Love at first sight I. (+18)

18.

A félelemtől mozdulni sem tudtam, nemhogy válaszolni, csak gyorsan felpillantottam Michealre, aki egy bólintással jelezte, hogy minden oké és figyel rám. Ahogy tizenegyet ütött az óra, úgy rohantam a táskámért, mint akit puskából lőttek ki és zihálva, sokkos állapotban vágódtam be Micheal kocsijának anyósülésére. Pár perc múlva ő is megérkezett és amint meglátott azonnal előtört belőle az orvos. Ujját a csuklómra téve számlálta a pulzusom, miközben a hátamat simogatta. Ez volt az a perc, amikor feltört a zokogás, amit eddig senki előtt nem mutattam ki, csak otthon magányosan sírtam.
- Alexis, hiperventillálsz. Így el fogsz ájulni, kérlek lélegezz mélyeket.  - mondta csendesen, de a hangsúlyon lehetett érezni, hogy ez nem kérés volt, hanem utasítás.

Micheal közben indította a motort és lassú tempóban két plusz kört téve a ház körül hazavitt. Mire a lakáshoz értünk sikerült megnyugodnom. Szörnyen szégyelltem magam a történtek miatt.
- Bejössz? - kérdeztem csendesen.
- Nem, köszi, fáradt vagyok. De barátként és orvosként is azt mondom, Lexi, ez nem normális. Kérlek, menj el egy terápiára. A pánikrohamok és az éjjeli rémálmok nem fognak maguktól elmúlni. Nem foglak nyugtatóval és altatóval tömni, mert gyógyszerfüggő leszel, de a probléma gyökerét nem fogja megoldani. Túl kell rajta lépned és ennek az első állomása egy új munkahely.
- Tudom Micheal, de hidd el nem megy egy pillanatról a másikra. Majd átgondolom a terápiát. - mondtam egy keserédes mosollyal.
- Fontos lenne Lexi, hidd el. Mennem kell, jó éjt. Próbálj pihenni. - veregette meg a vállam kedvesen Micheal.
- Köszi, igyekszem - szóltam és már zártam is az ajtót.

Már lefekvéshez készültem, amikor megcsörrent a telóm Leah csengőhangján zenélve.
- Jesszus Leah! Mondd, hogy semmi bajod, és nem azért hívsz éjfélkor!
- Lex, semmi baj. Illetve baj az van, hétfőn zárthelyit írunk és nem megy egyedül a tanulás, kérlek segíts, hagy menjek át.
- Gyere, de figyelmeztetlek semmi kaja nálam. Nem tudtam bevásárolni, mert...
És még be sem tudtam fejezni a mondatot, már szólt a csengő.
- Engedj már be, leszakad a karom! - nyafogta Leah.
- Képes voltál a lépcsőházból felhívni, amikor úgyis tudtad, hogy nem mondok nemet, főleg hogy kaját is hoztál? Te nem vagy normális... - nevettem rá és szorosan megöleltem.
- Hát, most mit mondjak, ez vagyok én - mutatott magára. - Van pizza és hoztam tiramisut is. De csak mert hiányoztál és úúúgy szeretlek.
- Amúgy tegnap reggel találkoztunk. Rémlik?
- Az már rég volt. Te figy, isteni pasival találkoztam a lépcsőházban. Új lakó? Ismered már? - csacsogott Leah.
- Magas, gesztenyebarna haj, barna szem? Leah, ne merészeld... gondolni se merj rá. Komolyan.
- Ne már, miért? Neked ott a szexisten Colin, persze. - nevetett és rámöltötte a nyelvét. A szexisten szóra úgy félrenyeltem, hogy majdnem megfulladtam.
- Leah, az Micheal volt, Colin bátyja. - csaptam a homlokomra.
- Na és, akkor ő is szexisten. Családban marad...

Mondanom sem kell, de semmiféle tanulásról nem volt szó ezek után. Ettünk és elalvásig az ágyamban dumáltunk, pont mint régen. Imádom Leah-t és hálás vagyok, hogy ilyen barátnőm van. Mert persze pontosan tudtam, hogy a tanulás csak egy indok volt arra, hogy ne hagyjon egyedül éjszakára a démonaimmal.

*****
Kérlek, ha olvastad és tetszik szavazz vagy írd meg a véleményed! Sokat dob a lendületen. Köszi! ❤️