1.
Egy magányba zárt ember vagyok
Ami engem felemészt,
Magányosan kelek reggel
Minden tőlem el is vész.
Magányos lesz az éjszakám
Fájdalommal alszok el
Reggelente fel is kelek
Hallgatom a csendet,
Arcomon egy nagy vigyorral
Indítom a reggelt.
Ami sajnos nem valódi
Csak azért csinálom,
Hogy elrejtsem az életembe
A rámragadt magányom.
Bedugom a fülhallgatóm
Hallgatom a zenét
És ezzel úgy érzem
Hogy meglelem a reményt.
Ezzel zárom soraimat
Bemutattam magam,
Ez volt az én életem
Elvesztettem magam.
