War Torn Soul

Út Hazafelé (1.Rész)

A nap már lemenőben volt. A távoli domb felett volt de nemsoká az alá bukott. A páncélozott járművet ami éppen a mezőn hajtott át néma csend vette körül . A katonai buszon is csend honolt . Egy nagy örvendést kifejező kiáltás, egy "hurrá" vagy "éljen" se hangzott el. Síri csend volt. Majd lassacskán 20:00 tájékán a busz elkezdte elhagyni a kietlen és harcok által megtépázott mezőt.  Még egy két Harckocsi és Gyalogsági harcjármű roncsa látszott a mezőn. A kellemes és békés estet már nem a heves csatazaj és kiáltozás járta át ,  a csend, béke és nyugalom volt e vidéken már az úr. Viszont a katonákat szállító járműt nem a nyugalom és béke járta át , a csend annál jobban. Sokan e remek és életörömmel teli embert a háború kegyetlensége mentális betegségbe , traumába taszította. Minden egyes árva lélek néma csendben ült , maga elé nézett , vagy a tájat bámulta , és elgondolkodott hogy mi is történt , hogy mi mindent láttak , mit vesztettek ? Megérte-e egyáltalán ? Csak a busz sofőre hallgatta a rádiót AirPodssal.  Majd este 22:00-re megérkezett a városba a jármű . Most hogy az egész mizériának vége mindkét fél katonai egysége felbomlott a béke szerződésnek köszönhetően. Igazság szerint nem lehetne háborúnak mondani ezt. Kegyetlen harc volt az igaz , de csak egy határ menti összeütközés volt valamiféle félreértésből, ami majdnem 1 évig elhúzódott , amíg a várost körülbelül a határ menti konfliktus során rommá lőtték. A városon kívül (Ahol harcoltak ugyebár) zajlott az élet. A busz lassan megállt. Leszálltak róla a katonák. Ki csoportokba mentek tovább útjukon valakik meg búcsúzkodtak egymástól és egyedül folytatták. 

**********

Este 23:12-volt , egy 2.5 méter magas férfi és egy 1.8 m magas srác beléptek a lakásukba , ugyanis barátok és lakótársak voltak , és együtt szolgáltak. Egészen 6 hónapon át küzdöttek. Amint hazaértek megvacsoráztak majd lefeküdtek aludni , a fárasztó nap után. Másnap monoton volt, viszont számukra már megszokott volt a korán kelés és általában tüzérségre és ordibálásra való ébredés , viszont most csak a város zaja járta át a lakótelepet. Reggel 10:00 kor keltek fel az átlagos 5:35 helyett. A nap nem nagyon telt mással , elmentek bevásárolni , tv-ztek és körülbelül ennyi. A másnap is elég unalmasan telt nekik.

-Te hallod magyar, bele gondoltál mi minden történt amíg mi harcoltunk, itt a nyugalomban és csendben ?

-Őszintén Russia nem igazán gondolkodtam ezen harc közben.

-Érthető. Van valami programod hétvégére ?

-Nincs. Neked ?

-Én pénteken fel megyek a faterhoz meg a tesókhoz.

-Na jó hallani.

-Te nem mész esetleg meglátogatni apukádat vagy anyukádat ?

-Hát .... Ők már nincsenek köztünk.

-Oh részvétem.

-Testvéreim meg nincsenek , vagy legalábbis nem tudok róluk.

-Unokatestvéreiddel mi a helyzet ?

-Hát őszintén, szoktunk beszélni meg minden de nekik is van családjuk szóval érted.

-Igen. Neked nincs esetleg barátnéd ?

-Nincs. Utoljára gimnáziumban volt egy futó kalandom/kapcsolatom.

-Ah értem.

-Na én megyek egyet sétálni.

-Ok. Jó levegőzést Magyar.

-Kösz Russ. Na majd találkozunk , cs.

-Cső.

