Love at first sight I. (+18)

13.

    Hetek teltek el azóta, hogy kiengedtek a kórházból, ahol már csak Leah látogatott meg. Micheal minden nap benézett hozzám, hiszen látnia kellett, hogyan alakul az állapotom. Általában volt egy-két jó szava hozzám, legtöbbször vigasztalt, hogy minden jóra fordul majd és ne izguljak. Kínosan ügyeltünk rá, hogy az öccse fel se merüljön köztünk, mint lehetséges téma.
    Hetek teltek el azóta, hogy akár csak egy szót is váltottam Colinnal. Természetesen mindent megtanultam az anyagból, amit a kórházba hozott. Ha az egyetemen összetalálkoztunk valamelyikünk azonnal irányt váltott. Űzött vadnak éreztem magam, aki mindig menekül a vadász elől. Nagyon akartam őt és nagyon nem lehetett, így hát beletemetkeztem a tanulásba és a munkába.

A történtek ellenére Ian nem rúgta ki Jeremiah-t, de engem sem. Még kínosabb volt együtt dolgozni, mint eddig. Rettegtem, hogy újra hozzámér és nem lesz, aki megvédjen, különösen az éjszakai műszakoktól féltem, kivéve, ha Leah-val voltam beosztva, mint azon az este. A konyhában pakoltam a tiszta edényeket és takarítottam, amikor Leah becsörtetett:
- Itt van Colin. – mondta gyorsan.
- Mi? Az nem lehet. Mit keres itt? – kérdeztem elsápadva.
- Szerintem egyértelmű. Meddig megy még a macska-egér játék? – kérdezte dühösen.
- Tudod, hogy semmi nem lehet köztünk, hiszen...
- Az istenverte tanárod, tudom. De már rossz nézni a szenvedésetek! – vágott vissza hangosan. – Nekem most van pihenőm, a pult a tiéd. – kacsintott.

Éreztem, hogy direkt csinálja, de kimentem, mert a pult nem lehet üresen hagyva. Ott ült Ő... Tökéletes látvány volt a fehér ingjében, kócos hajával. Egymásranéztünk. Csend. Mindig ez a csend.
- Szia. – suttogtam.
- Látnom kellett, nem bírtam tovább. – hadarta halkan.
- Ez nem jó ötlet. – válaszoltam csendesen. – Mit iszol?
- Whiskyt.
Felvontam a szemöldököm. Nem tűnt egy iszogatós fazonnak.
- Péntek van, Lexi.  – nevette el magát az értetlen tekintetemet látva. Hallani a nevemet a szájából, olyan volt, mintha a legszebb kórus énekelné a kedvenc dalaimat.
- Oké. – mosolyodtam el, miközben kitöltöttem az italát.
Egy húzásra megitta, amin nagyon meglepődtem.
- És most? – kérdeztem.
- Most megvárom míg végzel és hazaviszlek. – mondta határozottan.
- Általában nem szállok be ittas emberek autójába.
- Általában nem várok órákat a tanítványaimra sehol.
- Nem vagyok a tanítványod.
- Még. De hamarosan az leszel. Használjuk ki ezt a kis időt – kacsintott.
- Rendben. – sóhajtottam fel, mert már nem tudtam és nem is akartam tovább tiltakozni, így bevonultam a konyhába helyzetjelentést adni Leah-nak.

Már tűkön ülve várt és úgy pattant fel a szendvicse mellől, mint akit ágyúból lőttek ki.
- Mesélj, gyorsan, mi van már? Mit akar? – hadarta egy szusszra az én kíváncsi legjobb barátnőm. Olyan volt, mint egy kihallgatás, csak éppen nem világított lámpával a szemembe.
- Ivott egy whiskyt. Megvár és haza akar vinni. – mondtam szemlesütve.
- De nem részeg, ugye?
- Dehogyis, egy whiskytől? Ennél többet nézek ki belőle.
- Van egy ötletem – mondta Leah, miközben kikukucskált az ajtó résében. – Alig van vendég, és már csak másfél óra van zárásig. Lépj le, majd én intézem.
- Mi lesz ha... ?
- Ian megtudja? Semmi, azt mondom rosszul lettél. Menj csak. Odavan érted... - lökött máris kifele az ajtón, az öltöző irányába.
- Köszi Leah. – szóltam vissza, miközben a kötényemet kötöttem ki.

Bíbelődtem az öltözéssel, tudtam, hogy nem helyes az, ahová tart ez a dolog. Közben hallottam némi sutyorgást a pult felől, nyilván Leah osztott meg megint valami iszonyat ciki dolgot rólam és ennek egy cseppet sem örültem. Gyorsítottam a tempón és Colin mellett termettem.
- Készen vagyok, mehetünk. – szóltam.
- Már zártok? – kérdezte meglepve.
- Csak Leah, én mára végeztem. Szia Leah, holnap találkozunk! – mondtam vidáman.
- Sziasztok! – köszönt el ő is.
- Köszönjük a kimenőt Leah! Majd meghálálom!  – szemtelenkedett Colin, miközben udvariasan előreengedett az ajtónál, kint pedig azonnal kézen fogott és az autója felé húzott.
- Gyere, – suttogta. - hazaviszlek.