangok már nagyon távolról szóltak, de így is tisztán értettük.
- Ne hazudj, te kurva! Mindenért megfizetsz! – ordította a férfi a túl végen.
Láttam, ahogy Michael elsápad és lefagy az arcáról a mosoly. Már csak fél utcányira voltunk Alexis házától, így a gázra léptem.

Amikor odaértünk, már ugrottunk is ki az autóból és rohantunk felfelé. Az egész tömbben sötétség honolt. Miért nem égnek a lámpák? Telefonnal próbáltunk világítani, hogy legalább valamit lássunk. Az emeletre érve már hallottuk a hangokat. Újra rohanni kezdtünk, de elfogott a rettegés, hogy mit találunk a lakásban, milyen látvány fogad majd. Feltéptem az ajtót és berohantam. Egy pillanatra elszörnyedtem, amikor megláttam egy félmeztelen férfit görnyedni Alexis teste felett, amiről már korábban letéphette a ruhát.
- Te szemét! – ugrottam rá hátulról az ismeretlenre, földre rántottam és ököllel ütni kezdtem. Meglepettségében nem is védekezett. Meg tudtam volna ölni dühömben. Hogy tehette ezt? Fél szemmel láttam, ahogy Michael Alexishez siet és megvizsgálja az életjeleit. Aztán hozzám sétált és elkapta a karom.
- Hagyd, állj le, már eszméletlen. Hívd a rendőrséget – mondta nyugodt hangon.
Undorral fordultam el a férfitől és Alexishez mentem. A zsebemben a telefonomat kerestem, hogy tárcsázhassam a zsaruk számát. Remegett a kezem az adrenalintól.
- Hívd őket te, én most nem tudnék nyugodt maradni – nyomtam a testvérem kezébe a telefont.

Rápillantottam Alexisre és leguggoltam mellé. Szerencsére még volt rajta fehérbemû, így a lelki károk mellett komoly fizikai baja nem esett, leszámítva azt a néhány zúzódást és horzsolást amit az esések és a verés alatt szerezhetett. Az arcán két seb éktelenkedett, és a szája is felrepedt. Borzasztóan festett és csak arra tudtam gondolni, hogy milyen szerencsés volt, hogy valaki közbeavatkozott és megmentette ettől  a borzalomtól.
- Michael, vele mi legyen? – kérdeztem a bátyjám, miközben betakartam egy pléddel.
- Mivel ő is eszméleten, be kell vinnünk a kórházba egy kivizsgálásra, mert nem tudni, hogy a sokktól ájult el vagy beütötte a fejét – mondta ő hozzáértően. Mégiscsak jó, hogy van egy orvos a családban, mosolyodtam el magamban.
- Nem kéne akkor mentőt is hívnunk?
- Nem, majd mi bevisszük. Stabil az állapota, túléli az utat, ne aggódj öcskös. Nem ismered a fazont, aki ezt tette vele?
Odaléptem az eszméletlen férfihez. Olyan ismerős volt, de nem tudtam, hogy honnan és beazonosítani sem tudtam, de éreztem, hogy láttam már valahol. Ki tudtam volna taposni a belét is, ha Michael nem állít meg időben.