Magyar Szemszöge

Mikor le értem a panelházból úgy döntöttem , hogy a park felé veszem az irányt , mert a természet anno mindig megnyugtatott. A tér eléggé emlékeztetett az északnyugati park és nagy térre _______-ban/ben. Élettel teli tér volt amíg nem jött az a bizonyos "félre értés", és a város és területének élete radikálisan megváltozott. tér lassacskán a parkkal együtt romhalom lett , össze tépázott fákkal. Ez a park és kisebb tér nagyon hasonlított rá , viszont az volt a különbség hogy a _______-ban/ben álló romokban áll mai napig , míg ez nem , és remélem soha se fog. Igazam is lett , néha fogott el szomorúság érzete mert sok minden emlékeztetett ahol voltunk körülbelül 6 hónapig éjt-nappal , de aztán a béke , csend , nyugalom megnyugvást adott. Nemsokkal azután hogy leültem egy padra egy kedves fiatal hölgy odajött hozzám , leült mellém a padra és hozzám szólt.

-Elnézést uram ! Megtudhatnám a nevét?

-Persze. Magyarország.

-Maga nem szolgált a _______-nál történt incidensnél ?

-Dehogynem , .........-kor mobilizálták azt a hadtestet oda amelyben szolgáltam. Ezen a településen is áthaladtunk , még le is integettünk az összegyűlt népnek.

-Én is ott voltam. Nem tudom tetszik-e emlékezni de én voltam az aki adott önnek egy kisebb csokor virágot miközben az önöket szállító jármű elhaladt.

-Nyugodtan tegezhet , és igen emlékszek most már önre kisasszony.Megtudakolhatnám a nevét ?

-Horvátország , de hívjon nyugodtan Horvátnak.

-És hogy telik az ideje a konfliktus óta?

-Őszintén , ha be avathatom önt ebbe....

-Persze nyugodtan ! Szívesen meghallgatom .

-Napjaim eléggé unalmasan , monoton módon telnek , nem azt mondom örülök hogy vége ennek a mizériának , csak így az ember élete eléggé búskomor , hogy nehéz harcokból vissza térsz , de se család , se senki nem fogad , csak az otthonod , és esetleg a szomszéd köszön rád holnap hogy már régen nem látott stb.

 -Biztos rossz érzés lehet.

-Az is. Remélem önnek nem kell ezt átélnie.

-Hát édesapám már régen nincs velünk. Édesanyámat meg egyáltalán nem ismertem. Apukám anno azt mondta amikor betöltöttem a 13-at hogy szülés közben halt meg. Tehát technikailag már csak a testvéreim vannak , a bátyám , a húgom, és a 4 öcsém . Szerbiának és nekem ugyan az volt az anyukája míg , a többieknek más volt. 

-Értem. Részvétem az apja és édesanyja halála miatt.

-Köszönöm.

-Én viszont nem soká lehet hogy megyek haza , vagy sétálok.

-Kérem tegye el ezt

-Egy cetli ?

-Rajta van a telefonszámom, amikor csak akar tudunk beszélni , hétvégén full szabad vagyok , hétköznapon ként az esetek 50%-ban.

-Rendben köszönöm, na akkor én megyek , viszontlátásra.

-Viszlát.

Felálltam sétáltam egyet a téren , még körbe mentem , délre meg haza értem.

-Szervusz magyar. Milyen volt levegőzni ?

-Jó volt. Kicsit kiszellőztettem a fejemet a sok mizéria után.

-Jó hallani hogy legalább szórakoztál.

-Tényleg készítettél ebédet ?

-Aha. Most úgy se volt jobb dolgom . Megnéztem 2 filmet majd nekiálltam főzni s most itt tartunk.

-Akkor ebédlejünk.

-Egyet értek.

Szemszög vége

Amint megebédeltek egyéb nem nagyon történt , a nap hátralevő részében elmentek egyet edzeni, TV-ztek, meg segítettek a szomszédban lakó Szlovákiának megszerelni a légkondicionálóját. Majd korán lefeküdtek. Másnap korán felkeltek , és beültek délután egy estig tartó filmre , majd otthon megebédeltek ,  lefeküdtek . A hét így monotonan telt . Hungary azóta se találkozott Horváttal személyesen de hétvégén este meg pénteken beszélt vele. Vasárnap késő estig elbeszélgettek úgy 23:00-ig majd mind a ketten elmentek lefeküdni aludni

(1018 szó)