Bungou Nyugat

38. Le van tartóztatva

Yokohama, Dokk maffia központja, E/3 POV

A léghajó megjelenését követő két, három nap meglepően eseménytelenül telt a Dokk maffia főhadiszállásának falai között. Ahogy azt Selma ígérte percre pontosan egy órával a távozása után visszatért sarkában a lúddal, akkor már normális méretben. Természetesen minden japán kíváncsi volt, hogy mit is csinált a hölgy pontosan, de az egy szót se mondott senkinek csak a saját csapatának. Mármint azon kívül, hogy elvégezte a feladatot.

Madách Imre és Fyodor Dosztojevszkij kerek egy napig voltak teljesen eltűnve mindenki elől, de annyira, hogy még a biztonsági kamerákon se látta őket senki sehol. Azonban sikerrel járt a tanítsuk ki Dosztojevszkijt a képessége használatáról hadművelet. Hiszen még azután is hozzá lehetett érni a férfihez, hogy Ferkó feloldotta a képességét.

Természetesen ez a fejlemény nem éppen volt mindenki ínyére, sőt a japánok legtöbbje teljesen fel volt háborodva, hogy az orosz ez után is a főhadiszálláson maradt és nem került vissza a börtönbe, ahogy mindenki várta. Hiszen, hála Madách Imrének, most már egy folyamatosan éles fegyver helyett egy kiegyensúlyozott gyilkológép lett.

Igen, ez volt az első alkalom, hogy Dazai kimutatta a foga fehérjét és minden japánnal szembe menve kiállt az orosz mellett. A Nyomozó Iroda egyes tagjai még meg is lepődtek, hogy meddig is képes elmenni a barátjuk, hogy megkapja, amit akar. Főleg, hogy jelenleg amit akart, annak köze sem volt az öngyilkossághoz. Egyesek szemében hozzáadott negatív volt a helyzethez, hogy a Nyugat ugyanúgy beszélgetett és viselkedett a páros körül, mint előtte, mintha semmi sem változott volna meg.

Szóval a helyzet elég feszült lett a Yokohomai áldottak körében és így értünk el a mai napig, amikor Madách Imre úgy jelent meg reggel mindenki előtt, hogy egy olyan fintor volt az arcán, amire még ránézni is rossz volt. A Nyugat tagjai észrevehetően távol maradtak a férfitől, még Michael Ende is, aki általában meg szokta nyugtatni a szervezetük fejét. A japánok pedig, hamar rájöttek, hogy jobb, ha most messzire kerülik az illetőt.

- Uram! Kormány ügynökök állnak az ajtóban. - Jelent meg olyan dél magasságában egy komoly tekintetű maffia tag. Ez a hír pedig elérte, hogy mindenki kimenjen üdvözölni a vendégeket, még a morcos Imre is.

- Miben lehetünk az urak segítségére? - Lépett egyet előre Mori, hogy a saját oldalán állók élére kerüljön.

- Nem magukkal van dolgunk. Madách Imrét keressük. - Jelenti be a kormány ügynökök vezetője.

- Tudtam, hogy nem kellett volna felkelnem. - Sóhajt egy hatalmasat a Nyugat feje, ahogy lassan odalépked a nem is olyan sokára volt maffia vezérré váló úr mellé és zsebre tett kezekkel néz az ügynökökre. - Engem keresnek, miben segíthetek?

- Madách Imre. Ezennel letartóztatom, több rend beli bűncselekmények, hatalommal való visszaélés, az áldottak jogaival való visszaélés, és ötszáz ember megölésének gyanújával. - Az ügynök szavaira a japánok kitágult szemekkel néznek a magyar férfire, aki csak összehúzott szemekkel nézi az öltönyöst.

- Ötszáz? Az elmúlt tíz évben nem öltem meg senkit. - Mondja, majd elgondolkodik. - Mondjuk, ha beleszámoljátok a háborút... - Itt újra elhallgat, majd megrázza a fejét. - Nem akkor kétszer ennyinek kellene lennie. - Vonja meg a vállát.

- Választhat uram, vagy önként velünk jön, vagy erőszakkal visszük el. - Nyúl a fegyveréhez az ügynök.

