Az órák csigalassan teltek mióta Alexis hazament. Olvastam, dolgoztam, dolgozatokat javítottam és tűkön ülve vártam, hogy Micheal felhívjon, hogy hazavitte Alexist végre. Fél 12 előtt kicsivel csörrent meg a telefon.
- Szia, hazavittem Alexist. - mondta gyorsan, de hallottam, hogy a hangja nem túl örömteli.
- Köszönöm. És volt valami? - faggattam.
- Öcsi, nem akarlak megijeszteni, de ez nem lesz könnyű menet. Valamit beszólt neki az az állat és ameddig bent voltunk nem volt gond, de a kocsiban pánikrohamot kapott... tudom, hogy nagyon bele vagy esve, de nagyon oda kell rá figyelni, és ha ehhez nincs kedved akkor még azelőtt szállj le róla, mielőtt jobban egymásba bonyolódtok.
- Micheal, mit képzelsz te rólam? Sosem mondanék le róla csak azért, mert kicsit zűrös most. Segítenem kell neki.
- Szánalomból vagy szerelemből? Mert nem mindegy... - kérdezett gyorsan vissza.
- Nem szánalomból. Nyilván. Kössz még egyszer, hogy vigyáztál rá. Jó éjt!
- Nincs mit, tesó. Később beszélünk. Vedd rá a terápiára! - mondta, majd bontotta a vonalat.
Ha az olyan könnyű lenne, gondoltam magamban és megvakartam a fejem. Alexis olyan makacs, mint tíz öszvér sem. Fogmosás közben megszületett bennem a terv. Új munkát keresünk neki első lépésként, ez már talán elég lesz ahhoz, hogy kissé jobban legyen. Apró lépések. Végül már nagyon fáradtan zuhantam álomba a lehetőségeken gondolkodva.
Reggel és egész délelőtt egyre feszültebben vártam, hogy Alexis jelentkezzen, de ez nem történt meg. Fél 11 táján felöltöztem, elővettem a tartalék bukósisakot és motorral indultam Alexishez. Úgy gondoltam, hogy ma kirándulni viszem, de ki tudja mit hoz az élet, ami vele sosem unalmas. Amikor kopogtam nála, szörnyen meglepődtem, hogy Leah nyitott ajtót.
- Szia, gyere be - suttogta és intett. - A hercegnőd még alszik...
- Leah, mi a baj? Alexis beteg?
- Dehogy! Hajnalig beszélgettünk, aztán pedig nem a... - harapta el gyorsan a mondatot.
- Megint rosszat álmodott és nem aludt? - szívtam be élesen a levegőt.
- Igen. Szörnyű volt és nagyon nehezen nyugodott meg. Figyelj, teljesen ki van készülve. Nekem most mennem kell, mert én vagyok a délutános a kávézóban, puszilom Lexit, ha felkelt.
- Rendben, átadom. Köszönöm, hogy vigyáztál rá helyettem is.
- Ugyan, semmiség turbékoló galambocskák! - kuncogott halkan és behúzta maga után az ajtót.
Halkan ledobtam magamról a dzsekim, kibújtam a cipőmből és besurrantam a hálószobába. Alexis még az igazak álmát aludta, mint egy igazi angyal. Óvatosan melléfeküdtem és átöleltem. Haja jázmin illata azonnal elbódított, mélyeket lélegeztem belőle és lágy csókot nyomtam a homlokára. Olyan jó érzés volt valakihez újra elkezdeni kötődni. Hiányzott ez az érzés azóta, hogy visszatértem Washingtonból. Cherille-lel a dolgaink nem úgy alakultak, ahogy terveztem. Felrúgni egy házasságot, az nem az én asztalom. Félrelépni szintén nem... A menekülés ebből jó választásnak tűnt.
****
Kérlek, ha olvastad és tetszett, hagyj nyomot magad után. Köszi. ❤️
YOU ARE READING
Love at first sight I. (+18)
Romance" De mielőtt visszafordítottam volna a fejem éreztem, hogy valaki oldalról nekem ütközik és megtántorodik. Ugyan ki, ha nem Alexis? - nevettem magamban, de látszólag igyekeztem szigorú maradni. Gyorsan a karja után kaptam, hogy ne vágódjon el és ráf...
