Love at first sight I. (+18)

16.

Reggel fáradtan nyitottam ki a szemem. Mostanában ez mindig így van, mióta az a szemét Jeremiah megtámadott... rémálmaim vannak és akkor a legrosszabb, amikor egyedül vagyok. Nem nehéz bevallani magamnak, hogy mennyire jól esett Colin közelsége az éjjel. Óvatosan fordítottam a fejem oldalra és csak picit mozdultam, hogy nehogy felébresszem. Lábai és karjai, mint egy pók, behálóztak. Ahogy mozdultam mordult egyet, de nem ébredt fel, így zavartalanul tudtam benne gyönyörködni. Tudom, hogy férfira nem használjuk azt a szót "gyönyörű", de annyira illett rá. Enyhén hullámos haja kócosan a homlokára omlott, enyhén borostás volt és a szája csókolnivaló... tökéletes volt számomra. Gondoltam egyet és finoman cirógatni kezdtem a nyakát, miközben gyengéden puszilgattam az arcát. Elmosolyodott, elégedett morrant egyet, de nem nyitotta ki a szemét.
- Alexis, ne játssz az alvó oroszlánnal... - morogta a reggeli rekedt hangján.
- Miért, megesz? - kacérkodtam vele.
Egy pillanat műve volt az egész, de hirtelen alatta találtam magam. A kezeimet óvatosan a fejem fölé szorította.
- Csak megkóstol... - súgta és gyors csókokkal halmozta el először a nyakam, végül az ajka a számra tévedt és egy lassú, mély csókban találkozott az enyémmel.
Még sosem éreztem ilyen forróságot és bizsergést a testemben és lelkemben, és tudtam, hogy ezt Colinnak köszönhetem. A csók közben a kezei az arcomat és hajamat simogatták. Éreztem, hogy kimelegszem és zihálva engedtem el Colint.
- Ez... huh... nem is tudom mit mondhatnék - mormogtam magamban.
- Jó reggelt, Alexis. Mondtam, hogy ne játssz a tűzzel... - mosolygott magabiztosan és ültetett fel az ágyon. - Megyek készítek reggelit, addig pihenj csak vagy akár le is zuhanyozhatsz, érezd magad otthon. Szalonna, tojás, palacsinta? Mit ennél?
- Palacsinta jó lesz, köszönöm, én vega vagyok. Lezuhanyoznék, ha nem gond.
- Ó, ezt nem tudtam, ne haragudj. Ideje lesz jobban megismerni egymást. Törülközőt a fürdőben találsz, és nyugodtan öltözz fel a szekrényemből, a ruhádat majd kimosom és visszakapod - mondta és kiment a szobából.

Komótosan keltem fel és választottam a szekrényéből egy fehér-világoskék csíkos inget. Másra nem volt szükségem, mivel a táskámban mindig van tartalék fehérnemű, mert sosem lehet tudni mikor alszok Leah-nál. Bevonultam a fürdőbe és hosszasan álltam a forró zuhany alatt. Reflexből hajat is mostam, eszembe sem jutott, hogy talán nincs hajszárítója. Mindenféle dolgokon gondolkodtam, mialatt a hajamat fésültem és felöltöztem. A fürdőből kilépve már a reggeli illata csapta meg az orromat és a gyomrom óriásit kordult, talán Colin is meghallotta. Tegnap délután ettem utóljára és az már nem most volt. Felémlépett és hirtelen átkarolta a derekamat, közel húzva magához.
- Milyen jól áll az ingem... és a samponom is jobb illatú rajtad - mormogta a fülembe.
- És ha tudtad volna, hogy a fogkeféddel mostam fogat... - nevettem fel megforgatva a szemeimet, amivel jól megleptem.
- Ezt a szemtelenséget - tettetett meglepődöttséget. - Kapsz egy saját fogkefét. - nevetett, majd a konyhaszigethez húzott, ahol már tálalva volt a reggeli.
- Ezt mind most készítetted? Ennyi ideig készülődtem vagy ennyire szeretsz főzni?
- Mindkettő. Amúgy nagyon szeretek sütni és főzni. Tudod, az anyukánknak nagyon fontos volt, hogy mindhárom fia megtanuljon mindent, ne csak a nővérem. - mondta, miközben belekortyolt a kávéba.
- Tehát négyen vagytok tesók? Te mázlista. - őszintén irigyeltem. Nekem sajnos nem volt testvérem, így a szüleim balesete után teljesen egyedül maradtam. Könnyebb lett volna, ha van legalább egy tesóm.
- Igen, de hidd el, ez nem mindig előny... és nem élveztük mindig annyira. De végülis mostmár többé-kevésbé jó a kapcsolatom az öcsémmel is. - húzta el a száját és ebből éreztem, hogy erről még nem annyira szívesen beszélne.

Két palacsinta és egy kávé után én már nem igazán tudtam többet enni, de megdöbbenve láttam, hogy Colin igazán betartja a mondást, hogy reggelizzen úgy, mint a királyok... hogy hova fért bele ennyi étel azt mondjuk nem tudom.
- Már jól is laktál? Alexis, őszintén, túl keveset eszel... ugye semmilyen táplálkozási zavarod nincs?
- Jesszus, dehogy. Egyszerűen ennyi esik jól. - vontam meg a vállam. -Ez a kérdés szörnyen tanáros volt, egyébként... mármint, érted.
- Ne haragudj, de úgy érzem felelős vagyok érted és szeretném, ha egészséges lennél minden tekintetben. És most jön a kellemetlen rész, de muszáj megkérdeznem: mióta? - nézett rám komolyan.
- Mi mióta? - értetlenkedtem.
- Mióta vannak rémálmaid? - sóhajtotta.

******
Kérlek, ha tetszik a "könyv" szavazz vagy írd meg a véleményed! Sokat jelentene. Köszönöm! ❤️