A városi doktor ff - Kasaba doktoru

Egy rövid ismertető...

Ma lennék 27 éves.  De már nem ünnepelek , mert nem tudok . Néhány éve árva lettem , mindkét szülőmet elvesztettem . A kórházi kapcsolataim is teljesen összeomlottak. A két személy aki egyszer megmentett , kezdtem elfogadni , hogy örökké eltűntek... Már Berket sem érdeklem , Leylat is alig láttam . Teljesen egyedül maradtam és összeomlottam , mindenhogy . Abban a kis lakásban élek Istanbul kertvarosában , ahol felnőttem . Ez maradt . Ott dolgozom ahol a szüleim, minden rájuk emlékeztet.  Aztán ott van Gülin Utay főnővér.  Ő visszatért , és Yalcin doktor sem volt olyan kedves mint amilyennek akkor hittem . Igen , sikerült.  Orvos lettem . De mióta a szüleim nincsenek mellettem, a kórházban azt tesznek velem amit csak akarnak . Megaláznak és kihasznalnak a pénzért.  Nincsenek jogaim sem. De nem tudok hová menni . Úgy érzem örökre ittragadtam ...
Ezt hittem mígnem volt az az eset ami miatt mindent meg kelett változtatnom. Száműztek, pedig nem hibáztam ... de szerintük igen . Hagyjd magyarázzam meg...

- Eda, Gülin , Nayla ti menjetek a sürgősségire.  Nazira, pincrtakarítás . - mondta Yalcin doktor .

- Micsoda? Dehát én orvos vagyok nem... - akadtam ki jogosan .

- Hogyne , hogyne ezt majd később megbészeljük ...- nem is figyelt rám .

- Ez most ugye megint azért van , mert átvettem a sürgősebb beteget Murattól? - kérdeztem.

- Pontosan.  Na menj csak .

- Ügye most csak viccel ?!- mondtam halkan .
Sajnos nem viccelt .Már megint itt tartunk.  Látod én megmondtam hogy azt tesz velem amit akar...
Legalábbis a szüleim halála óta teljesen .
Egyedül maradtam . Se Leyla , sem Berk . Csak az idegen kezdők , a régi gonoszok meg én ...
Leyla jó 3 éve már , hogy nyomtalanul eltűnt az akkori férje halála után. Azóta mégcsak soha nem is beszéltünk . A két kedvenc kórházi személyem is nyomtalanul eltűntek.  Aztán Berk is átment egy másik kórházba. Kezdetben nem tudtam megérteni , hogy hagyhattak itt ... de mostmár értem.  Nem engem hagytak itt , a körülmények miatt kénytelenek lettek elmenekülni . Yalcin nem egy jó ember és Erol sem az . Ez mind csak álca volt , ami még ily erős próbálkozás ellenére sem lett tökéletes.  Ugyanis én nem dőltem be neki. Menekülni akartam én is , de nem tudtam . Itt dolgoztak a szüleim,[ mielőtt...] ezért jöttem én is ide ... de most egyszerűen nem hagynak elmenni . Nem szeretnek, de megtartanak , hogy velem végeztessék el a piszkos munkát . És hogy mit csináltam ? Semmi illegálisat. Csupán kiáltás a betegek jogáért és a lelket helyeztem a vagyon elè . Persze ez Yalcinnál azonnal kiverte a biztosítékot.  De nem ezt teszi egy jó orvos? Habár nem tudom , hogy én az vagyok-e? Hiszen alig dolgoztam még .
Nem azért mert 6 èv az orvosi és 3 év a rezidencia ... nem azért.  Hanem mert ... az eddigi munkáim a takarítás vagy a pszichiátriai betegek őrzése volt . Mit ne mondjak , valójában a másodikat nagyon is èlveztem .Sok érdekes dolgot tanultam ott az életfelfogásokról meg ... a verekedés művészetéről.  Na itt aztán jól jön, ha az embernek van előzetes tapasztalata ilyesmivel . És hát nekem van ... így könnyen kezeltem őket . Hidd el, jobb mint a pincét takarítani.  Persze ezt is csak addig mondod , míg nem jártál a padláson... a pókok mennyisége , az nem kifejezés ... úgy még életemben nem rohantam lefelé lépcsőn... meg úgy általában nem ...
A pince ... az más . Ott egy mosoda van , meg véres ruhák . Na és vajon ki mossa és hajtogatja ki ? Persze , hogy én .
Bizonyára bolond lehetek , ugyanis mindennap elkövetett valami, a maihoz hasonló esetet . Szidtam is magamat , hogy milyen vagyok , míg rá nem jöttem , hogyan menthetem meg magamat , úgy hogy valójában csak dolgozok . Mindenkinél van egy határ , és pontosan tudom magamról, hogy idegesítő vagyok , de ezt hamar a hasznomra fordítom . Hogy hogyan ? Sokáig nem tudnak majd elviselni ... És ha ők küldenek el , lényegében szabad leszek ...
És ez valahogy így is történt abban az esetben is ... Figyelj , ha el akarsz menni így csináld ! Dehogy, csak vicceltem