- Azt se tudod, hogy kell azt használni kölyök. - Forgatja meg a szemeit, majd visszanéz a csapatára. - Elmentem egy darabig. - Mondja, majd visszafordul az ügynökök felé és a vezetőjük elé állva kinyújtja a kezét. - Tessék tartóztasson le. - Ahogy ezt kimondja bilincs kerül a kezére és az ügynökök elvezetik.

A hátra maradtak pedig idegesen mennek vissza az épületbe. A japánok egymás között már terveket szőnek, hogy mégis hogyan hozhatnák ki a börtönből Madáchot. Ellenben a Nyugat tagjai visszatérnek korábbi foglalatosságukhoz, mintha nem is zavarná őket, hogy a főnöküket lecsukták.

- Nem akartok valamit csinálni? Mondjuk kihozni onnan? - Kérdezi az asztalra csapva Chuya, mire Michael Ende egyszerűen felnéz az éppeni könyvéből és vállat von.

- Imrének rossz napja van. Ha én az ügynökök helyében lennék imádkoznék az életemért. - Mondja teljesen komolyan.

- Ja, mert még ha jó napja lenne. Akkor a fene se tudná mikor unja meg, hogy játsszon a nemzet biztonságisokkal. - Ért egyet József Attila is.

- Mi? - Pislog nagyokat a Nyomozó Iroda feje.

- Imre sokban hasonlít Fyodorra és Osamu-sanra. - Szólal meg Bulgakov, aki éppen fonásokat készít a kis Margarita hajába. - Csak akkor tudják börtönben tartani, ha börtönben akar maradni. - Mondja nyugodtan.

- Ma nagyon bal lábbal kelt fel, morgott, mint a vadászkutya és még a reggeli kávéjába is több tejszínt rakott, mint szokott. Úgyhogy ember legyen a talpán, aki el bírja viselni. - Tette hozzá Csehov.

- Valószínűleg még azelőtt megszökik, hogy a börtönhöz érnének. - Gondolkodik el Karinthy.

- Ennyire bíznak a vezérükben? - Tudakolja kíváncsian a Nyomozó Iroda egyik tagja.

- Ez nem bizalom kérdése. Túl jól ismerjük. - Jegyezi meg a Dekadencia hercege.

- Direkt kerüljük azt a témát, hogy ötszáz ember megölésével vádolják és nem tagadta? - Kérdezi a tigris fiú.

- Miért tagadta volna, harcolt a háborúban, ott embereket kell ölni fiatal úr. - Szólal meg ridegen József Attila. - A maga főnöke is ölt embereket, én is rengeteget megöltem. - Vonja meg a vállát.

- Akkor magát miért nem tartóztatják le? - Vágta hozzá a kérdést Atsushi, mire az említett elneveti magát és a következő pillanatban már a bicskája élét a fiú torkának nyomja.

- Nem hiába hívtak a Magyar Hóhérnak tigriske. Hozzám se tudnának érni. - Húzta ki magát és tette le a fegyverét. - Visszatérve Imrére, nincs más dolgunk, mint várni. Előbb utóbb úgyis megjön. - Legyintett egyet.

- Áh, máris sokkal jobb. - A hirtelen hangra a teremben lévők egy emberként fordultak az ajtó felé, ahol nem más lépett be, mint Madách Imre kezében egy bögre kakaóval. - Ömmm... Mit néztek így? - Tudakolja és néz magán végig.

- Mi tartott eddig Imre? Azt hittem rég itt leszel. Rossz napod volt. - Mosolyog fel rá Ende.

- Oh, pont ellenkezőleg. - Foglal helyet a nyugat vezére a német mellett. - Rég keltem már ilyen jól. - Vigyorog a férfi.

- Akkor miért morogtál egész nap? - Fintorog Karinthy.

- Mert túl jó volt. Mindent megtettem, hogy kicsit rosszabb legyen, de hát ma szerencse napom van. - Kuncog a Nyugat feje.

- Várjunk, ha jó napod van, mi a fenét keresel itt? Miért nem játszol a nemzet biztonságisokkal? - Pislog nagyokat Kosztolányi.

- Ez egy jó kérdés. - Helyesel József Attila.

- Rossz volt a kaja. - Vonja meg a vállát a nyugat feje. - Úgyhogy felhívattam egy barátom és elengedtek.

- Egyszerűen csak elengedtek? - Tágultak ki az egyik maffiózó szemei. - Mégis kit ismersz te? - Erre a kérdésre Madách Imre csak szélesen elmosolyodik.

- A főnöküket.