A Mágia Törvénye. | I. Kötet

Első Fejezet.: Sakk vagy mégsem?!

ELSŐ FEJEZET.:
SAKK VAGY MÉGSEM?!

- Hol a fenében vagyok? - zihálta döbbenten Aziel. Hosszúra hagyott rézvörös haja a szemébe lógott, arra várva, hogy a helyére simítsák.

Aziel Relish egy felismerhetetlen épület közepén állt, amelyben vakító fénység uralkodott - megmerte kockázatni azt is, hogy Isten is ilyen lehet, szemet hunyva afelett, hogy ez létezik, s szemmel látható -, jobban megfigyelve a helyet látott egy asztalt, amin sakktábla helyezkedett el, rajta pedig a bábuk érintetlenül álldogáltak a különböző színnel ellátott mezőnyökben, várva arra, hogy Aziel megfogja valamelyiküket és elindítsa a játékot.

Eszébe jutott az, ahogy gondolkodás nélkül hozzá ért egy szövethez, amely a Valósághoz tartozott, s úgy játszott vele mintha az ujjai a lángnyelvek lennének, és a szövet a mályvacukor szerepét töltené be. Nina gyötrő kiáltásának hangja visszhangott vert a fülében, mielőtt a sötétség felemésztette volna őt, úgy játszott a fejében, mintha egy magányos zenekar lenne, amely többször is eljátssza a közönség kedvencét. Feje fájdalmasan lüktetett, - talán ilyen lehetett a másnaposság amiről édesanyja olyan sokat mesélt, és figyelmeztette annak ellenére, hogy csak tizenkét éves volt-, végtagjait pedig lomhának érezte, mintha a medence mélyén lenne, ahol csontjaiban szerte ágazódik a zsibbadás hatalma, ezáltal örökké ott tartván őt. Szíve minden egyes másodperccel gyorsabban kalapál a mellkasában, ahogy a félelem felgyülemlik benne, mikor az agyában felkapcsolódik az a gomb, amely csillapítani akarná a pánikszerű szorongását, azonban a teste ellenszegül a könyörgésének, hogy hagyja békén egy időre, és érezze a nyugalmat, amely úgy dönt, hogy gúnyt űz vele, s elbújik előle.

Vissza kell mennie! Szoros ölelésbe akarja vonni egyetlen Nináját, a legjobb barátnőjét, akiben úgy bízik évek óta, ahogyan Isten bízott akkoriban Ádámban és Évában. Nyugtatóan suttogna Nina fülében; "bocsáss meg, amiért idióta voltam, ismételten!".

Viszont nem tud megfordulni, egy láthatatlan erő magába szívja az eltökéltségét, ami néhány másodperc erejéig végig futkosott rajta, hogy visszaköszönjön az energiája.

Már éppen az első lépését akarta megtenni, amikor egy kalapos férfi jelent meg az asztal másik felén ülve, pont vele szemben. Döbbenten tántorodott vissza, az idegen mintha észlelte volna, felpillantott a sakktábláról ami ezelőtt úgy igazán - Aziel számára érthetetlen módon - felkeltette a figyelmét. Aziel fátyolként leselkedő opál szemei találkoztak a viharral, amely sátrat vetett a férfi szürke íriszeiben.

A férfi ajkán csintalan mosoly kúszott, szája szegletében megjelentek azok a gödröcskék, amiktől Aziel gerincén végig futkosott a hideg, amely annyit üzent csupán, hogy meneküljön.

Egy ideig pásztázta Aziel sápadt arcát, majd intett egyet az előtte üresen heverő székre.
Aziel szíve a mellkasában lüktetett, de az asztalhoz sétált, és remegve leült rá. Ügyelt arra, hogy figyelmét ne terelje a férfire.

- Tudsz sakkozni, Fiú? - kérdés hangzott el a férfi szájából, mély baritonja megütötte azt a mércét, amitől Aziel halványan elmosolyodott. Nagyapja hangja jutott eszébe, amely megvolt viselve a sok, és hasztalan dohányzás miatt. Minden bizonnyal az idegen is láncdohányos lehet, ugyanis különleges rekedtség árnyalta hangját.

- Nem igazán. - nyöszörögte Aziel.

- Ó. - csalódott szusszanás távozott a férfi felől, amitől Aziel automatikusan nehézkés kavicsokat érzett gyomrában.
- Mindenesetre játssz velem, Fiú! Megtanítom neked. - ajánlotta fel egyszerűen.

- Hol vagyok?! - tudakolta idegesen Aziel.

- Eléggé nyilvánvaló, Fiú. - feleli színtelen
hangon, amiről az jut eszébe, ahogyan a könyvtárban dolgozó Miss Miller mesél a szerelmi életéről. - Mindjárt haza érsz, csak kíváncsi vagyok. Ahogyan ők is! - lesújtó pillantást vetett a semmibe, odaképzelve valakiket. - Szóval, egyáltalán nem tudsz sakkozni?