For my sake-A Kedvemért

Vérpezsdítő illatok

— Mennyire voltál kiakadva a kocsi miatt? — kérdezi Viktor, szinte félvállról odavetve.

— Hallottad reggel. Italba fojtottam a bánatom.

— Ez csak egy kocsi.

Félre nyeltem a teát.

— Csak egy kocsi?! Számodra lehet! Én tíz évig spóroltam rá! Az egyik legjobb barátom rakta össze, alkatrészről alkatrészre! Amikor kész lett, még egy évembe került, mire sikerült kiperkálnom a fényezést! Ez a kocsi az életem!

Látom rajta, hogy megbánta a kijelentést. Dacosan hátra dőlök, keresztbe fonom a karom magam előtt és figyelem, várom, hogy mit reagál.

— Igazad van. Az ember vigyáz az élete munkájára. Sajnálom, hogy nem figyeltem jobban, igazából késésben voltam, mindig elkésem mindenhonnan — Legyint. — Mindegy, nem érdekes. Kész vagyok állni a költségeket. Gondolom már kiszámoltad mennyi lesz.

— Wonka szerint hetven az alja — Temetem kezembe az arcom, kétségbe vagyok esve. — Ráadásul Wonka műhelye százötven kilométerre van. Legalább egy hétvége amíg kész a kocsi. Jól összekuszáltál nekem mindent! Egyáltalán nem számítottam ilyenre, sem a pénztárcám.

— Hé, mondtam, hogy állom a költségeket, minden rendben lesz.

— A te kocsid nem kell megcsináltatni? Ha az enyémet kifizeted, mi lesz a tieddel? — Fortyanok fel.

Nem tudom elképzelni, hogy tényleg ennyire könnyen veszi ezt az egészet, biztos van ebben valami buktató.

— Céges kocsival voltam. A biztosítás fedezi mind a kettőt. Csak egy helyen kell megcsináltatni — Von vállat — Wonka a szerelőd? Úgy gondolod az enyémet is megcsinálja?

— Mindjárt kiderül — Picit ámulatba ejtett, hogy talán mégsem hülyeség amit mondd, és egy forintomba se fog kerülni ez az egész.

Előveszem a telefonom, bedugom a fülest, az egyiket Viktornak nyújtom. Homlok ráncolva néz rám.

— Ha akarsz beszélni vele, vagy legalább hallani mit mond, akkor kénytelen leszel használni.

Már tárcsázok is. Viktor közelebb húzódik, megcsap az illata, én pedig érzem, hogy elvesztem. A vérem kezd száguldozni az ereimben, ezért inkább a kezembe fogom a forró bögrét, hogy picit elterelje a minimális fájdalom a tenyeremben a figyelmem a nagybetűs FÉRFIRŐL, aki mellettem ül, és csak úgy ömlik belőle a tesztoszteron.

— Szia Csillagom! Mi a helyzet? Muksó jelentkezett? — Megijedek amikor Woni beleszól a telefonba, majdnem magamra öntöm a teát is.

— Szia Wonka, igen, pont itt van mellettem, és hallja amit mondasz.

— Üdv önnek is — Szólal meg Viktor. — A cégem biztosítása fedezi a költségeket, ha egy helyen van megcsináltatva a két autó. Mit gondol, melyik hétvégén lenne ideje megcsinálni mindkettőt?

— Nézze uram, két autó minimum egy hét. Látnom kellene előtte a másik sérüléseit is. Addig nem tudok többet mondani. A jövő héten semmiképp sem fér be, de utána jön pár tanuló, rájuk tudok bízni egyszerűbb feladatokat, hogy tudjak foglalkozni az önökével. Ha jól szuperálnak a kölykök, akkor azon a héten meglesznek a kocsik.

— Senki nem nyúlhat a kocsimhoz rajtad kívül! — Emlékeztetem Wonkát.

— Tudom Csibém, ne aggódj.

— Az enyém céges kocsi, mindegy ki csinálja meg, csak normális, vállalható munka legyen.

— Rendben van, adok egy email címet, hogy tudjuk egyeztetni az adatokat, és örülnék egy fotónak a sérült felületről.